Gran Torino, avagy Dirty Old Harry és a hmongok

Írta: Boros Ágota

Szögezzük le mindjárt az elején: mindnyájunknak szüksége van a jó öreg amerikai szirupra. Ki a palacsintájára rakja, ki pedig filmekben fogyasztja. Én a filmes táborba tartozom: nekem bejött a Gran Torino.

Amikor már szét tudnék robbanni a hírek generálta tehetetlen dühtől, akkor megnézek egy ilyen filmet, és megnyugszom: bármekkora bajban is vagyok, létezik valahol Dirty Old Harry alias Mr. Kowalski, és majd jól megment. Igaz, a filmben semmi új nincs, lerágott csontokkal operál Clint Eastwood, de ezt fogyaszthatóan teszi. Láttuk már ezt a mozit (vagy valami nagyon hasonlót) Lesz ez még így se címmel, esetleg a Hibátlanokból emlékszünk a történet egyes részeire, vagy be-bevillan egy-két kocka valamelyik régi Eastwood-filmből, de nem számít. Jó kis turmix ez.

Mr. Kowalski tipikus amerikai középosztálybeli mizantróp, jól fejlett előítéletekkel, melyek azonban demokratikusak: az öregember mindenkit utál, aki él és mozog. Na jó, az olaszoknál kicsit jobban gyűlöli az afroamerikaikat, náluk még jobban a kínaiakat, a hmongokat pedig egyenként lőné le, egyszerűen azért, mert a szomszédba költöztek. Családjával sem jön ki jobban, őszintén szólva ebben az egyben igaza van: még Szent Ferenc türelmét is próbára tennék, akkora bunkók.

Felesége halála után egyedül marad Daisy nevű öreg kutyájával és dédelgetett kocsijával: a Gran Torinóval. A környék fiatal papja, aki megígérte a már nagybeteg asszonynak, hogy vigyáz a férjére, vigasztalni próbálja. Ez adja az apropót a filmnek, hogy az amerikai mozikban kötelező tanulságot elmondja: ha nem logikáztuk volna ki az üzenetet, szépen, szájbarágósan összefoglalják nekünk. Most éppen életről-halálról, a háború borzalmairól.

Miután ez megvolt, megtudjuk, hogy a kelet-ázsiai bevándorlók, különösképpen a hmongok (akik nem dzsungellakók, hanem domblakók, és nem esznek kutyát, csak macskát – nagyon fontos információk) közül a lányok egyetemre, a fiúk a börtönbe mennek. És rögtön meg is mutatják nekünk a csúnya bandát, amelyik a hmong szomszédok kissé mulya, de jó szándékú fiát a bűnbe akarja belevinni. Aztán láthatjuk a konkurens rosszfiúkat is – mexikói és fekete változatban. Hát igen, a környék egy négyzetméterre eső banda-előfordulása kicsit túlzásnak tűnik, mindenesetre Mr. Kowalskinak esélyt ad arra, hogy bandánként minimum egyszer demonstrálja: öregember nem vénember.

Egyre nagyobb a barátság közte és a szomszédok között – az egyetlen kivétel a nagymama, akivel köpőpárbajt vívnak, mondanom se kell, hogy a néni nyer. A veterán jóformán fiává fogadja a rosszfiúktól megmentett Thaót, munkát szerez neki, pátyolgatja. Ez persze nem nyeri el a helyi gengszterpalánták tetszését, és hoppá, milyen meglepő, jön a háború.

Számomra a katarzis elmaradt, de lehet, hogy ez az én hibám: ha nem azon ábrándozom, vajon lesz-e olyan éles a hallásom az ő korában, mint amilyen neki van (a kisteherautójában ülve a stoptáblánál pontosan hallja, amint Sue barátja „tesó”-nak szólítja az afroamerikai bandatagokat), vagy ha jobban odafigyelek, és nem azzal foglalkozom, hogy hogy a viharba gyógyult be pár nap alatt Kowalski bácsi szanaszét vágott keze, akkor biztosan jobban meghatódtam volna.

Megjegyzem, Daisy kutya kiválóan alakította a szerepét, semmit nem játszott túl. Ugyanez nem mondható el a hmongokról, akik szegények egyszerűen statisztáknak tűntek, a jobbak mondjuk csoportos szereplőknek. Clint Eastwood egyre jobb, ha szabad ezt mondani, de neki is volt egy-két túlspilája. (A pohárelejtés nekem sok volt, a levezetem-az-idegességem-a-bútoron meg egyenesen rengeteg, a lelőlek-az-ujjammal a tizedik után unalmassá vált.) A morgós vicsorgását viszont imádtam. Reszelős hangját és a dalt a film végén bármeddig el tudnám hallgatni. Mint mondtam, nézhető a film, de érdemesebb kivenni a dévédét, és csapatban megnézni, mert a mozijegy árát azért nem éri meg, még akkor sem, ha ez a film volt Clint Eastwood búcsúja.

Érdekességek:
Eastwood nem először jelentette ki, hogy színészként ez az utolsó filmje. A Millió dolláros bébi után is ezt nyilatkozta. Reméljük, most sem igaz: talál még eljátszásra érdemes szerepet.

Nem ez az első film, ahol Clint Eastwood nemcsak játszik vagy rendez, hanem énekel is. Hallhatjuk őt még ezekben a mozikban is: Fesd át a kocsidat (1969), Kelly hősei (1970), Két öszvért Sara nővérnek (1970), A tizedes háreme (1971), Bármi áron (1980), Bronco Billy (1980), Lebujzenész (1982), Éjfél a jó és rossz kertjében (1997).

Clint Eastwood maga is háborús veterán; volt Koreában, de az általa eljátszott karakterekkel ellentétben ő nem harcolt. Filmekben most negyedik alkalommal játszott ilyen szerepet.

A Walt Kowalski név a valóságban egy pankrátor neve: Walt „Killer” Kowalskié. De a 71-es Száguldás a semmibe című film antihősét is így hívták.

A hírhedt Zodiac-gyilkosságok elkövetőjéről mintázták az eredeti Dirty Harry (1971) főgonoszát. Évekkel később a Zodiac (2007) című filmben John Carroll Lynch játszotta ezt a szerepet, akit a Gran Torinóban olasz borbélyként láthatunk.

Magyarországi bemutató: 2009. április 16.

Rendező: Clint Eastwood
Forgatókönyvíró: Nick Schenk, Dave Johannson
Zeneszerző: Kyle Eastwood, Michael Stevens, Jamie Cullum, Clint Eastwood
Operatőr: Tom Stern
Producer: Clint Eastwood, Bill Gerber, Robert Lorenz
Vágó: Joel Cox, Gary Roach