Mit tegyünk, jaj, mit tegyünk
a kisiklott karórákkal? Sosem
ölelkeznek már mutatóik.
Légpárnás felhők úsznak,
begyűjtöm a csillagokat,
elmosogatom és tiszteletedre
hiánytalanul visszadobom
őket az égre.
Jaj mit tegyek, mit tegyek?
Halott anyám hangját játssza
oda-vissza az éjszaka. Az energia-
takarékos hold alatt tücskök
beomlott óvóhelyénél gyászzenét
ciripel az idő. Megszökik előlem
az út, de Isten egy vérző galagonya-
bokor mellett, integet.
Majd ő hazavezet.
Mit tegyünk, jaj mit tegyünk
az Interneten elárvult felhasználó-
nevekkel, az égre karcolt üzenetekkel,
mert reggel mindig gyorsvonatszél
érkezik. Neked kell kiegészítened
az elgázolt mondatokat. Szemünk
árkába évszakok zuhannak.
De mi lesz a liliomok nélkül maradt
koronákkal, a harangok áhítatával?
Jaj, mi lesz velünk, mi lesz velünk,
hogyan egyensúlyozzunk a frissen
ásott sírok mellett? Hány halál
rabolja ki még hatodik érzékünket,
hány hiány telepszik még mellkasunkra,
míg egy felülírhatatlan virradat
elrongyolja torkunkban
a visszafojtott sírásokat?
Olvass bele 
Köves József
2011.11.07.
Nagyon szép!
KedvelésKedvelés