Elő a beszállókártyákkal | Gerlóczy Márton: Check-in

Posted on 2012. október 29. hétfő Szerző:

0


Írta: paddington

Gerlóczy Marci utazik, egzotikus helyeken jár és mindezt meg is írja. Sokan publikálták már úti élményeiket, megismertették a hazai olvasókat egzotikus helyekkel, különleges kultúrákkal, kedvet csináltak ahhoz, hogy mi is útra keljünk. Az Igazolt hiányzás óta tudjuk, Gerlóczy nem ilyen író. Nyitott szemmel és hatalmas adag szkepszissel megpakolva utazik, ráadásul nem azzal tölti az idejét, hogy szuvenírt vásároljon szeretteinek. Helyette élményeket gyűjt és oszt meg velük, akik szerencsére tudják, mit várhatnak tőle.

A Check-in című kötetben jókora adagot kapunk különös kalandokból. A történetek rendhagyósága részben abból következik, hogy a szerző tudatosan és nagy ívben kerüli azokat a helyeket, ahol sok turistával lehet találkozni. Ki is jelenti, hidegrázást kap a gondolattól, hogy Párizsba vagy Londonba utazzon, így bárhol jár, a helyiek közé, a legtávolabb és legkisebb településre igyekszik eljutni.

A kötet bevezetőjét sokat utazó emberként sajátomnak érzem. Csomagolni egyrészt utálatos dolog, másrészt egy nagy lehetőség ígérete. Ígérete annak, hogy magunk mögött hagyhatjuk a mindennapok nehézségeit, a szürke hétköznapokat és átéljünk valami mást. Ez persze nem mindig sikerül jól, hiszen akár úgy is járhat az utazó, mint a szerző Várnában, utazása első helyszínén, ahol azzal szembesül, Szolnokra (Gyöngyösre vagy éppen Pomázra) érkezett, igaz annak egy olyan változatára, ahol van tengerpart is. Ugyanakkor képes arra is, hogy rácsodálkozzon Békéscsaba egzotikumára, ami a kötet egy másik helyszíne.

Más helyekre követve a szerzőt már a fejezetcímeket olvasva elfoghat bennünket az irigység. Hollywood, Jamaica, Japán, Bangkok, Bora Bora vagy éppen Norvégia a legtöbb magyar számára elképzelhetetlenül távoli és elérhetetlen. Se ideje, se pénze nincs az átlagembernek arra, hogy ellátogasson ezekre a helyekre. Gerlóczy (mindenkinek) Marci – bármennyire is képzavarnak tűnik – a tökéletes hétköznapiság elefántcsonttornyából szemléli mindazt a különlegességet, amivel találkozik, így egészen hétköznapivá, természetessé válik minden. Az embert bárhol kirabolhatják, nem kell ehhez külföldre utazni, ahogy berúgni és csajozni is bárhol lehet. Az egzotikus környezet tulajdonképpen csak ürügy arra, hogy megmutassa, a Föld minden pontján éppolyan esendő emberek élnek, mint Szolnokon vagy a Kálvin téri aluljáróban. Ezáltal viszont ezek a helyek is mindennapivá válnak, bár az irigység nem tűnik el teljesen.

Az a veszély viszont nem fenyegeti az olvasót, hogy ha mégis eljut a bemutatott helyek egyikére, nagy csalódás éri. Egészen mással találkozik, mint a könyvből megismert álomvilág. A csalódástól való félelem miatt éveken keresztül nem szántam rá magam egy korfui utazásra, miután rengeteg Gerald Durrellt olvastam gyerekkoromban. Ha az ember eljut egy meghatározó olvasmányélménye helyszínére, két eset lehetséges: vagy megtalálja azt, amiről olvasott, vagy nagy csalódás éri. (Én megtaláltam, és végleg szerelembe estem a legangolabb görög szigettel. Ehhez szintén el kellett jutni a helyiek közé.) A Check-in elolvasása után viszont mi történhet? Szolnok helyett egy vonzó tengerpartra érkezhetünk Bulgáriába, vagy ízlik a hamburger Los Angelesben.

Gerlóczy Márton

No, persze nem ilyen egyszerű ez a dolog. Gerlóczyt olvasva legalább annyira vágyódom eljutni Japánba, mint Fehér Klára és Nemes László Gésák, pagodák, titkok című, néhol könnyesen nevetős úti kalandjait olvasva, és nem csak azért, hogy kipróbáljam a világ legjobb, működő vécéjét. Norvégiába, északra is éppen úgy vágyódom a Check-in után, mint a minap, a negyvenfokos hőség kellős közepén, amikor egy finn kolléga épp nyaralni indult lappföldi családjához, a friss havazásba. Majd megnyugodva dőlök hátra, látva, hogy más is éppannyira elviselhetetlennek találta Bangkokot, mint én.

Egy dologban biztosak lehetünk: Gerlóczy Marci meg fogja találni a helyét a világ bármely táján, ha a sors úgy hozza, hogy hosszabb időt akar (vagy kénytelen) külföldön tölteni. Ahogy az is biztos: szórakoztató könyveket fog írni kalandjairól. Azt is tudjuk, mivel lehetne meglepni őt – az általa oly nagyon utált – karácsonyra: egy UN Bosnian Peacekeeper feliratú dzsekivel.

A Check-in kiadása előtt a szerző nagy döntést hozott, a Scolar Kiadóhoz igazolt át. Kötete bemutatóján a Toldi Moziban a szerző és a kiadó legközelebbi barátai gyűltek össze, úgy háromszázan. Kedvcsinálóként az unokatestvérek beszélgettek, Péterfy Bori kérdezte a szerzőt. Mindannyian jól szórakoztunk a történeteken, a képekkel kísért utazást a Söndörgő együttes zenéje kísérte. A széksorokban családtagok is ültek, köztük Marci nagymamája, a pszichoanalitikus-festő, Gerlóczy Sári, akinek a szeme se rebbent, amikor részegség, fű vagy éppen örömlányok kerülnek szóba.

Gerlóczy Márton: Check-in
Scolar Kiadó, 2012

»Gerlóczy Márton: Check-in – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«