Az igazi Tristan | Trux Béla: A templomos lovag

Posted on 2012. augusztus 28. kedd Szerző:

0


Írta: Paddington

Trux Béla regénye éppen azt adja, amit a cím ígér. Izgalmas, színes történelmi tablót múltunk egy kevéssé ismert időszakáról. Számos könyv foglalkozott az elmúlt években a templomosokkal. Így a lovagrend nevét hallva az ember azonnal a közösség feloszlatása utáni évszázadokban keletkezett legendákra gondol. Jó néhány bestseller író fantáziáját mozgatták meg a középkorban gyökerező rituálékra épülő, feltételezett titkos szertartások, az állítólagos elrejtett kincsek.

Sokkal kevesebbet beszélnek és írnak arról a korszakról, amikor a templomosok rendje legálisan volt nagy és gazdag, kiváltva ezzel sokak – és nem csak a Szentföldet uraló muszlimok – ellenszenvét. Talán nem annyira közismert, hogy ők voltak a világ első nemzetközi bankárai, akik letétként őrizték a hosszú útra induló lovagok pénzét. A lovag az átvételi elismervény ellenében bármely kolostorukban felvehette az egészet vagy annak egy részét. Az sem köztudott, hogy a fertőtlenítés fontosságát, ha nem is széles körben, de ismerték már a 13. században is. Azt viszont talán mindenki tudja, az emberek mindennapjaihoz már akkoriban is hozzátartoztak a kutyák.

Tristan von Zorn, a német kisnemes még a legalitás idején lép be a rendbe. Szerelme – aki iránt igazi lovagias érzéseket táplál – olyasmibe hajszolja bele, ami miatt menekülnie kell. A templomosok – hasonlóan az idegenlégióhoz – védelmet nyújtanak a világi hatalmak elől mindazok számára, akik belépnek a közösségbe. Belépni viszont csak úgy lehet, ha a lovag vagyonát is a rendnek adományozza – ebből származik a templomosok legendás gazdagsága. Tristan a birtokain élők számára ezt látja biztonságos megoldásnak, világi ellenfeleitől nem várhatja, hogy hűbéresei és jobbágyai számára emberi életkörülményeket teremtenek.

Az eszközeit, nyelvét, szerkezetét tekintve klasszikus romantikus regényből olyan világot ismerhetünk meg, amiről a mai olvasó igen keveset tud. A középkor mindennapjainak történetéről szinte semmit nem tanítanak az iskolákban, a korszakról szóló olvasmányos irodalom is kevés. Él persze bennünk egy általános kép a sötét középkorról, amelyben az ókor fejlett tudománya elfelejtődik, áldozatául esik az általános tudatlanságnak és az egyház érdekeinek. A korról, amikor az emberi élet semmit sem ér, amikor a jobbágyokat szinte állatoknak tekintik, amikor a földesúr kisebb bűnök elkövetőivel szemben is élhet pallosjogával. Olyan korszak, amelyben az emberek nem fürdenek, nincs orvostudomány, így egészen köznapi betegségekbe is bele lehet halni. Vagy mégsem? Hogy a keresztény Európán kívül hogyan éltek ebben a korban, arról még kevesebb az ismeretünk.

Trux Béla

Trux regénye nagyon másnak, ezektől a sztereotípiáktól eltérőnek mutatja be ezt a világot. A vaskos, ám igen olvasmányos történetből megismerhetjük a lovagkor életét, a mindennapokat éppúgy, mint a háborút. Olvashatunk a mameluk birodalomról és a keresztény–muszlim együttélés nehézségeiről is. Ez utóbbi, bár ma más alapokon áll, semmivel nem lett harmonikusabb, hiába gondoljuk magunkról, hogy ma civilizáltabbak vagyunk. A regényt olvasva alapvetően éppen ez az axióma kérdőjeleződik meg. A közvélekedéssel ellentétben olyan világról olvashatunk, amelyben a két világ határán – Tripoliszban és Akkóban – keresztények, zsidók, muzulmánok és még sokan mások élnek, kereskednek, dolgoznak, nevelnek gyermeket és gyógyítanak. A kor sokkal kulturáltabb, nyitottabb, mint gondolnánk. Persze – némi képzavarral – puskaporos hordó ez itt, ahol az uszítók hangja sajnos messzire hallatszik.

Tristan, a templomos lovag ma idegenlégiós lenne. Lázadó ifjú, akinek nehezére esik megtartani a szabályokat, amelyeket rendje előír számára. Hűbérúrként nem engedelmességre nevelték, s nem könnyű eleget tennie a lovagi élet előírásainak. Ráadásul egészséges kamasz fiú, így még nehezebb a dolga, hiszen tisztaságot kellett fogadnia. A légióhoz hasonlóan a templomosok is csak a rendbe való belépés előtti bűnöket felejtik el. Aki a rend szabályai ellen vét, arra kemény büntetés vár. Tristan így nemcsak a lovagi, hanem a szolgai léttel is megismerkedik, és közben megismerteti vele az olvasót is.

A történetnek több mellékszála is van, amelyek a kötet végére szépen kezdenek egymásba fonódni. De a szerző (és a kiadó) igen gonosz: a regény utolsó oldalain néhány új történetszál is játékba kerül. A vaskos mű végén nem tehet mást az olvasó, mint reméli, hogy hamarosan érkezik a folytatás, a beígért Tristan utolsó háborúja.

Trux Béla: A templomos lovag
Aba Kiadó, 2012

»Trux Béla: A templomos lovag – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«