Bodó Viktória Booklány | Az amerikai irodalom és Booklány soha nem járt boldogan andalogni, kéz a kézben a naplementébe. Mindig volt ezekben a könyvekben valami, ami nem engedte, hogy megszeressem a huszadik század második felének tengeren túli irodalmát (kevés kivétellel), amit leginkább – és igen gyakran – értettem, de nem igazán éreztem. Még emlékszem a […]
január 25, 2014 Írta: olvassbele
Éjszaka, amikor az őrszobán egy árva lelket sem lehetett találni, Matyusin ceruzát és papírt szerzett magának, és firkantott egy üzenetet Jelszkbe. A papír arra futotta, hogy tudassa, él és egészséges, és könyörgött, hogy küldjenek neki tíz rubelt, mert sürgősen szüksége van rá, az élete múlik rajta. Szemében könnycsepp remegett, amikor arra gondolt, hogy ezt a […]
január 25, 2014 Írta: olvassbele
Bodó Viktória Booklány | (…) miért van az, hogy más nőknek nincs egy rongyuk, amit felvegyenek, én viszont soha nem tudom, hogy melyik könyvvel kezdjem az olvasást? Mindenesetre egy parádés mozdulattal egyszerre sodortam félre az éppen rám omlani készülő halomból mind a romantikus, mind a krimi- és egyáltalán: a könnyed szekciót. Így maradt fenn a […]
december 23, 2013 Írta: olvassbele
Meghaltak sorban nagyapám, apám, anyám. Mindhárom ember, akihez egyáltalán valami közöm volt. A haláluk kellett hozzá, hogy újrakezdődjön az életem, és elutazzam Beninből. Akkoriban húsz éve dolgoztam már a cotonou-i francia kórházban mint segédápoló, egy ideje pedig munkaidő után és hétvégente segítettem a Norvég Evangélikus Egyház misszionáriusainak, akik másfél évvel korábban menekültek át a polgárháború […]
december 23, 2013 Írta: olvassbele
Bodó Viktória Booklány | A drága L. (…) azt mondta, hogy soha nem volt olyan honvágya, mint amikor ezt a könyvet olvasta. Talán igaza is volt, bár nem feltétlenül a honvágy az, amit Booklány érzett olvasás közben. Inkább körüllengte egy nagyon különös hangulat a szobát. Az az atmoszféra, amit utoljára Verghese teremtett meg a Könnyek […]
december 8, 2013 Írta: olvassbele
Apukális viszonyok Az évmélyi homály, mint valami Jókai-mellékszereplő. Ejtsd: homáli – kisebb gróf, esetleg báró, hat-hét falu, egyetlen, de masszív kastély. Termeiben történetünk idején gyerekhúgy-, töltetlen savanyú- és foszforszag. A szemcsés, ugrándozó, fekete-fehér álomban J. Tibike, kilencéves állami gondozott a Tömpemizséri Szamuely Tibor Nevelőotthon fenyőfa-ünnepségén a község és az intézet teljes vezetősége előtt helyéről felszökken, […]
december 8, 2013 Írta: olvassbele
Cserhalmi Imre A novelláskötet első darabjának ez a címe: Az irónia határai, az utolsónak pedig ez: Az irónia további határai. A másodikban szinte szó szerint ismétlődik az elsőnek a története, amely egy ponton más irányba fordul: többet és szélesebb értelemben érvényeset ábrázol abból, amiről az első is szól. Abból ugyanis, hogy miként vezet a verbális […]
november 5, 2013 Írta: olvassbele
| 1. | Dobrovics végeláthatatlan esőben tartott hazafelé végeláthatatlan utcán. Akkoriban a Rózsa utcában lakott. Nem sietett, élvezte az esőt, engedte, hogy bebugyolálja. Látta, hallotta, az arcán érezte a cseppek egyformaságát, kellemes, szapora neszben gyalogolt. Sehol semmi veszély, gondolta Dobrovics, miközben mindegyik érzékszerve részese volt az esőnek. Olyan ez, mint a korszak, amiben élek. Tudnivaló, […]
november 5, 2013 Írta: olvassbele
Cserhalmi Imre Érdekes és tanulságos az író új regénye, amely a cím sugallatával ellentétben nem annyira egy nőről, mint inkább egy kezdő íróról szól. És a hölgy sem a könyvcím nyomán feltételezhető könnyűvérűsége okán érdekes, hanem a karakteres, szuverén személyisége miatt. És természetesen az íróhoz meg az önmaga sorsához való viszonyában. A regény szereplői közül […]
október 29, 2013 Írta: olvassbele
| Hogyan állíthatják meg a mesék „ember voltunk hanyatlását”? | A mesékben minden benne van: mindaz, ami volt, és mindaz, ami még lehet. A Meseterápia című könyv megjelenése óta eltelt alig három évben megnőtt az érdeklődés a mesék és a meseterápia iránt. Ez a folyamat azt jelzi számomra, hogy hosszú felejtés után a mesék újra […]
október 29, 2013 Írta: olvassbele
Jeges-Varga Ferenc Tévhit, hogy a mesék csak a gyerekeket akarják megszólítani. Ahogyan az is csak mesebeszéd, hogy ezek az ősöktől örökölt történetek csupán a fantázia termékei lennének, amelyek a valóságtól elrugaszkodott, vágyott állapotok beteljesülésére hivatottak, és mivel bennük minden rendben levőnek tűnik, hamis képest festenek a bennünket körülvevő világról. Boldizsár Ildikó a Meseterápia című könyvében […]
szeptember 7, 2013 Írta: olvassbele
Motoros ébredése (Miskolc-blues 2.) A Déli Hírlap rendszeres olvasója joggal gondolhatta, hogy Borsod megye lakossága a fülledt hetvenes éveket végigszórakozta. A bűnügyi tudósítások kilencven százaléka ugyanis az alábbi mondat megfelelő helyszínekkel, nevekkel és időpontokkal behelyettesített változatával vette kezdetét: „A bodrogszegi H. Géza 1976. január 28-án reggel hét óra tájban szórakozni indult.” A szórakozni induló polgár […]
szeptember 7, 2013 Írta: olvassbele
Novics János Egyetlen szerzőt ismerek, aki – látszólag – rosszkedvű tárcákat szentel a hétköznapi őrület mozzanatainak, mégsem leszek rosszkedvű tőle, hanem – kissé keserű szájjal ugyan – derülök rajta. Ő Keresztury Tibor, aki hosszú évek óta körmöli rendületlenül néhány oldalas kisprózáit magyar mindennapjainkról. Ha most egyetlen könyvet kellene adnom a gyerekemnek vagy a diákságnak arról, […]
augusztus 27, 2013 Írta: olvassbele
Klárimama egyre nagyobb tételben lopkodta haza a Kötöttárugyárból a kardigánokat. Az alumínium ételhordó emeleteibe is kardigánokat tekert, szegény Vica, az unokája meg szégyenkezhetett az iskolában a csipkehorgolt, mindig túl bő felsőkben. Egy idő után már nemcsak a családot látta el, hanem a szomszédokat is, de mivel elég esetleges volt, hogy mikor milyen mintadarabot sikerül ellopnia, […]
február 12, 2014 Írta: olvassbele
0