Browsing All posts tagged under »németh_lászló«

Huszonhatan a jövőről ǀ Kapitány-Fövény Máté (szerk.): Holnap

szeptember 1, 2023 Írta:

0

D. Magyari Imre | Egyetemista koromban, a múlt század hetvenes éveiben nagy kedvencem volt Németh László – nem politikai gondolkodóként, hanem íróként és főleg pedagógusként. Vad rajongásom persze megszűnt, sőt elenyészett idővel, hetven felé az ember legfeljebb az onkológusáért rajong (jó, meg a Beethoven hetedikért), de ma is nagyon szeretem a Tanú Beköszöntőjének egy passzusát. […]

Különös utazás egy bűnös ember társaságában | Lev Tolsztoj: Kreutzer-szonáta

augusztus 18, 2023 Írta:

0

Ú J R A O L V A S Ó Kása-Bókkon Tímea | Lev Tolsztoj 1889-ben született kisregénye 2021-ben új köntöst kapott – ezúttal az Érzelmes Klasszikusok sorozatban. Ismét Németh László hatvanas évekbeli fordításában jelent meg, hiszen ő volt a lélektani regények egyik mestere a 20. századi magyar irodalomban. A Kreutzer-szonáta meglehetősen nyomasztó, mégsem bántam […]

Lev Tolsztoj: Kreutzer-szonáta (részlet)

augusztus 18, 2023 Írta:

0

~~ 1 ~~ Kora tavasszal történt. Második napja utaztunk már. A vasúti kocsiba rövid távolságra utazók jöttek be s mentek ki, hárman azonban, úgy, mint én is, a vonat végállomásától jöttek: egy nem szép s már nem fiatal, elkínzott arcú, dohányozgató hölgy, akin férfias kabát és sapka volt: a hölgy ismerőse, egy negyven év körüli, […]

A kritikus visszatekint | Földes Anna: Ősbemutató után

június 26, 2015 Írta:

0

Bedő J. István | Kétszeresen is összegzés Földes Anna karcsú kötete. Ahogy megfogalmazza: „A színpadi alkotások igazi vizsgája, próbatétele a felújítás. Amikor esztendők, évtizedek elteltével a szöveg új színpadi felfogásban, új közönség előtt, egy többnyire megváltozott társadalmi-történelmi közegben szólal meg. Ezért van megkülönböztetett helyük a halhatatlanság zsűrijében a dramaturgoknak és a rendezőknek, akik szavazatukat a […]

Földes Anna: Ősbemutató után (részlet)

június 26, 2015 Írta:

0

Magam mentsége Amikor a kritikus útjára bocsátja régebben írott, de a jelenben is érvényesnek szánt színháztörténetivé lett tanulmányait, nem nagyon tudja, talán nem is akarja leküzdeni szorongását. Hiába kapaszkodik a kánonba került művek ismertségébe, drámatörténeti rangjába, az elmúlt évek, évtizedek színházi bemutatóinak kritikai visszhangjába, a szelekció hozadéka kivédhetetlenül esetleges. Esetleges, mert nem biztos, hogy mindenkor […]