Írta: Cserhalmi Imre
A könyv borítóján egy cigarettázó bombázót és egy térdepelve imádkozó papot stilizált kereszt fog egybe, és ráadásul ez a cím – fogadni mernénk, hogy egy szentéletű ember és egy vacak kis prosti végzetes szerelméről lesz szó. A hátoldalon olvasható szövegek még gyanútlanabbá tesznek: krimi van a fedelek közé fogva. Ebben nem is tévedünk: de milyen?
Két fiatalember meg egy leányzó nem túl eredeti és átgondolt ötlettel egyházi bankszámlát akar megcsapolni: ehhez kell foglyul ejteniük az ifjú plébánost. A terv és a kivitelezés átlátszóságát (régebbi kifejezéssel: együgyűségét) manapság már valószínűleg egy nagycsoportos óvodás is észrevenné. Nem így a szereplők. A műfaj elcsépelt paneljei elképesztő naivitásokkal keveredve jelennek meg, olyannyira, hogy 30-40 oldal után a legkevésbé gyanakvó olvasó számára is világossá válik, hogy krimiparódiát tart a kezében. És attól kezdve nyugodtan nevethet a regényen, amelyben a véletlenek valóban véletlenek – nem úgy, mint a valódi krimiben, ahol súlyosan törvényszerűek. Emitt a szereplők valóban logikátlanul viselkednek, míg ugyebár az igaziban a logikátlanság csupán látszat.
Nagyszerű szerkesztési ötlet, hogy az egymást követő fejezetek a pap, illetve a nő egymást váltó monológjai, melyekben részint a maguk látásmódja szerint mesélik, jellemzik a megtörtént fordulatokat, részint elővezetik az újabbakat. Előkerül a skizofréniás taxisofőr, aki a nyájat is csordának mondja, a hőseinkkel karambolozó pénzszállító ajtaja mögül egy őr infarktussal zuhan ki, a lelepleződés veszélyét a tinédzserek szeretkezése jelenti – és amikor a papról egyéves éber kóma után már reményvesztetten levennék a lélegeztető gépet, éppen akkor kezd beszélni, habár súlyos amnéziával…
A nőnek elegendő Budapesttől a Velencei-tóig meditálnia (igaz, nem a sztrádán), hogy eredeti szándékával ellentétben mégsem ölné meg, hanem inkább megmentené a papot, akit aztán maga fölé akar teperni, de a szentéletű ember ellenáll, legalábbis egy darabig. Nem elég, hogy a nőt kirúgják, mert pénztárosi munkáját – kizárólag harcos antikapitalizmusa miatt – igen rosszul végzi, de még bliccelésen is kapják az ellenőrök. A pap időközönként sírva fakad, a nő viszont egyfolytában a legordenárébb stílusban beszél, sőt gondolkodik. A pap hosszú Biblia-részleteket idéz, remekül, máskor viszont zavaros teológiai-lelkiismereti fejtegetésekbe bocsátkozik, és azt állítja például, hogy Péter volt a legelső pápa. Mintha bizony Krisztus egyenesen a katolikus egyházat alapította volna meg. Viszont minden szóba kerülő gengsztertársulatot „uraim”-nak szólít, mert irtózatosan szép lelke van nekije.
Még a közhelyszerű megoldások tömegéből is kiemelkedik, hogy a szereplők olykor a kertévé híradójából értesülnek a cselekedeteiket inspiráló, lényeges hírekről, noha a hősnő így nyilatkozik a televízió(k)ról: „Az egyik balosan szar, a másik jobbosan fos, a harmadik meg szimplán mocsok.” Szegény ex-pénztárosnőnek gyufahúzásos döntés alapján kell a gyilkosságot elvállalnia, de sajnálni nehéz őt, ha magyar nyelven ilyesmik telnek tőle: „Úgy látszik, a katolikusoknál a lelki dolgokra kell építeni, ha akarsz valamit tőlük.” Arról nem is beszélve, hogy „…vannak olyan tanárok, banktisztviselők, utcaseprők, miniszterek is, akik belesétálnak a sátán csapdájába.” Ezért aztán azon, hogy valaki „hozzáállást kezd kialakítani” – már meg se lepődünk.
Hőseink véres ruhában mennek a bankhoz, nem éppen törvénytisztelő szándékkal, összetörnek autót, ásnak sírgödröt, szobafogságban tartanak papot, nagy pénzt emelnek le anyuka számlájáról – de sebaj! A szerző csak arra ügyel, hogy minden valóságos akadályt, reális körülményt, logikus következményt eltakarítson, hogy a szereplők zavartalanul haladhassanak céljuk felé a nekik kijelölt úton. Van a történetben fegyver, drog, ital, lottófőnyeremény, naiv rendőrnő – vagyis az igazi krimi minden hagyományos kelléke. De itt minden szereplő röhejesen dilettáns és korlátozott intellektusú. Természetesen nem lenne ildomos az egyébként valóban fordulatos sztorit ismertetni, de a jó természetesen elnyeri jutalmát (még itt, a földön), a gonosz (már amelyik életben marad) meg csúnyán pórul jár.
Kiválóan megírt paródia ez, az olvasónak is igen sok derűs percet fog ajándékozni.
Juhász Bence: Bűn!!! Bocsánat?
Konkrét Könyvek Kiadó, 2012
»Juhász Bence: Bűn!!! Bocsánat? – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«
Olvass bele 
Posted on 2012. december 28. péntek Szerző: olvassbele
0