Jelenünk megértése múltunkban gyökeredzik | Sárközy Réka: Elbeszélt múltjaink

Írta: Gulya István

A magyar történelmi dokumentumfilm útjáról szóló kötet: szakkönyv. Annak erényeivel és hibáival együtt. Mint minden közhelyben, igazság van ebben a megállapításban is: Sárközy Réka könyve hiánypótló alkotás. A dokumentumfilmek, s azon belül is a históriás vonatkozású mozgóképek mostohán kezelt műfajnak számítanak, a róluk szóló tanulmányok – ezek könyves füzérei – ritkaságszámba mennek.

A filmes periodikákon kívül (Filmvilág, Filmkultúra, Metropolis) nem nagyon létezik nyomtatott fórum, ahol az érdeklődő olvashatna ezekről a témákról. Ezért mindenképpen követendő példának tekinthetjük az 1956-os Intézet (a szerző munkahelye) és a ĽHarmattan Kiadó tettét, hogy megjelentették az Elbeszélt múltjaink című munkát.

A tizenhét éve hivatásszerűen a történelmi dokumentumfilmeknek élő szerző – a tanulmányaival együtt még régebbi a kötődés – gazdag tapasztalatokat halmozott fel témájáról. Az első kilencven oldalon (szak)értő precizitással rendezi el a történetírás képi megnyilvánulásának műfajelméleti kérdéseit, nevezetesen, hogy mi tartható történelmi dokumentumfilmnek és miért, s mi nem. A tipológiai és a nemzetközi áttekintést követően tér rá a magyarországi történelmi dokumentumfilmekre, amiket kronológiai sorrendben vizsgál, a történelmi, politikai periódusoknak megfelelően korszakol, némi előzménnyel a második világháború végétől napjainkig (tényleg egészen a közelmúltig).

Munkája egyik nagy érdeme, hogy sorra veszi az olyan, olykor a témából teljesen érthetetlenül és indokolatlanul mellőzött filmes kordokumentumokat is, mint például a Napkelte, a Magyar Televízió és a Duna TV interjú- és portréanyagait. Hiszen bizony – állapítja meg teljes joggal – ezekből a felvételekből (kor)hűen és hitelesen rajzolódik ki a rendszerváltozás óta eltelt húsz esztendőnk, a közéleti mozgások, a kulturális történések. Nem várhatjuk el tőle, hogy a listázáson túl pontosan számba vegye őket tartalmuk szerint, mert egyrészt az anyagok elenyésztek a raktárak óriás süllyesztőiben, másrészt ez nem is ennek a könyvnek a feladata; egy másik, külön kiadványé, ami – átböngészve Sárközy összeállítását – inkább évtizedes, semmint pár év alatt összehozható munka (lesz) – ha kellő igényességgel viszonyulunk hozzá. Márpedig a szerző így cselekszik, imponálóan alapos, felkészült, és érződik mondatain a szakmai alázat, ami oly bántóan hiányzik igénytelenségbe züllő korunkban és kultúránkban.

A jó értelemben vett szakbarbárság – vagyis a téma iránti elfogultság – válhat azonban az Elbeszélt múltjaink hátrányára. Olykor szakszövegként viselkedik, nehezen érinti meg az átlag olvasót, az olvasmányosságot felváltja a szigorú szaktanulmányok vagy vizsgák nyelvezete, amikor az alkotó egy fejezeten belül arról értekezik, hogy mivel foglalkozik majd a következő oldalakon. Vagyis pontosan behatárolja a témáját, megindokolja szempontjait, de ebben az esetben a létrejött szöveg messze esik a tudományos ismeretterjesztéstől. De, hangsúlyozom, valószínűleg nem is az volt a szándék a kiadvány életre hívásakor, hogy könnyed lapozgatni valóul szolgáljon a villamoson. A téma – a magyar dokumentumfilmek – által érintettek számára azonban kötelező kézikönyv. Nem utolsó sorban a kötet végi, imponálóan gazdag képgaléria miatt.

A közelmúltból a napi történéseket levezető laikusok számára azért nagy értéket képeznek azok a tanulságok, amikről a könyv fülszövege így számol be: „(…) A kádárizmus éveiben [a magyar történelmi dokumentumfilm] óriási szerepet játszott az elhallgatott közelmúlt feltárásában és tabuinak feltörésében, katalizátorként siettette a rendszer bukását. A társadalom ezekből a filmekből ismerhette meg múltját, értelmezéséhez innen kapott segítséget. A Krónika, a Pócspetri, a Recsk, A Dunánál, a Törvénysértés nélkül ma már nemcsak a filmtörténet részei, de közös múltunk feltárási folyamatának fontos dokumentumai is. (…) Az Újmagyar siralom, a Vérrel és kötéllel, az Engesztelő vetítése sokak számára katartikus pillanat volt. 2010-ben a magyar dokumentumfilm újabb korszakhatárhoz ért. A könyv az idáig elvezető utat tekinti át.”

Nemsokára aktuálissá válik az Elbeszélt múltjaink legújabb időkre tekintő, frissített kötetének megalkotása. Reméljük, Sárközy Rékának lesz ereje hozzá – mi bátorítjuk.

*

A szerzőről: Sárközy Réka 1995 óta az 1956-os Intézet munkatársa. Producerként tizennégy történelmi dokumentumfilm elkészítésében vett részt. Az Intézet Erasmus–Euromedia-díjas fotódokumentációs adatbázisának egyik létrehozója. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen szerzett doktori címet 2010-ben. Az Elbeszélt múltjaink az első könyve.

Sárközy Réka: Elbeszélt múltjaink – A magyar történelmi dokumentumfilm útja

1956-os Intézet – ĽHarmattan Kiadó, 2011

• Fülszöveg