Írta: Jeges-Varga Ferenc
Isten megteremté a férfit, s mellé a nőt. Vagy fordítva. A szerelmi történetek két szereplőre íródnak. Férfira és nőre. Általában. Az új trend szerint azonban két fél nem nyújt elégséges garanciát a kapcsolati harmónia megteremtésére. Kell egy harmadik is. A mérleg nyelve.
Tom Tykwer művének főszereplői berlini értelmiségiek, akik nem szenvednek hiányt az anyagiak terén, érzelmi életük azonban alacsony lángon lobog. Hanna és Simon már húsz éve vannak együtt. Az ifjúkori szerelem azonban nem járta be a társadalmi beágyazódás hagyományos útját. Szeretik ugyan egymást, ám viszonyukból házasság nem kerekedett, az utódok nemzése is elmaradt. Hanna mérhetetlenül unatkozik. Kiábrándult, nem találja már a helyét Simon mellett. Ekkor toppan be az életébe Adam, az őssejt-kutató.
Simon sem tűnik boldognak. Mintha minden egyes Hannával elöltött perc csak teher lenne számára. Univerzális fásultság uralkodik el rajta. Mindezek tetejébe kiderül az édesanyjáról, hogy halálos beteg. Az asszony nem bírja elviselni betegsége súlyát, öngyilkosságba menekül. Hogy mindez ne legyen elég, a férfinál hererákot diagnosztizálnak. Amíg elvégzik rajta az életmentő műtétet, Hanna erről mit sem sejtve Adam karjaiban találja meg a boldogságot.
Simon a műtét után egy uszodában próbál erőre kapni. Ott találkozik össze Adammal, az őssejt-kutatóval. Kölcsönös szimpátia alakul ki köztük, ami váratlan vonzalommá fajul. Simon a férfi kezében rehabilitálódik.
Jellemző motívum a filmben, hogy minden szereplő éppen akkor van mással elfoglalva, amikor a másiknak az ő figyelmére lenne leginkább szüksége. Hanna és Simon között már nem működnek a kommunikációs csatornák. Életformájukká vált az odanemfigyelés. Önző minden mozdulatuk. Ebbe a diszharmóniába csapódik be Adam, az elvált férfi, aki a determinisztikus biológiai felfogásnak sikeresen búcsút intett.
Tykwer az életutak párhuzamosságára tapint rá. Sem a férfi, sem a nő nem tud a másik félrelépéséről, pláne arról nem, hogy ugyanaz a személy tárja fel számukra az örömök kapuját. Az újdonság íze élénkítő hatással van életükre. Végre összeházasodnak, megpróbálnak egy párt alkotni. Legalábbis látszólag. A felhőtlen boldogságot apró momentum töri meg. Hanna teherbe esik, ikreket vár. A dupla lelepleződés idővel elkerülhetetlen.
Tykwer azonban nem olyan komoly, hogy ezen a ponton hagyná eluralkodni a történetben rejlő tragikus fordulatot. A végén egy huszárvágással – mindenki megelégedésére – megszünteti a lehetséges súrlódási pontokat. Gond egy szál se marad. Legalábbis az már nem a nézőre tartozik.
Nem kapunk arra választ, hogy a Három mennyire valós élethelyzetet mutat be. A másság iránti tolerancia persze tetten érhető gondolat, de önmagában ez kevés alapanyag a komolyabb mondanivalóhoz. Tartok tőle, hogy a filmbéli szituáció azért nem áll túl biztosan a valóság talaján. Természetesen a sokféleség mindent elbír. A konzervatív felfogást félrerakva beláthatjuk, az édeshármasság ilyen esete sem elképzelhetetlen. Kérdés, mennyiben érdekes ez a számunkra? Mit mond nekünk ez a történet? Mennyiben vehetjük komolyan?
Szélsőségesen eklektikus alkotás lett Tykweré. Mintha a rendező mindent bele akart volna zsúfolni. Már az indulás is meglepően csapongó. Elhangzik egy-két filozófiai gondolat, majd fehér háttér előtt három táncos (két férfi és egy nő) felvázolja előttünk a történet lényegét. A rendező a későbbiekben sem hagyja el a merész megoldásokat. Osztott képernyős technikával mesél a véletlenek szerepéről, a párhuzamos cselekvésekről. Megjelenik néhány fekete-fehér képkockás érzelmi betét is. Ennyi minden láttán mintha szétcsúszna az egész.
A film legnagyobb erénye a nézőpontváltás. Ahogyan Hanna után hirtelen Simon szemén keresztül láthatjuk a világot. A három főszereplő, Sophie Rois (Hanna), Sebastian Schipper (Simon) és Devid Striesow (Adam) nagyszerű alakítást nyújt.
Végül is a néző jól szórakozik a látottakon, számos megmosolyogtató szituáció található Tykwer nagyszerű vígjátékában. Se több, se kevesebb. A magvasabb gondolatok most kimaradtak belőle.
Tom Tykwer: Három (Drei/Three), 2010 – német romantikus vígjáték
Magyarországi bemutató dátuma: 2011. március 3. (Forgalmazó: Cirko Film)
Kapcsolódó cikk: Interjú a rendezővel
Rendező: Tom Tykwer
Forgatókönyvíró: Tom Tykwer
Zeneszerző: Reinhold Heil, Johnny Klimek, Gabriel Isaac Mounsey, Tom Tykwer
Operatőr: Frank GriebeA főbb szerepekben:
Sophie Rois (Hanna)
Sebastian Schipper (Simon)
Devid Striesow (Adam)
Posted on 2011. december 2. péntek Szerző: olvassbele.com
0