Browsing All posts tagged under »d_magyari_imre«

Sokat tanultam és jól szórakoztam | Pikli Natália: Shakespeare minden időkre

augusztus 27, 2025 Írta:

1

D. Magyari Imre | „Tekintsük úgy ezt a könyvet – javasolja Pikli Natália a Shakespeare-ről szóló munkájának elején –, mint egy utazást, ahol elindulunk, meg-megállunk egy kilátópontnál, körülnézünk a dráma belső terében, Shakespeare korában, ehhez időnként hozzáveszünk néhány jól ismert mai színházi-filmes feldolgozást, majd továbbhaladunk. Szerencsés esetben az út végén elmondhatjuk: nemcsak sokat tanultunk, de […]

Papír és ceruza | Galló Olga: A Tíz hónap Babilon-ügy

július 15, 2025 Írta:

0

D. Magyari Imre | Fullajtár Andrea, akit lassan harminc éve láthatunk a Katona színpadán, már rég a kortárs színművészet egyik legnagyobb alakja. Nem tudom, gondolt-e valaha is arra, hogy a nagymamája, Galló Olga lágernaplójának részleteit mondja majd egyszer, felváltva azokkal a levelekkel, amikkel a hatvanas évek végétől kiadókat és a legkülönbözőbb intézményeket és személyiségeket bombázta, […]

Halálok Velencében | Ponchielli: Gioconda / Opera

június 24, 2025 Írta:

0

D. Magyari Imre | Fogós/fogas kérdés számomra, hogy Victor Hugo tizennyolc drámája közül játszható-e ma bármelyik is lényeges változtatások, húzások és betoldások nélkül. Úgy gondolom, nemigen. Még A királyasszony lovagja – a Ruy Blas – sem. Pedig egykor Hugo volt a megtestesült avantgárd, Hernani című darabja 1830 februárjától negyvenötször ment a Comédie Française-ban, mindegyik alkalommal […]

A második közelítés | Wagner: Parsifal / Opera

május 8, 2025 Írta:

0

D. Magyari Imre | „Nagy a córesz Gráléknál” – így tudnám visszaadni Almási-Tóth András Parsifal-rendezésének sokkolóan és nyilván szándékosan deszakralizáló indítását. Nem a középkori legendák időtlen terében és idejében, nem egy „árnyas és sűrű” erdőben, és nem Monsalvat várában vagyunk. Hanem, mondjuk, egy 21. századi nagyvállalat – The Holy Grail Corporation, Titurel and Co. – […]

»Istenhez küldök hő imát« | Gounod: Faust / Opera

április 10, 2025 Írta:

0

D. Magyari Imre | Gounod és szövegírói, Jules Barbier, valamint Michel Carré közös alkotását nézve sürgősen felejtsük el Goethe művét, amihez minden látszat ellenére szinte semmi köze az operának. Aztán persze jusson újra eszünkbe, netán olvassuk el, előszörre vagy sokadszorra, úgyse jutunk soha a végére, Goethének se sikerült könnyen. Épp Michał Znaniecki rendezésének debütálása évében […]

Jégcsipkék a Dunán | Székely Csaba: MI vagyok / Pinceszínház

március 9, 2025 Írta:

1

D. Magyari Imre | Hetven felé az ember már kezd kikopni a világból, bezárulni, halványulni, erről sem tudja, micsoda, arról sem, ezt sem használja, azt sem, ezt sem érti, azt sem. Hitegeti magát, hogy használná, értené, de egyre inkább úgy gondolja, nem kell már sem használnia, sem értenie. Vehetne új mobilt, ami sokkal, de sokkal […]

»Ezek mi vagyunk« | Beszélgetés Tóth Andrással a Komp Kollektíváról

február 18, 2025 Írta:

0

D. Magyari Imre | Két előadását is láttam már a Tóth András vezette Komp Kollektívának, az RS9 Színház Vallai-kertjében Cseh Tamás és Csengey Dénes Mélyrepülését, a Pinceszínházban pedig Cseh Tamás, Másik János és Bereményi Géza „Ez egy levél…” című műsorát. És Tóth András, a Vígszínház egykori tagja, ott van – Orosz Ákos, Zoltán Áron és […]

Egy szabad ember | Csáki Judit: Cserhalmi

február 14, 2025 Írta:

0

D. Magyari Imre | Shakespeare Lear király című tragédiája negyedik felvonásának hatodik jelentében kérdi a megvakított Gloster: Nem a király ez? Amire a Dover mellett váratlanul felbukkant Lear így válaszol, Vörösmarty fordításában, kellő öniróniával: Ízről ízre király. Hisz már se királysága, se hatalma. Cserhalmi György 2013-ban Székesfehérváron volt Lear. (Ez volt az a Bagó Bertalan […]

»Az ígéret főggye« ǀ Gershwin: Porgy és Bess / Operaház

február 9, 2025 Írta:

0

D. Magyari Imre | Ezt emlegetik sokat és sokan – például Bess az első felvonás végén (Leavin’ for the Promise’ Lan’) – a dalok, spirituálék szövegében, amiket tájszólásban írt Ira Gershwin, hogy minél hitelesebben mutassa be a mű középpontjába állított közösséget. Ehhez alkalmazkodtam én is rugalmasan, amikor igyekeztem találékonyan így fordítani a the Promise’ Lan’-t, […]

Mikor van a háborúnak vége? | Gilles Ségal: A bábjátékos / Csokonai Színház / Rumbach

február 2, 2025 Írta:

0

D. Magyari Imre | A címbe emelt mondat eredetileg egy 1969-ben játszódó Örkény István-novella élén áll: benne az írót telefonon hívja fel egy anya, aki huszonhét éve várja haza a fiát a tambovi hadifogolytáborból. Ez lehet az egyetlen tevékenysége, reggeltől estig vár, bízva abban, ami nyilván már rég irreális, hogy a gyereke hazajön, megérkezik, betoppan, s az író […]

Négykezes önéletrajz ǀ Fábri Péter–Jolsvai András: Mire megszülettünk

január 31, 2025 Írta:

0

D. Magyari Imre | Fábri Péter 1953. december 21-én, Jolsvai András 1953. december 19-én született. Szinte napra pontosan egyidősek, de nem ezért barátok. Jolsvai azt találta ki, árulja el Fábri a Kivezetőben, hogy „írjunk egy beszélgetős önéletrajzot és készüljünk el vele a majdnem egyszerre bekövetkező születésnapunkra”. Ő a maga részéről nem fogott volna bele ilyesmibe, […]

Rosszul végződő mese? ǀ Puccini: Turandot / Operaház

január 28, 2025 Írta:

0

D. Magyari Imre | Pompás, szemet gyönyörködtető, nagyszabású és ugyanakkor elgondolkodtató előadás a budapesti Turandot, amiben még a színek használata is megtervezett, jelképes – a látvány Tihanyi Ildit dicséri, a világítás Katona Zoltánt. Elkápráztatóan, ugyanakkor baljóslatúan indul tehát a mese – vajon miképp végződik? Tudnivaló, hogy Puccini, bár a szöveg elkészült, nem fejezte be utolsó operáját. […]

A csillagos égbolt titkai | Bősze Ádám: Nagy zenészek, nagy szerelmek; Muzikális bestiák

január 23, 2025 Írta:

0

D. Magyari Imre | Ismerek egy nagyon komoly zenetörténészt. Ő is kénytelen ismerni engem, nem tehet mást szegény: egy utcában nőttünk fel, ennek következtében még tegeződünk is. Egyszer kérdeztem tőle valamit Bartókról, nem volt ínyére, hogy válaszra méltasson. Más alkalommal az Operaház előcsarnokában találkoztunk, köszöntem, visszaköszönt, de azóta is meggyőződésem, a legszívesebben kizavart volna, nem […]

»Elsősorban magyar olvasóknak írtam« | Beszélgetés a Bilingual Petőfiről Váradi Józseffel

december 28, 2024 Írta:

2

● K A R Á C S O N Y U T Á N I A J Á N D É K N A K A J Á N L J U K ● D. Magyari Imre | Sokat vitatkoztak Petőfi Sándor születésének pontos idején, helyén. Talán az a lényeg, hogy megszületett (1822 decemberének végén) […]

Életben kell maradni ǀ Péterfy-Novák Éva–Péterfy Gergely: Élni és enni Umbriában

november 28, 2024 Írta:

0

● K A R Á C S O N Y I A J Á N D É K N A K A J Á N L J U K ● D. Magyari Imre | Régen tetszett már ennyire könyv, mint ez a nagy alakú, gyönyörű, a sok színes fénykép (fotók a szerzőkön kívül: Ekler Artúr, […]

„Minden egyre jobb lesz” ǀ Ödön von Horváth két műve / Latinovits; Radnóti

november 22, 2024 Írta:

0

D. Magyari Imre | A Karoline és Kasimir budaörsi előadásán, melyet Hegymegi Máté rendezett, szinte teljesen üres a színpad, egy zeppelin felfelé törő fémszerkezete, csontváza uralja (díszlet: Antal Csaba). A darabban épp most – az 1930-as évek elején vagyunk – szállt el egy ténylegesen is a müncheni Oktoberfest látogatóinak feje felett, lelkesen integetnek utána, éljenezve a feltalálót, […]

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.