Nem harap a bácsi – I Love You Philip Morris (film)

Írta: Rostás Eni

Az azúrszín habokat lágyan fodrozza a langymeleg szellő, pálmák nehezednek teljes testsúlyukkal a víz fölé, az ég alján szemtelen narancsok és buja bíborok fogócskáznak (csak hogy a kedves néző semmit se hiányoljon a filmvászon-romantika kötelező kellékei közül) majd Jim Carrey ledugja a nyelvét Ewan McGregor torkán.

Hiába a frappáns előzetes, az I Love You Philip Morris nem egy gurgulázva nevettető melegvígjáték, sokkal inkább Jim Carrey korábbi filmjeinek profi módon összedolgozott keveréke.

Ha egy filmen az első fél órában szórakozunk a legjobban, akkor nagy az esély, hogy a játékidő körülbelül felétől halálra fogjuk unni magunkat. Jobb esetben még megejtünk pár zavart félmosolyt, vagy kínunkban felröhögünk egy-egy fáradt poénon.

Az I Love You Philip Morris története lendületesen kavargó folyóként indul, majd lassan csordogáló patakká apad, hogy aztán erőtlenül belefusson a rózsaszín állóvízbe. Teszi mindezt remek zenei aláfestéssel és hollywoodi nagyágyúkkal.

Steven Russell, a meleg exzsaru biztosítási csalások miatt börtönbe kerül. Itt talál rá a kölyökképű nagy Őre, Philip Morrisra, akinek a félreértések elkerülése végett semmi köze a cigarettához. Mindennapjaikat csöpögős levelezés, tesztoszteronszagú vadromantika és forró pillanatok közt tengetik.

Klasszikus nászutas párnak is nézhetnénk őket, ha legalább négy csillag pöffeszkedne a börtön neve mellett, és a vécé nem az ágy lábánál kapott volna helyet. A mézesheteknek azonban hamar vége szakad, mert Steven büntetése lejár. Szabadulása után ügyvédként tér vissza, és elintézi, hogy szerelmét kiengedjék. Következik a felelőtlen költekezés és a csillámporos fényűzés.

Russel jogászként és pénzügyesként is praktizál, bár végzettsége nincs hozzá. Nem kell meglepődni, ez már Leonardo di Capriónak sem okozott gondot. Annyi a különbség, hogy ő nem a szőkített McGregort, hanem bögyös stewardesseket vitt az ágyba.

De kanyarodjunk vissza antihősünkhöz, a mézédes Steven Russelhez, aki nyolctól ötig keményen dolgozik (értsd: folyamatosan sikkaszt). Amikor a törvény keze egy napsütéses délutánon lesújt, ő nem lepődik meg, hanem önjelölt Houdiniként egyszerűen kisétál a börtönből. Majd még egyszer… és még egyszer. Az angyalarcú Morris elől pedig szépen lassan elpárolog a vattacukorköd.

Jim Carrey nem először tűnik fel mániákus hazudozóként vagy behízelgő, különc csalóként. Gondoljunk csak a Hanta Boyra, vagy a Dick és Jane trükkjeire. Az előzmények ismeretében biztosra vehetnénk, hogy másfél órán keresztül emelt dózisú grimaszparádét kapunk az arcunkba.

Igen ám, de Carrey hiába alakítja megdöbbentően hitelességgel a homoszexuális hősszerelmest, ha közben vissza kell fognia a grimaszolást. Pénzügyes yuppie-ként, keményített gallérú jogászként vagy végső fázisú AIDS-esként kevéssé hihetőek a gumigrimaszok.

Ewan McGregor számára nem ismeretlen a melegszerep. A Velvet Goldmine-ban már bebizonyította, hogy ugyanolyan lelkesen csókolja Jonathan Rhys-Meyerst, mint Scarlett Johanssont. Philip Russel bőrében mégis csak mellékszereplő Jim Carrey filmjében. Naiv, ártatlan és babarózsaszín.

A kritikusok hiába imádták, az I Love You Philip Morris olyan, mint a Kapj el, ha tudsz! elnyújtott paródiája, melegszállal, hepiend nélkül. Jobban jártunk volna, ha Jim Carrey elmond pár viccet, majd becsukja maga mögött az ajtót.

John Requa – Glenn Ficarra: I Love You Phillip Morris, 2009

Rendező: John Requa, Glenn Ficarra
Forgatókönyvíró: John Requa, Glenn Ficarra
Zeneszerző: Nick Urata
Operatőr: Xavier Pérez Grobet

A főbb szerepekben:

Jim Carrey (Steven Russell)
Ewan McGregor (Phillip Morris)