A lehetetlen árnyéka a realizmuson | Szeghalmi Lőrincz: Levelek az árnyékvilágból

Posted on 2012. április 27. péntek Szerző:

0


Írta: Paddington

Levelek az árnyékvilágból - borítóAz 1800-as évek második harmadának elején Ung vármegyében a felvilágosodott, realista szellemben nevelkedett, ám hat ujjal született – így sámánnak tartott – ifjú orvosdoktor különös dolgokkal szembesül. A döbbenetes eseményeket és saját vívódásait, hogy elfogadja-e a lehetetlent és lehetségesnek tartsa-e a logikai alapokat nélkülözőt, Szeghalmi Lőrincz levelek sorában osztja meg ismeretlen címzettjével, orvosdoktor kollégájával.

Ahogy Forgách András egy korábbi tanulmányában megfogalmazza: a levélregény trükkje az, hogy dokumentumnak álcázza magát, és akkor is álcázza magát, ha valódi dokumentum. „Ha már a kezünkbe vesszük, és a leveleket levélként olvassuk, mindenképpen hinnünk kell az ábrázolt világ létezésében vagy a leírt tények hitelességében, hiszen a szubjektivitás forrása, maga a levélíró is egy axióma: volt egy ilyen személy, létezett, tehát mindez igaz.” Induljunk ki tehát ebből, és feledkezzünk meg egy kicsit arról, a kötet belsejében a szerzői jog tulajdonosaként valaki más (vagy az is álnév?) van feltüntetve.

Szeghalmi Lőrincz levélregénye a reformkort idézi meg. Az ifjú orvos, aki a kiadó által közreadott életrajz szerint korábban Pesten és Bécsben a legnagyobbaktól tanult, majd Ungváron kezdett praktizálni igazi, modern gondolkodású orvos, aki istenít mindent, amit a tudomány elért, ám elutasít minden népi gyógymódot, a babonákat és hiedelmeket teljes egészében megalapozatlannak és lehetetlennek tartja. Sokban hasonlít ahhoz, amilyenné a huszadik század orvosképzése tette a ma praktizáló orvosok legnagyobb részét.

Szeghalmi doktor azonban olyan eseményekkel szembesül, amelyeket nem tud megmagyarázni sem ő, sem tanult kollégái, bármennyi gyakorlat áll is a hátuk mögött. Egy iskolázatlan kuruzsló azonban válaszokat kínál számos kérdésére, amit Lőrincz természetesen nem fogadhat el. Egy idő után materialista szíve meglágyul, a szerelem érzékenyebbé, fogékonyabbá teszi mindarra, amit korábban még meghallgatni sem volt hajlandó.

Szeghalmi ’közel kétszáz éves’ leveleiben csupa modern, mondhatni divatos dolog bukkan fel: zombik, boszorkányok, vérfarkasok és hagyományos gyógymódok, véres gyilkosságok, megmagyarázhatatlan betegségek, csodás gyógyulások, aztán szerelem, idill és idegbaj, akciójelenetek és a másvilágról visszajáró szellemek, természetközeli élet és humanizmus. A fiatal és iskolázott levélíró kalandjait realista köntösben kapjuk kézhez – ezt hivatott alátámasztani a kiadó által létrehozott weboldal is, amelyen forrásmunkák tömegét sorolják fel, térképeket, korabeli műtéti leírásokat, térképeket gyűjtöttek össze –, ám a valódi történések leírása egyre inkább egy gótikus rémregénnyé változik.

A 2012-ben élő olvasó elgondolkodik egyfelől azon, hogy csaknem két évszázad alatt tulajdonképpen semmi sem változott. Igaz, mostanában talán nem olvasunk békákat szülő asszonyokról, a legtöbben nem látunk szellemeket, és csak a divatos lektűrök oldalain találkozunk zombikkal, vámpírokkal, vérfarkasokkal. Viszont nagyon is jól ismerjük a jelenséget, amikor a hivatalos tudomány elutasít olyan – egyre több ember által elfogadott és használt – módszereket, amelyek nem illenek bele a hivatalos kánonba.

Másfelől gondolkodóba is esünk, egy egyszerű írásmű mögé miért is van szükség ennyi bizonyítékra, háttérinformációra. Miért kell ilyen erősen bizonygatni, hogy mindez így meg is történt. Az egyébként közepesre sikeredett regényt – amelynek írói szempontból egyébként talán az a legnagyobb gyengesége, hogy nem teszi megkülönböztethetővé a szereplőket még származásuk szerint sem (a tanulatlan parasztember ugyanúgy beszél, mint a pallérozott, diplomás orvos) – ez hiteltelenné teszi.

A könyv szerzője...

A könyv szerzője...

A Levelek az árnyékvilágból című levélregény megjelenését az első hazai könyvajánló kisfilm bemutatója kísérte. Ez felveti a kérdést: van-e a mai olvasónak vizuális mankókra szüksége, vagy elegendő, ha a fantáziáját használja. A könyv és a könyvfilm bemutatóján a ’magas irodalom’ képviselői beszélgettek arról, hogyan lehet az olvasók figyelmét felhívni egy-egy új könyvre. Arra jutottak, hogy a mai világban ez lehetetlen vizualitás, a társművészetek bevonása, figyelemfelkeltő filmek, klipek nélkül. Ennek ugyan ellentmond, hogy egyre gyakrabban jelennek meg illusztrációk nélküli, kiskamaszoknak szóló művek is, korlátlan teret engedve az olvasói képzeletnek. Másfelől itt van ez a horrorisztikus leírásokban bővelkedő kötet, amit bőven elég elképzelni. Ugyanakkor a rendszeres olvasók – itthon és külföldön egyaránt – mielőtt kiválasztanák a legközelebbi elolvasandót, jobbára közösségekben tájékozódnak.

Ha önmagában nézem, a könyvfilm tulajdonképpen egy rövid és sejtelmes klip. Nagyon profi munka, habár semmi köze a könyvhöz. Az olvasó pedig majd dönthet, őt olvasásra sarkallja-e.

A kötet itt beszerezhető: Polc.hu webáruház.

Szeghalmi Lőrincz: Levelek az árnyékvilágból

Magvető Kiadó, 2012