Szophoklész írta, hogy „sok van, mi égen s földön csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb”. A kérdés csak az, hogy miért van ez így. Könyvünk segítséget kíván nyújtani minden embernek, akit érdekelnek az emberek. Mi azt tartjuk csodálatosnak az emberben, hogy benne van a végtelen, ugyanúgy, ahogyan kívüle is ott van. Aki ezt a kettős végtelent hordozza, annak élete véges, melynek tartama alatt bárkivé lehet.
A kötet meghatározásai – melyeket Szunyoghy Viktória illusztrációi tesznek teljessé – szórakoztatóan segítenek eligazodni abban, hogy akikkel összehoz a véletlen vagy a szándék, miféle változatai az emberlét sokféleségének.
A lélek tükör, melyben csak akkor látjuk a másikat, ha a másik is lát bennünket. Miközben a másik meghatározására törünk, az ő helyét keressük a meghatározók, meghatározottak és meghatározatlanok rendjeiben, az emberszerűek, állatszerűek, növényszerűek és anyagszerűek között, a labirintus mélyén önmagunkra találunk.
A kötet szerzői
Bíró Judit * Rendkívül ritka, rejtőzködő emberféle, a Meghatározók rendjéből. Az Aggteleki-cseppkőbarlang mélyén találtak rá, ahol egy helyben ül. Háta mögött, föntről, lobogó tűz világít, s ő csak néz előre. Mióta csak tudnak létezéséről, megfigyelői vitatkoznak azon, hogy lát-e mást, mint árnyakat, melyeket a tűz a barlang szemközti falára vetít. Ha szólni tudna, elmondaná, hogy amit lát, az valóság-e, vagy sem. Ehhez azonban az kellene, hogy felálljon, tekergesse nyakát, lépkedjen, pillantson a fénybe, de mindezt kínlódva tenné, s a nagy sugárzástól észre se venné, hogy minek az árnyképét látta. De ha kijut, hozzá fog edződni a fényhez. Először csak az árnyképeket látná, aztán emberek és más dolgok vízi tükörképét, később a dolgokat, s végül a csillagokat. Persze csak éjjel, amikor nem süt a nap.
Szunyoghy Viktória illusztrációja
Csepeli György * Folyamatos mozgásban van. Keresgélő életmódot folytat: türelmetlenül és kitartóan kószál földön, vízen és levegőben egyaránt. Ha valamire ráakad, továbbáll – látszólag csalódottan, valójában boldogan, hiszen a zsákmányszerzésre hivatkozva tovább folytathatja útját. Elméje analitikus, szelleme független, kommunikációja lényegre törő. Érzelmi életének aprólékos leírásával egyelőre adós az antropológia. Bár állandóan a többi emberfélét figyeli, valójában csak a Sas emberfélét tűri meg szívesen maga mellett: bridzselnek, hegyet másznak és rúnákat olvasgatnak.
Szunyoghy Viktória * Meghatározott, anyagszerű emberféle, akiben a természet nézi belülről a kinti természetet, mely elé tükröt tartva nem kíméli sem a képet, sem a tükrözöttet. Ha egyszer rátalál a darab természetére, legyen az kő, állat, ember, nem ereszti, foglyul ejti, miközben kiszabadítja, megmutatva, hogy lehet másképpen is élni. Bár mindenütt ott van, ahol élet van, nem könnyű észrevenni, mert csak az veszi észre, akit ő észrevesz. Mindenki itt van a könyvben, akit észrevett.
Kosuth Kiadó, 2012
112 oldal
ISBN 978 963 097 0334
Olvass bele 
augusztus 18th, 2017 → 20:08
[…] mondhatjuk, hogy az átlagnő meg az átlagférfi így és úgy, de ahogy azt a Kis emberhatározóból is megtudhatjuk, az átlagember létezése empirikusan nem […]
KedvelésKedvelés