Mindenre nyitottan | Constanza Macras a Trafóban

Posted on 2012. június 20. szerda Szerző:

0


 Írta: Czimmermann Mária

Egy kétórás táncelőadástól nem várható el, hogy árnyalt képet adjon az európai, de akár csak a magyar cigányság életéről. Rétegzett és sokszínű népcsoport. A Mindenre nyitottan című előadásban a Constanza Macras vezette Dorky Park társulat elsősorban a legszegényebbeket állította reflektorfénybe. Célja a figyelemfelkeltés volt, és a romák értékeinek és gondjainak bemutatása.

A német székhelyű, nemzetközi kortárstánc társulat mellett magyar, cseh és szlovák romák voltak az alkotók és a szereplők. Az előadás néha sztereotip volt és sokszor közhelyekből építkezett, de ez egyáltalán nem hiba. Ezeknek is benne kellett lenniük egy olyan darabban, ami a cigányokról általában akar valamit mondani. Előkerültek a negatív előítéletek. (Jól esett a magyar nézőnek, hogy ezek németül hangzottak el. Így könnyebb volt távolságot tartani.) A pozitív közhelyek is szerephez jutottak, amitől rokonszenvesek a cigányok, a szabadság a zene, a tánc szeretete a közösségi szellem.

Dinamikus mozgásképekben villantották fel a hétköznapok és ünnepek tevékenységeit. A jelenet, melyben folyton átöltöztek, sugallta az alkalmazkodást, de azt is, hogy lényegében ugyanazok maradnak évszázadokig. A kortárs tánc nagyon szép nyelvén megjelentek az álmok is. A meghatározottságból, a külső és belső korlátok közül való kilépés vágya és nehézségei.

Érdekesek voltak a szóban és mozgásban elmesélt egyéni sorsok, történetek, odavetett mondatok. Emberközelbe hozták a szereplőket. Megmutatták az általános mellett az egyedit is. Jó ötlet volt a távol-keleti turista és a hippi antropológus hallgató figurája. Az egyik egzotikus csodabogaraknak tekintette a romákat, a másik vonzó, archaikus közösségnek, ahová szeretett volna beilleszkedni.

Constanza Macras (Fotó: Ute Langkafel)

A profi kortárs táncosok és az amatőr cigány szereplők együttműködéséből olyan látványos, szórakoztató és elgondolkodtató előadás született, ahol mindenki megmutathatta azt, amiben jó. Az argentin származású Constanza Macras koreográfiáját egymás tisztelete és odafigyelés jellemezte. A táncolni nem tanult amatőröknek is találtak egyszerű, látványos mozgásokat, amik beilleszkedtek a kortárs részekbe. A cigánytáncos jelenetekben megfordult a helyzet. Ezekben az addig nem túl ügyesnek tűnő nők is elképesztően jól mozogtak, míg a profi táncosok kevésbé meggyőzőek voltak, bár nagyon igyekeztek. Látszott, hogy az egész társulat rettenetesen élvezi, amit csinál, és a próbafolyamat igazi közösséggé kovácsolta őket.

A zsidó és a távol-keleti szereplők részvétele kiterjesztette a darab mondanivalójának érvényességét általában mindenféle kisebbségre és a bevándorlókra. Nem volt afrikai és dél-amerikai táncos, de volt kerekeken guruló zebra és világító Mária-szobor meg apáca – vagyis jelzésszerűen reprezentálták e két kontinens otthonkeresőit is.

Posted in: NÉZŐ, Tánc