Ahol a lábujjközszösz lakik | Varró Dániel: Akinek a lába hatos

Írta: Kormos Nikolett

Minden generáció kialakítja a maga hívószavait, legyen szó politikáról, mindennapi tennivalóról vagy művészetről. Az édesanyák mondókákba sűrítik a fontos tudnivalókat, hogy már kétévesen harsányan tapsolva kacagjuk el, amit a világról tudni érdemes.

Így jövünk rá, hogy ha komámasszony kéreti a szekerét, azt nem adhatjuk oda, de arra is, hogy a gólyákat síppal, dobbal, nádi hegedűvel érdemes gyógyítani, egy esetleges török támadás után.

Varró Dániel stílusa a Maszat-hegy óta csak még kiforrottabb. Az a könnyedség, amivel egy-egy rímpárhoz nyúl – tele felnőtteknek szóló öniróniával – ebben a kötetben is megtalálható. A szerzőt természetesen pár hónapos kisfia pár hónapja inspirálta. Mi is ebben az újdonság? Hiszen Szabó Lőrinc már elhalmozott minket a Lóci-versekkel, Petőfi híres „Laci te, Hallod-e?” strófáit akár ne is említsük. Ha jobban belegondolunk, a mai gyerekek már nem annyira gyógyítgatják gólyáinkat az állatkerti simogatóban, és ha tényleg oda akarnának menni lakni, ahol tejet kapni, hát akkor zárásig könyöröghetnénk nekik a szupermarketekben.

A minket körülvevő világ és a gyerekeknek szánt mondókák már nem igazán tudják megtámasztani egymást. Ezt felismerte Varró Dani is, és új mondogatókat alkotott mai kifejezésekkel. Személyes kedvencem, a versek mellé felsorolt sok-sok segítség és tanács – például „Pelenkázgató, ezt a legjobb, ha kívülről megtanuljuk” – főként inkább az apukáknak.

Talán ijesztő, de gyermekeink első szavai között ugyanúgy megtalálható lesz nemsokára a facebook, a pasziánsz és a távirányító is – természetesen most magyarországi viszonyokat tekintve –, és nem árt idejében felkészülnünk a magyarázatokra. Ha kell, mondókákkal.

Annyit még el kell mondani, hogy a kötet kipróbálva is működött. A másfél éves Matyi figyelmét egy egész órára (!) lekötötte a versek dallama, közben – némi segítséggel – Maros Krisztina illusztrációit lapozta végig. A kemény kötés pedig hősiesen állta az apró fogak nyálas majszolását.

És (felnőttek öröme) Varró Dani bevált kézjegye, a „bármit az ősök stílusában” sem maradt el. A szimbolista mester gyerekversben idéződik:

Öltöztető apukáknak | ezt kosztolányisan kell mondogatni

Lásd, kisfiam, ezt rád mind feladom most,
a rugdalózót, a kacsást, a gombost,
ez itt a kispóló, ez itt a nadrág,
aztán a sapka, ez még kicsit nagy rád…

Lásd, kisbabám, ez itt a ruhatárad,
a bébinadrág és a kombidressz,
a kis lábzsák, mit este anyu rád ad –
ha kinövöd majd mindent, mondd, mi lesz?

Nézd, mennyiféle divatos fazon van,
lehetsz emós baba, vagy pici rokker.
Színes mintákról álmodol te mostan?
Ez babakék itt, ez meg asszem okker…

Áll bús apád most tétovázva, néki
az öltözködés nem épp party-time.
Melyik legyen? baljában ott a rékli,
és jobbjában ott a kardigán.

Adatok: A könyv fülszövege

Varró Dániel: Akinek a lába hatos

Manó Könyvek, 2011