A sárkány könnyei | Naomi Ishiguro: Félhold árvái

kistibi |

A Félhold árvái eposzi méretű fantasy, eszköztárában minden fellelhető, amit a tematika megkíván. Biztos hátteret nyújt Naomi Ishigurónak a nagy szabadsággal kezelt japán mitológia, valamint az a meggyőződés, hogy a világ jobbá tehető, ha a hatalom az arra érdemes vezetők kezébe kerül. Eposzinak neveztem, de ez nem csupán a könyv terjedelmére utal. Az emberi küzdelmekbe napszellemek, sárkányok, istenek avatkoznak be, és amit olvashatunk, egy közösség sorsfordító eseménye.

A Félhold árváinak története Esőárnyék Városban és a Gondviselő Félholdján játszódik: mindkettő egymás szomszédságában, Esőárnyék-szigetén található, ahol Szoramoto Aszajo császárnő az úr. A Városban laknak a teljes jogú állampolgárok, a Félholdban pedig a bevándorlói annak a szigetvilágnak, amelyhez Esőárnyék-szigete is tartozik. Ők itt másodrendű állampolgárok, kiszolgáltatottak, csak a legalja munkát kapják, mégis maradnak, mert így is jobban tudnak keresni, mint a saját szigetükön, a hazájukban: és lehet pénzt hazaküldeni az otthon maradt családnak.

Ide, az Esőárnyék-szigetre érkezett sok évvel ezelőtt, szülők nélkül, menekültként a két lány: Tosiko és Dzsun, meg a fivérük, Mei. Úgy élték túl a gyermekéveket, hogy a szintén hontalan Reiko néni befogadta mindhármukat, és családdá gyúrta kis közösségüket. Önmagukat a Kavakami névvel ajándékozta meg: „Azt is jelentheti, hogy átrepülni a folyó fölött, mint a madarak. És ha madarak módjára átrepültök a folyó fölött, akkor nem fog titeket magával sodorni az ár… Ti irányíthatjátok saját életeteket.” Tosiko harcművésszé képezi magát, Meiből számítógépzseni lesz, Dzsunnak a gyógyításhoz van jó érzéke, de a konyhai művészetekhez is, ő főz a családnak. Reiko nénit viszont még gyermekkorukban elvesztették: Szaito Ken, a Szerencsés Varjak nevű, maffiaszerű bűnszervezet vezére ölte meg. Reikónak azért kellett meghalnia, mert nem engedte, hogy a gyerekeket elvigyék a granitáriumbányába (ezt lejjebb megmagyarázom) kényszermunkára. A brutális és rendkívül hatékony Szerencsés Varjak a történet elején a szigetvilág császárnőjének hatalmát támogatják. Ők az urai a Város teljes illegális gazdaságának, a kegyetlen, érzelemmentes Szaito a közvetlen vezetőjük, de fölötte még egy ember van, a titokzatos szenszei (mester), aki látszatra törékeny öregasszony, de a hatalma mérhetetlenül nagy.

A császárnő tízéves kisfia, Haru mindenben ellentéte az anyjának. Szelíd, és képes látni a napszellemeket. Végül szintén fontos szereplő ebben a fantáziavilágban a szintén bevándorló Theo, aki merőben érdekből és jobb híján pillanatnyilag a Varjaknak dolgozik.

Esőárnyék szigetét és az egész szigetvilágot teljességében átszövi a szóla. Ez tulajdonképpen az életerő, a minden érző lényben benne lévő energia. (Lásd még a hagyományosnak nevezett kínai orvoslás csí/qi jelenségét.) Csakhogy a szóla egyben hatalombirtoklást is jelent. Vannak, akik a szóla irányításának képességével születnek. Ez pedig – természetesen – azt is jelenti, hogy az energiájuk használható jóra is, rosszra is.

A szigetvilág éjszakáját a három holdnővér világítja be. Mitológiai jelentésük nincs, de utalhatnak a Kavakami testvérekre, akik szintén hárman vannak, és nélkülük sötétségbe borult volna a Gondviselő Félholdja… De ki az a Gondviselő? „…végtére is ő volt az az isten, aki az elveszett gyerekekre és az utazókra vigyázott. Az is tovább erősítette a védettség érzését, hogy a Gondviselő Gyermekei folyamatosan tettek ki áldozatokat a szentélyre, mindig látszottak a istenimádás jelei, ez pedig azt mutatta, hogy akármilyen nehéz is az élet a Félholdban, még mindig sokan hittek abban, hogy vigyáz rájuk egy isten…” Talán azért (is) volt ilyen népszerű a Gondviselő, mert ő sem Esőárnyék Városból származott, még csak nem is a szigetvilágból, hanem a szárazföld hegyein túlról…

A szigetvilág technikai civilizációja is igazán figyelemre méltó. Részben huszonegyedik századi, részben viszont középkori. Nagyon fejlett a számítógépes rendszerük, csatában viszont íjakat, tőröket, dobócsillagokat használnak, és a császárnő hadserege lovon indul harcba.

A kötet öt részből és huszonkét fejezetből áll. A szerkesztésről azért szükséges beszélni, mert a fontosabb szereplők önálló cselekményszálakat visznek, ez legalább hat szemszögnek felel meg, még akkor is, ha a három Kavakami testvért egynek számolom. Ezek a cselekményszálak időnként keresztezik egymást, a mesélő természetesen mindig a legizgalmasabb helyzetben vált át másik karakterre, így tartja fenn folyamatosan a feszültséget.

• Olvass bele!

Miért sokkal fejlettebb Esőárnyék szigete, mint a környező szigetek? „Amikor a sziget még a rönkvágók és a halászok birodalma volt, akik az erdőt és az óceánt tanulmányozták a szoftverek meg az áramkörök helyett. (…) A granitárium felfedezése, valamint az ásvány tulajdonságait kihasználni képes, magasan képzett mérnökök és tudósok iránti igény persze mindezt megváltoztatta.”

A történet kezdetén a Kavakamik tervet szőnek a Szerencsés Varjak ellen. Megbeszélik, hogy Tosiko belopakodik a császárnő palotájába, és ellopja Szaito gyűrűjét. „Dzsun nyomozása szerint ebbe a látszólag egyszerű ékszerbe olyan csipet ültettek bele, amellyel hozzá lehetett férni Esőárnyék Város szinte minden zárt hálózatához, valamint a Szerencsés Varjak személyes fiókjaihoz, a bankszámlákat is beleértve. Nem volt róla másolat, és Szaito sosem vette le az ujjáról.” A terv csak részben sikerül. A gyűrű a császárnő kezén maradt, viszont a sárkánygyöngyöt, Szaito talán legféltettebb kincsét sikerül ellopni. A zsákmány nagyon értékes, de ezzel a Kavakamik sorsa megpecsételődik: ettől kezdve minden hadra fogható erő őket üldözi.

Az epika – és ezen belül a regény – egyik legfontosabb alapkövetelménye, hogy a világot, melyben a cselekmény játszódik, nagyon pontosan fel kell építeni. Lényeges ez a realista regénynél is, de ott az olvasó szerzőtárssá válik: saját tapasztalataival egészíti ki a meg nem írt részeket. A fantasynál ez a követelmény még meghatározóbb, hiszen a kitalált világban csak az írói fantázia által megteremtett dolgok léteznek, olvasói képzelet ezt nem tudja pontosan kiegészíteni. Naomi Ishiguro nagyon izgalmas, részleteiben is pontosan megrajzolt világot teremtett. (A térképeket Virginia Allyn állította elő. Érdemes megnézni világtérképeit…)

Csak részben magyarázza a három fő komponens – a regényvilág, az izgalmas karakterek, a kalandregény tempójú cselekmény –, hogy miért letehetetlen olvasmány a Félhold árvái. Mert van egy negyedik is, ami engem határozottan megfogott: a mű költőisége. Hadd mutassak néhány olyan részletet, ahol az epika lírává válik.

A kis Haru trónörökös a csata borzalmai után felejteni szeretne, Hiranaja sárkány segítségét kéri:

„Igaz, hogy nagyon fiatal vagy még mindahhoz, amit az elmúlt napokban láttál, mondta Hiranaja, úgy tűnt, megértette a fiú gondolatait. Ha tényleg felejteni szeretnél, összegyűjtheted a könnyeimet. Akkor működnek legjobban, ha alvó ember szempillájára cseppentik őket.” (…)
– Túl sok minden van, amit nem akarok elveszíteni… Elég bátornak kell lennem ahhoz, hogy emlékezzek minden rosszra a jókkal együtt…
– Egész életemben arról álmodtam, hogy egyszer majd találkozom egy sárkánnyal – mondta –, és te még annál is sokkal csodálatosabb vagy, mint amilyennek elképzeltelek. Nem akarlak elfelejteni.
Hiranaja meghajolt, szeméből potyogtak a könnyek…”

És tegyük még hozzá ehhez, hogy ez a párbeszéd úgy zajlik, hogy Haru ember módjára, hangosan beszél, a sárkány ellenben nem ad ki hangot, szavai Haru fejében jelennek meg. Hát nem gyönyörű?

Felidéznék még egy nagyon erős képet, ez is költői magasságokba emelkedik. A Varjak embereket rabolnak a Félholdból, gályára rakják és deportálják őket, mert csak így tudják megkaparintani a területet. Theo belegázol a tengerbe, és a szóla segítségével megfordítaná a hajót – de ehhez kevés az ereje.

„Hamarosan érezte, hogy Dzsun is csatlakozott mellette a lánchoz… Nemsokára mozgolódás támadt mögötte a hullámokban, még többen jöttek segíteni neki… megakadt a pillantása egy hatalmas, szürke bundájú és bajuszú lényen… Kezdte megérteni, hogy ezek itt a Félhold szellemei. Ők ennek a helynek az istenei… És ma este idejöttek, úgy döntöttek, hogy kéz a kézben kiállnak a Gondviselő Gyermekei mellett.”

A Gondviselő is csatlakozik hozzájuk, az összekapaszkodott szellemek, istenek és emberek körül pedig ellenállhatatlanul kavarog sárgán ragyogva a szóla, és hazahozza a elrabolt testvéreket.

Vajon mit érez, mit gondolhat egy írópalánta, ha az édesapja is író, és ő a nyomába akar lépni. Bonyolítja a helyzetet, hogy Kazuo Ishiguro ráadásul Nobel-díjas. Egy azonban biztos: Naomi Ishiguro képes volt a saját lábára állni. Először úgy véltem, hogy az indulásban a japán mitológia, illetve a kétnyelvűség segítette – de tévedtem. Az édesapa ötéves korában került Angliába, japán nyelvtudása meg is maradt azon a szinten, Naomit nem tudta a saját anyanyelvére tanítani. Naomi édesanyja skót, így aztán családon belül az angol kultúrával találkozott. Bennem a kérdés azért vetődött fel, mert ez a világszerte ismertté vált regény a japán mitológiára épül.

A Félhold árvái Naomi Ishiguro harmadik könyve. Az első egy novelláskötet volt, mágikus realista stíluselemekkel. Regény a második mű, ezt az olasz Grazia magazin az év egyik legjobb könyvének választotta. És íme most megismertük a Félhold árváit is… Nagyon erős kezdés, és a szerző még innen van „az emberélet útjának felén”…

Naomi Ishiguro: Félhold árvái
Fordította: Fügedi Tímea
General Press Kiadó, Budapest, 2026
600 oldal, teljes bolti ár 7990 Ft,
online ár a lira.hu-n 7190 Ft,
e-könyv változat 5599 Ft
ISBN 978 615 104 1673 (papír)
ISBN 978 615 104 1680 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az élet meglehetősen nehéz Esőárnyék Városban, ahol a nélkülözés és a korrupció hatja át a mindennapokat, a helyieket pedig a Szerencsés Varjak nevű bűnszövetkezet tagjai terrorizálják. Itt él a három testvér: Tosiko, Dzsun és Mei, a lelküket a vér kötelékénél erősebb szeretet fonja össze. A törvényekre fittyet hányó fiatalok bosszút esküdtek a Szerencsés Varjak bandavezére ellen, a férfi ugyanis hidegvérrel megölte az őket felnevelő nagynénjüket.
Amikor Tosiko elrabolja a vezér sárkánygyöngyét, rádöbben, hogy annak varázserejével addig elképzelhetetlen dolgokra is képes. Ám a tettével nemcsak az egész banda haragját vonja magára, hanem a szigetet irányító császárnő fiának a figyelmét is. Az ifjú trónörökös különleges képességek birtokosa: látja a világukat benépesítő, állatalakba bújt napszellemeket. Emberek és napszellemek, gyerekek és sárkányok fognak össze, hogy megvédjék az otthonukat, és leszámoljanak az őket elnyomó erőkkel.
Naomi Ishiguro, az irodalmi Nobel-díjas édesapja árnyékából kilépve írta meg a Studio Ghiblit és az animéket megidéző, a japán folklórból merítő fantasyját.