Browsing All posts tagged under »budapest_ostroma«

Kegyetlen felszabadulás | Ungváry Krisztián: Budapest ostroma

augusztus 1, 2021 Írta:

0

Bogárdi Iván | Még mindig kényes a téma. Ez a seb még mindig nem forrt be. A reménytelenség érzésével veszem kezembe a Budapest ostroma nyolcadik (!) kiadását. A reménytelenség abból fakad, hogy még mindig nincs konszenzus arról: Magyarország milyen szerepet töltött be a II. világháborúban. Pedig a művet 1998-as, első megjelenése óta szakadatlan nemzetközi érdeklődés övezi. […]

Ungváry Krisztián: Budapest ostroma (részlet)

augusztus 1, 2021 Írta:

1

Előszó Budapest ostroma a II. világháború egyik leghosszabb és legvéresebb városostroma volt. A főváros határában az első szovjet páncélos megjelenése és a budai Vár elfoglalása között 102 nap telt el. Ezzel szemben Berlin két hét, Bécs hat nap alatt elesett, Párizs és a többi európai főváros – Varsó kivételével – nem is vált hadszíntérré. A […]

Zimándi Pius István (1909–1973)

február 5, 2016 Írta:

0

Jászóvári premontrei kanonok, legendás tanár és irodalomtörténész Zimándi Pius István a mai Szerbia területén, Bezdánban született. Szülei mindketten dunai svábok. Zimándi (Zillich) István a kalocsai jezsuita gimnáziumban érettségizett, 1929-ben Gödöllőn belépett a Jászóvári Premontrei Kanonokrendbe, ahol teológiai képzést kapott. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar szakán végzett, Horváth János tanítványa, Rónay György és Thurzó Gábor barátja […]

Akarom tudni, én mit tettem volna? | Zimándi Pius István: Egy év története naplójegyzetekben

február 5, 2016 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | A Tények és tanúk sorozat második darabja, Zimándi Pius István naplója, mely a második világháború alatt született, nagyon különös látlelet. Kezdődik azzal a nappal, amikor a németek megszállták az országot, s véget ér egy év múlva. Semmivel sem kevésbé érdekes, mint az első, a Réz Pál visszaemlékezéseit, Parti Nagy Lajossal folytatott […]

A Józsi túlélőtúrája | Karinthy Ferenc: Nők / Karinthy Színház

december 26, 2013 Írta:

0

Bedő J. István | Férfiínséges időkben meg kell becsülni azt a kevés kandúrt, aki még elérhető közelségben van. Megesik az ilyen a háborúk idején, járvány után, mikor hirtelen megugrik az elhagyottak, magukra hagyottak, uram bocsá’ megözvegyült asszonyok száma. (Ámbár van ilyen béke­időkben is: amikor vendégmunkásnak mentek Itáliából fel északra…) Aki marad, arra arany­kor köszönthet. Karinthy […]