Ki is volt Kolumbusz? | J. R. dos Santos: A 632-es kódex

S. E. – B. J. I.

Az elmúlt néhány évtized sikerhullámán siklanak a történelmi rejtélyek megfejtését kínáló regények, dos Santos művei is. A témákat a mindennapi munka dobta fel az oknyomozó újságíróból lett regényszerző számára, aki eddig is igen jól helyezte át a mai problémákat a múltbeli környezetbe, a mai gondok gyökerét megtalálva a tegnap emberének, társadalmának viselkedésében.

A Kolumbusz Kristóf származása és az Amerika felfedezése körül máig lappangó rejtélyeket próbálja megfejteni ez a kötet, mely a regényidőt tekintve a legelső történet. Ebben jelenik meg először a történész-kriptológus hős, Tomás Noronha. (Vagyis megelőzi a hazánkban is nagy sikert aratott Az isteni formula sztoriját).

A magyar olvasók már ismerik Noronha professzor magánéletének fordulatait, szüleihez fűződő viszonyát, aminek a két későbbi történetben szerepe van. Itt viszont arról értesülünk egy mellékszálból, hogy az ifjú Tomás volt nős, sőt született egy Down-szindrómás, értelmi sérült kislánya is. Az ő betegsége miatt vállalkozik a rejtély kiderítésére, mert a megfejtésért ígért pénzre szüksége van a gyerek kezeléséhez.

Már a történet elején rájövünk, Tomás Noronhának nem erőssége a kötöttségekkel járó élet. Sem fölfelé, a szüleivel, sem a saját családjával nem harmonikus a viszonya. Ha pedig egy vonzó tanítványa is belecsap a lecsóba, a helyzetről látatlanban is sejtjük, hogy nem lesz rózsás.

De mit is kell megfejtenie Noronhának? Általános iskolai tananyag, hogy Amerikát 1492-ben fedezte fel Kolumbusz Kristóf (Cristoforo Colombo), a genovai származású hajós, aki a „katolikus királyok”, a spanyol uralkodó pár megbízásából keresett India felé vezető, de Afrika megkerülése nélküli tengeri útvonalat. Ám ebből, a ténycsokorból sok minden megkérdőjelezhető.

A történészek régóta kutatják Kolumbusz Kristóf származásának rejtélyét. Nincs megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy hol született, sőt arról is vita folyik, pontosan mi is volt a neve az embernek, akinek Amerika felfedezését tulajdonítjuk. A bevezető fejezetben egy Kolumbusz életét kutató idős tudós váratlanul meghal – látszólag természetes okból, ám a gyakorlott thrillerolvasó már ekkor gyanút foghat.

Egy különös amerikai alapítvány képviselője jelenik meg Noronha tanár úrnál, és félmillió dollárt ajánl, ha folytatja kutatásait az idős professzornak, aki egy kódolt üzenetet hagyott maga után: MOLOC NINUNDIA OMASTOOS. Noronha nincs meggyőződve az amerikai alapítvány céljainak tisztaságáról, de a pénzre szüksége van. A választás nem véletlen, a kódfejtés szakértőjeként ismert történész tehát beutazza még a fél világot, egy sor ősrégi dokumentumot vizsgál meg, köztük néhány hamisítványt is. Az ifjú tudós nyitott szemmel jár mindenhol, s élvezetes, pontos és részletes leírást ad a vidékekről, ahol megfordul. (Számos helyen – Lisszabonban, Jeruzsálemben, Sintrában, Genovában és Londonban – magam is jártam, s különleges öröm volt a főszereplővel együtt sétálni az ismerős helyeken.)

Már maga a nagy felfedező neve is kérdéseket vet fel. Kolumbusz (portugálul Colombo) soha nem nevezte önmagát így, hanem a Colom vagy a Colón nevet használta. Az őt ismerő emberek, kortársai Colom, Colón, Coloma és Guerra néven hivatkoztak rá, de sosem Colomboként, azaz Kolumbuszként. Ha ez így van – kérdezi Noronha, azaz dos Santos –, akkor miért ismerjük ma őt ezen a néven? (Ha dos Santos olvasta volna a Wikipédiát, és hitt volna neki, tudhatná, hogy »A nagy felfedező idegen földön nevét a helyi nyelvekhez igazította, így Portugáliában a Cristóvão Colombo, Kasztíliában a Cristóbal Coloma, majd a Cristóbal Colón nevet vette fel.« Igaz viszont, hogy akkor nincs regény…)

Tomás kutatásai egyre több talányos részletet tárnak fel. Itt van például Kolumbusz nyelvhasználata. A tőle fennmaradt iratok közül csak kettő toszkán nyelvű, ám ezek is tele vannak portugál és spanyol szavakkal. Ha valóban olasz volt, miért nem használja tökéletesen a toszkán nyelvet, amely a korszak kereskedelmi lingua francája (kommunikációs nyelve) volt? Ha genovai volt, miért nem genovai vagy toszkán nyelven levelezett más genovaiakkal, miért spanyolul? Pontosabban a portugál és a spanyol egy sajátos keverékén, a portuñol nyelven, amelyet azok a portugálok használnak, akik spanyolul próbálják megértetni magukat.

A 632-es kódex tehát egy olyan genovairól próbálja kideríteni – de inkább kitalálni – az igazságot, aki 24 éves korában hagyta el szülővárosát, ám mégsem beszélt sem toszkán, sem genovai dialektusban, spanyolja pedig portugál szavakkal van teletűzdelve.

Az is sokféleképpen magyarázható, vajon a Kolumbusz által használt aláírásban miért fedezhetünk fel kabbalisztikus, azaz misztikus zsidó jeleket. Történik pedig ez abban az időszakban, amikor a zsidóságot az Ibériai-félszigeten a kiűzetés fenyegeti. Sőt bizonyított tény, hogy Kolumbusz a nagy útra éppen azon a napon hajózott ki, amely a spanyolországi zsidók számára az ország elhagyásának vagy a katolikus hitre való áttérésnek határideje volt. Az aláírásban szereplő kabbalista szimbólumok jelentése »legyen eltörölve a nevem«, a Kristóf név első tagja pedig azonos Krisztuséval, azaz az aláírásban Krisztus tagadása szerepel – véli Noronha.

Nem mindennapi Kolumbusz házassága sem. A genovai Cristoforo Colombo plebejus, egy szegény posztótakács családjának leszármazottja, ezt mondják a legendák és tanúsítják a dokumentumok. Ám a későbbi híres hajós első felesége portugál nemesasszony, aki a királyi családdal is rokonságban állt. Egy ilyen házasság biztosan nem jöhetett volna létre a XV. századi, késő középkori társadalomban. De ha igen, akkor mi okból?

Az évszámok és a térképek pedig végképp nem stimmelnek dos Santos szerint. Tomás Noronha vérbeli történelemtanár, akkor sem tagadja meg önmagát, amikor nyomoz. Amikor elmondja, mit derített ki, nem beszél, hanem hosszú előadásokat tart. A tudományos ismeretek néha túl szájbarágósan, túl aprólékosan jelennek meg. (Emlékeztetve kissé Verne professzorainak okfejtéseire…) A szerkesztői munka sajnos kritizálható. Az eredetileg portugál nyelven írt műben egyes szavak, többször meg egész, harmadik nyelven írt sorok magyar fordítása elmarad, még lábjegyzetben sem szerepel. Ez udvariatlanság az olvasóval szemben. Nagy Viktória fordításában azonban a regény még így is olvastatja magát.

A történetből sokat megtudhatunk Európa, a globalizáció és a felfedezések korának történetéről. Ha valaki vonzódik Dan Brown és Steve Berry könyveihez, talán hiányolja itt a nagy akciókat, de hát ez a sztori elsősorban az értelem kalandja. Akik Az isteni formula elolvasása után megkedvelték dos Santost, de csalódtak A hetedik pecsétet olvasva, most visszaszerethetnek kedvencükbe.

Adatok: A könyv fülszövege

J. R. dos Santos: A 632-es kódex

Kossuth Kiadó, 2011