Kubát a konyhába! | Gombos & Costafreda: A mi Kubánk, a mi konyhánk

Írta: Molnár Kata Orsolya

59 karibi recept és egy életre szóló szenvedély – ilyen alcímmel ki ne kapna két kézzel Gombos Edina és férje, Alberto Costafreda szakácskönyve után? A fellapozás után sem lankad a lelkesedés, mert A mi Kubánk, a mi konyhánk nagyon is szívhez szóló könyv: tele izgalmas ételekkel, szép képekkel, hasznos tanácsokkal – és sok-sok szeretettel.

Gombos Edinán látszik, hogy szereti az életet, a családját, nem akar az éppen aktuális divatirányzatoknak megfelelni, azt teszi – és azt eszi –, amiről hiszi, hogy jó. A közösen írt könyv minden oldaláról sugárzik, hogy Kubát második otthonának fogadta, és mindent megtesz, hogy az olvasó is hasonlóan szeresse a Karib-tenger gyöngyszemét.

A könyv egyes fejezetei között nemcsak a helyi gasztronómiáról tudunk meg sokat, de a kubai kultúra számos más részletéről is: szó esik a zenéről, a táncról, a helyiek életszeretetéről, az őslakos indiánokról, a mágiáról, Hemingwayről, sőt még a veterán autókról is. Több ez, mint egy egyszerű szakácskönyv: kicsit útikönyv is, ami ha el nem is igazít Havanna zegzugos utcáin, de mindenképpen kedvet csinál ahhoz, hogy felkeressük a kubai fővárost. Annál is inkább, mert a kötet nemcsak tartalmában, de kiállításban is a karibi térséget idézi. Havanna festett házainak színei vissza­köszönnek a Nagy Balázs által fotózott ételeken is.

Mielőtt azonban utazni kezdenénk, saját konyhánkba hozhatjuk Kubát, ha követjük a házaspár tanácsait. A könyvet ételcsoportok szerint bontották fejezetekre: furcsa módon a főételekkel kezdték, ezeket követik az előételek, tengeri finomságok, majd a desszertek, végül a híres kubai koktélok. A kubai ételekre alapvetően az egyszerűség, könnyed fűszeresség és gyakran citrusosság jellemző. Könnyen elkészíthetők, az európai ízlésvilágtól szokatlan ízeik azonban bármilyen étkezést különleges alkalommá varázsolnak.

Talán az a legérdekesebb a karibi gasztrokultúrában, hogy a gyümölcsök állandó szereplői az ételeknek. A főzőbanán például számos fő- és előételben is helyet kap. Természetesen nem ez az egyetlen szokatlan hozzávaló, a manióka, a batáta, a malanga szintén gyakori vendégek az egyes fogásokban. Persze, de honnan szerzünk maniókát, kap a fejéhez az olvasó. Szerencsére a szerzőpáros erre is gondolt, és egy – sajnos csak a budapestieknek kedvező – lelőhelylistát is tett a kötetbe. A tippeket illetően amúgy sem volt szűkmarkú Edina és Alberto: minden oldal alján feltüntettek az adott ételre vonatkozó variációs ötleteket, így szinte még egy csokornyi receptet kapunk.

Persze minden lelkesedés ellenére akadnak hiányosságai is a könyvnek. Látszott, hogy a szerzők mindent szerettek volna belezsúfolni egyetlen kötetbe: minél többféle étel, minél több történet, minél több ötlet kerüljön bele. Tudjuk azonban, hogy nem ritkán a kevesebb a több. A Lajsz András mixercelebbel elkészített fejezet például a maga hat koktéljával annyira rövidke, hogy kevésbé lenne bántó, ha bele se került volna. Az sem teljesen világos, kinek is készült ez a kötet – a kezdő vagy a haladó szakácsoknak, a Kubát egyáltalán nem ismerő vagy az érte rajongó főzni vágyóknak? Mert az összkép, amit a szerzőpáros ad, egyenetlen, és nem tud túlvinni a kubai sztereotípiákon. A receptek közé kerültek egészen alapvető (vagyis esetleg nélkülözhető) ételek – mint a pergő fehér rizs –, viszont vannak sokkal nagyobb gyakorlatot igénylő fogások is. Olykor a szépen fotózott képek a választott matt papíron meghalnak, máskor Oláh Ibi food stylist engedményt tett a (sejthetően autentikus) egyszerűség oltárán, minek következtében az eredmény: unalmas színű folyadék unalmas edénykében, hasonló háttér előtt. És ez kevéssé lelkesítő. Azonban még így is, a kisebb súlyú hibáktól eltekintve A mi Kubánk, a mi konyhánk úttörő kiadvány, hogy megismerkedjünk a karibi ízekkel.

Gombos Edina, Alberto Costafreda: A mi Kubánk, a mi konyhánk
Partvonal Kiadó, 2012

»Gombos Edina, Alberto Costafreda: A mi Kubánk, a mi konyhánk – megvásárolható a polc.hu webáruházban«

• Olvass bele! (receptek)
• Fülszöveg