Légy a kutatóintézet falán | Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik

Paddington |

Az egyik legismertebb orosz – vagy inkább szovjet – sci-fi történet, Tarkovszkij nyomasztó hangulatú Stalkere a Sztrugackij-fivérek Piknik az árokparton című művéből készült. A világszerte ismert film rajongói számára valószínűleg nehezen képzelhető el, hogy a szerzőpáros tollából szórakoztató történet is született. Pedig A hétfő szombaton kezdődik ilyen regény.

Kiskorom óta foglalkoztat egy kérdés, és a kötet fülszövegét olvasva reménykedni kezdtem, hogy most megtudom a választ. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején édesapám egy kutatóintézetben dolgozott, és bár máshová sodorta az élet, mire megszülettem, sok történetet hallottam a „kutatós évekről”. Sokszor beszélt a főnökökről és beosztottakról, „a minisztériumról”, excentrikus figurákról, kiküldetésekről, a házi újság szerkesztéséről, de arról sohasem, hogy tulajdonképpen mit is csináltak mint kutatók. Pedig nem hadititkokkal foglalkoztak, munkahelye egyike volt a könnyűipar ilyen típusú intézményeinek. A regényt olvasva végre úgy érezhettem, én vagyok a légy a falon, választ kaphatok a kérdéseimre.

Arkagyij és Borisz Sztrugackij regénye, bár sokáig nem jelenhetett meg, akkoriban íródott. A BOVATKI (Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutatóintézete) ifjú munkatársa, Szása Privalov újonc programozóként kerül be ebbe a különös csapatba, ahol bürokraták, szakemberek – továbbá természetesen boszorkányok és varázslók – dolgoznak együtt, hogy hasznos vagy teljesen haszontalan dolgokkal kísérletezzenek. A észak-oroszországi (kitalált) városka, Szolovec legfontosabb intézménye ez a szupertitkos intézet. A mágiát kutatják, a szovjet (és gyaníthatóan a szocializmus időszakának magyar) körülményei között, ahol a tervgazdálkodás miatt időnként hiányoznak alapanyagok, ahol a gyakorta előforduló kutatási baleseteket el kell titkolni, ahol egy mélységesen csinovnyik vezető által nyújtott (inkább meghagyott) keretek között próbálnak kreatívak lenni és néha valamit valóban kutatni a munkatársak. A helyzet egy középkorú vagy idősebb magyar számára biztosan ismerősebb, mint egy nyugat-európai számára, bár a történet világszerte nagy sikert aratott.

Az intézet neve az eredeti, orosz változatban NIICSAVO, ami sokat elárul az ott folyó kutatások és eredmények értékéről, hiszen kiejtése azonos a ’nyicsevó’-val, azaz a totális ’semmi’-vel. Valóban ennyi a gyakorlati haszna annak, amit sok-sok pénzért – néha a fél épületet felrobbantva – kutatnak fáradhatatlanul. Ám arról, ami a falak között zajlik, még önmaguk előtt is titkolni próbálják az itt dolgozók, egymással meg végképp nem osztanak meg semmit. A szigorú titkolózás álcája mögött irigység van és önzés.

A tervet teljesíteni kell, tehát a jó élet kulcsa a szorgalmas látszattevékenység. Bár eredményeket nem látunk, mindenki szorgalmasan tölti el (vagy inkább tölti ki) hivatalos munkaidejét, sőt túlórázik is. A lazsálóknak látványos a büntetése, szőrös lesz a fülük – ne feledjük, ez a teljes foglalkoztatottság világa, ahol nem bocsátanak el dolgozókat (legfeljebb politikai okokból, de arról itt nem esik szó). A régi vicc szerinti titánkáderek léteznek persze, ezek azok, akiket azzal a felkiáltással helyeznek át új helyükre, hogy „ti tán tudtok vele kezdeni valamit”.

Miközben a cím azt sugallja, az elhivatott tudósoknak nincs hétvégéjük, mert éjt nappallá téve kutatják az igazságot – az intézet valós teljesítménye egyenlő a nullával. A lázas látszatmunka eredménye annyi, mint a hegyek hetekig tartó vajúdásáé: mindössze egyetlen egér. Vagy bolha.

Az angol nyelvű változat kiadója orosz Harry Potterként aposztrofálja a könyvet – ez azonban igencsak félrevezető. Bár a BOVATKI-ban varázslók dolgoznak, akinek a világa nagyrészt rejtve marad a Szolovecben élő és vodkázó „muglik” elől, itt nagyjából véget is ér a hasonlóság. Noha Rowling regényfolyamában is vannak társadalomkritikai elemek, A hétfő szombaton kezdődik virtigli szatíra a szovjet életről, sokkal mélyebb gondolati síkokkal, mint a nagysikerű modern varázslótörténet.

• Olvass bele!

A hétfő… klasszikus értelemben nem besorolható. A szerzőpáros ugyan a szovjet sci-fi klasszikusai közé tartozik, ez inkább tudományos fantasyként, a két műfaj határán lévő alkotásként határozható meg. A mitológia, a klasszikus mágia, az alkímia találkozik benne a modern tudománnyal, amelynek igazi megértéséhez az orosz mondavilág és mesék ismerete is sokat segíthet.

A regény szereplői nem kevésbé kiismerhetetlenek és rejtélyesek, mint az, hogy mit is kutatnak. Több száz éves varázslók, boszorkányok és alkimisták mellett felbukkannak mesterségesen kreált lények éppúgy, mint a nem egyszerűen kétarcú, hanem kettős személyiségű, két példányban létező, és így saját ígéretei alól bármikor kibújni képes intézetigazgató, Janusz, aki maga a megtestesült, duplafenekű szovjet valóság. Teljesen mindegy azonban, hogy kisvárosi orosz alkoholistákkal vagy az élet értelmét kutató, több száz éves inkvizítorral találkozunk a könyv lapjain – ismerjük ezeket a figurákat. Azt pedig, hogy ma is léteznek és remekül élnek, persze főleg továbbra is a semmire sem jó, korszerűtlen és gyakran felesleges állami és önkormányzati intézmények falai között, csak annak a jele, hogy az elmúlt huszonegynéhány évben mégsem fordult akkorát a világ.

Meggyőződésem, hogy a mai huszon-harmincévesek is élvezettel olvashatják a könyvet, bár számukra a BOVATKI falain belül folyó dolgoknak semmi közük a valósághoz. Egy szovjet titkos kutatóintézet élete ma már éppannyira valószínűtlennek és ellenállhatatlanul nevetségesnek tűnik, mint a Korongvilág lakói. Mert ha valamihez hasonlítani kell a Sztrugackij-fívérek szatíráját, az nem a szemüveges varázslófiú története, hanem Terry Pratchett univerzuma.

A két Sztrugackij kesernyés határeset-regénye a szerzők humorát, iróniáját jól értő Gellért György fordításában jelent meg.

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik
Metropolis Média, Budapest, 2012
Fordította: Gellért György
248 oldal
ISBN 978 615 515 8100

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A varázslók és boszorkányok a régi időkben jobban jártak, ha nem verték nagydobra, milyen mesterséget gyakorolnak, amennyiben nem akarták egy füstölgő máglya hegyiben találni magukat.
Ma már természetesen felvilágosultabb korban élünk, senkit nem égetnek meg többé – ezt a feladatot mindenki saját maga végzi el a vállalkozások és adók világában. Sőt a mágia akadémikus kereteket kapott, megalakult a BOVATKI: a Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutatóintézete. Itt konferenciákat tartanak, disszertációkat és jelentéseket írnak, az intézmény folyosóin az ember ősi istenekbe botolhat, a munkavédelmi oktatás részét képezik a babonaságok, és nehezebb napokon még a pokol kapuja is megnyílhat.
Szása Privalov, a fiatal programozó mit sem sejtve lép munkába ezen az igen különös helyen, de hamarosan már azon sem csodálkozik, ha egy beszélő kandúr kerül az útjába vagy személyesen Merlin jelenik meg kénszagú villámlás közepette a laborban.