Kérges ölelés – Julie Bertucelli: A fa (film)

Posted on 2011. december 4. vasárnap Szerző:

0


Írta: Jeges-Varga Ferenc

Az alapvetően dokumentumfilmes francia rendezőnő, Julie Bertucelli második nagyjátékfilmje, A fa követi az első munkájában (Mióta Otár elment) megkezdett téma körüljárását; a család férfi tagjának eltávozása okozta hiány drámáját veszi szemügyre.
A farmon áll egy fa, talán már évszázadok óta. Ágaival az ég felé nyújtózik, koronája szélesen terpeszkedik, gyökerei mélyen a talajba kapaszkodnak. Szomszédságában egy cölöpökre emelt mobilház. A deszkákból és bádogból egybetákolt építmény törékeny jelenség a terebélyes lombok mellett.

A fa

A házat nagycsalád lakja. Férj, feleség és négy gyermek. Szeretik egymást, valódi boldogságot sugároznak magukból. A férfi dolgozni indul. Mozgatható otthonok szállításával foglalkozik. Csak három napig lesz távol – ígéri hitvesének. Útban hazafele azonban fájdalom szorítja el mellkasát, szeretteihez már nem ér el: a fa a végállomása.

A feleséget összetöri a tragédia. Napokig ki sem kel az ágyából, ha mégis, akkor férje flanelingében ténfereg a házban, képtelen bármi hasznosat vagy értelmeset cselekedni. Ha nagy ritkán megszólal, a düh és a fájdalom beszél belőle.

A halál feldolgozásának számtalan útja van. A legidősebb fiú a családfő szerepét igyekszik átvenni, de még nem érett a feladatra. A legkisebb soha nem beszélt, most sem szólal meg. A magának való középső fiú a környékbeli srácokkal bandázik. A gyereksereg egyetlen lánytagja pedig úgy véli, hogy az édesapa szelleme a kertben lévő hatalmas fában él tovább.

Először csak a kislány fogékony az apa természetfeletti jelenlétére. Később azonban az anya is hinni kezd benne. A trauma után az atomjaira hullott család összetartó ereje a fa lesz. Vastag karjaival átöleli a gyászolókat, búvóhelyet kínál számukra. Valóságos spirituális kegyhellyé válik.

Megjelenésében mélységes misztérium van. A szél átsuhan az ágak között, leveleit megzörgeti. Mintha a túlvilágról mormolná az elhunyt üzeneteit. Önálló életre kel. Növekszik, burjánzik. A tikkasztó szárazságban birtokba veszi az ereszcsatornákat. Terjeszkedésében azonban a családi otthon lassú felbomlását is okozza. Bekúszik a szomszéd házak alá. Feltöri a gyepet. Amikor az anya nyolc hónap elteltével viszonyt kezd munkaadójával, a fa a hitvesi ágyra ejti egyik ágát. Mintha nemtetszését fejezné ki a korán jött légyott miatt. Eleinte lelki gyógyírként szolgál a búskomorságban, hosszú távon azonban romboló a hatása.

A fa - jelenet

Az elengedés komoly lelki erőfeszítést kíván meg a gyászolóktól. A szeretett ember elvesztése sokkos állapotot idéz elő az itt maradottaknál. Időt kell hagyni az újrakezdésre. A ragaszkodás hosszú távon nem járható út. Tovább lépni csak úgy lehet, ha gyökerestül kiforgatjuk szívünkből a szomorúságot.

Bertucelli alkotása halk, ám nem különösen lassú munka. Nagyszerűsége az egyszerűségében mutatkozik meg. Kevés beszéd hangzik el benne, azonban a vad és gyönyörű ausztrál táj tágas, intenzív képei megtöltik a vásznat. Ugyan a téma minden közhelye tetten érhető benne, szerethető hőseit mégis képes életszerű helyzetekbe hozni. A film hitelét különösen az anya szerepét alakító Charlotte Gainsbourg és a kislányt megformáló Morgana Davies érzékeny alakítása erősíti.

A Grúziában játszódó Mióta Otár elment realista, három generációs női sorsdrámája a veszteség véglegességével szembesíti szereplőit. A Judy Pascoe regényéből vászonra átültetett film sokkal elvontabb, spirituálisabb, mint elődje. A finom, érzékletes atmoszféra megteremtésével és visszafogott szimbolizmusával képes egyedit mutatni a gyász feldolgozásának témájában.

Julie Bertucelli: A fa (The Tree), 2010 – francia filmdráma

Magyarországi bemutató dátuma: 2011. február 17. (Forgalmazó: Szuez Film Kft.)

Rendező: Julie Bertucelli
Író: Judy Pascoe

A főbb szerepekben:

Charlotte Gainsbourg
Marton Csokas
Morgana Davies

Posted in: Film, NÉZŐ