Filmre kerül a Kripta kabaré | Szabó Réka: Gyászfilm

Posted on 2012. augusztus 30. csütörtök Szerző:

0


Szabó Réka (Fotó: Teknős Miklós)

Írta: Czimmermann Mária

A Tünet Együttes és a Katona József Színház közös produkcióját, a Gyászt, 2010-ben mutatták be a Kamrában. A darab témája a művészet, a színház halála és temetése. Emlékmű állítása ez a dicső múltnak, és kutatása a továbbélés lehetőségeinek. A színmű hol ironikusan, hol tragikusan, szórakoztatóan, sok ötlettel járta körül a témát. Egyedi keverék, melyben jelen volt a performansz, a próza, a zene, a tánc és a mozgásszínház is.
Augusztus derekán a kőbányai pincerendszerben az előadás alapján filmet forgattak. A Gyászfilm című, készülő alkotásról Szabó Réka rendezőt kérdeztük.

– Miért tartottátok fontosnak, hogy az előadásról vagy annak alapján film készüljön?
Amikor a Gyász című előadást készítettük a Katona József Színházzal koprodukcióban, 2010 tavaszán, még nem sejtettük, mennyire aktuális lesz a téma, amivel foglalkozunk. A darab témája annak a fajta kultúrának, művészetnek, színházi nyelvnek a temetése, elsiratása, amelyen mi szeretünk beszélni, amiben mi élünk. Mindez persze némi öniróniával, humorral volt fűszerezve. A Gyász című előadás technikai okokból lekerült a színház repertoárjáról, így az elmúlt évadban már nem volt lehetőségünk játszani, miközben úgy éreztük, hogy fontos a téma, és hogy az előadásban sok olyan erős képi elem van, melyek filmes eszközökkel kiválóan megragadhatóak. Nem az előadást vittük filmre, hanem annak alapján, abból inspirálódva alakult ki a rövidfilm szinopszisa.

(Fotó: Halász Glória)

– A kerettörténet annak a színháznak az elárverezése, ahol a darabot játsszák. Az tűnt volna logikusnak ezek után, ha a filmet is egy színházban forgatják le. Honnan jött az ötlet, hogy a kőbányai pincerendszer legyen a helyszín?
Nem egy színházi előadás dokumentációjáról van szó, hanem képzőművészeti igényű kísérleti táncfilmről, melyben a szöveg csak egy dal erejéig kap szerepet. A lényeg számomra az volt, hogy lássam ezeket a művész-kísérteteket egy képileg erős környezetben, akik még a túlvilágról is produkálják magukat egy gyászszertartáson, amelyről kiderül: az övék. Nehéz lett volna megteremteni annak az illúzióját, hogy a színház már csak egy elhagyott épület, ráadásul a színpad filmen csak egy stilizált tér lesz. Olyan helyszínt szerettünk volna, amelyben benne van a pusztulás, az elhagyatottság vagy valami kilátástalanság. Több verzió felmerült a fóti homokbányától kezdve a tárnoki szeméttelepig, végül Pohárnok Gergővel, a film operatőrével döntöttünk a kőbányai pincerendszer mellett, amely döbbenetes módon közvetít egyrészt valamilyen földalatti, nyomasztó világot, de különös, szinte szakrális terei is vannak. Mivel a film nagyon kis költségvetésből készül, az is szempont volt, hogy egy helyszínen több olyan részlet legyen, ahova a különböző jeleneteket bele lehet álmodni.

– A forgatásról készült képek alapján úgy tűnik, a fenti rekkenő hőséggel ellenére a pincékben nagyon hideg lehetett.
A forgatás nagy élmény volt. Három nap, napi 13-14 órákat dolgozva félórás ebédszünettel a nyirkos hidegben, ahol a lehelet is meglátszott: ezért is, vagy ennek ellenére – a hangulat nagyon jó volt. Fantasztikus csapat dolgozott együtt, embert próbáló körülmények között.
Vicces volt a rekkenő hőségben hótaposó csizmát húzni, és leszállni az „alvilágba”. A színészek és táncosok sokszor alig kosztümben, vagy épp szoborrá festve viselték a hideget, utána meg rezsón melegített vízben mosakodtak.

(Fotó: Halász Glória)

– Ahogy az előadásra, a filmre is igaz, hogy minden szereplő alkotótárs is egyben?
Én mindig partnernek, alkotótársnak tekintem mindazokat, akikkel dolgozom. Mivel nagyon rövid idő volt a próbákra és a forgatásra is, kevesebb lehetőség volt teret engedni a sokfajta ötletnek, szigorúbban fel kellett készülnöm, és előre meg kellett hozni bizonyos döntéseket. Ebbe a folyamatba leginkább Pohárnok Gergőt, Szász Dánielt (táncos, a Tünet Együttes alapító tagja) és Halász Glóriát (a film rendezőasszisztense) vontam bele.

(Fotó: Halász Glória)

A Laokoon Filmmel már korábban kapcsolatba kerültünk az Árnyékfilm alkalmából, amely a Tünet első és eddig egyetlen filmje. Akkor nem sikerült az együttműködés, mert tetszett ugyan a gyártó cégnek a film koncepciója, a MMKA-hoz beadott pályázatukon nem nyertek semmit, így a Tünet saját erőből gyártotta le a filmet, minimális NKA támogatás segítségével. Az Árnyékfilm elnyerte a 42. Magyar Filmszemlén és a temesvári Timishort Fesztiválon is a legjobb kísérleti film díját – ezek a sikerek is nyilván számítottak. Pohárnok Gergő is a Filmszemlén látta az Árnyékfilmet, mesélte valaki, hogy tetszett neki. Ismeretlenül kerestem meg. Miután látta a Gyász című előadás felvételét, és felvázoltam neki, körülbelül mit képzelek, azt mondta, hogy ingyen elvállalja a film operatőri munkáját. Nagyon jó volt vele dolgozni. Hihetetlen ereje tud lenni annak, hogy azt érzed, nem a pénz beszél. Fantasztikus, hogy vannak ilyen emberek, egy olyan világban, ahol azt érezni, hogy nincs tér azoknak az értékeknek, melyeket én és környezetem sajátjának vall. Gergő személyisége, kvalitása húzta maga után a teljes stáb munkáját, nagyon megható volt ennek részese lenni.

– Mikor és hol lesz látható a Gyászfilm?
A bemutatót a Tünet Együttes 10 éves születésnapi fesztiváljára tervezzük, mely 2012. december 6-7-8-án lesz a Trafóban.

*

A Gyász című színdarabot az együttes már eltemette, de videóklipek formájában láthatók részletei a neten.