Géniuszhalmozódás Bécsben | Christopher Moore: Múzsa a díványon

Paddington |

Christopher Moore már sokszor bizonyította, hogy a groteszk humor, a popkulturális utalások és a gondos történelmi háttérkutatás egymást erősítő elemek lehetnek, de ebben a könyvben valami különlegesen harmonikus elegy jött létre. Ráadásul úgy, hogy ez a turmix igencsak felkavaró. A Múzsa a díványon első pillantásra fergetegesen szórakoztató történet, ezenfelül viszont sajátos irodalmi kísérlet is. A szerző másodszor helyezi el fantasztikus történetét olyan történelmi és földrajzi közegben, ahol valódi „géniuszhalmozódás” történt.

A kifejezés Eric Weiner könyvéből, A zsenialitás földrajzából származik. Ahogy Moore azt utószóban írja: „Az elképzelés szerint bizonyos helyeken a történelem bizonyos időszakaiban lángelmék gyűlnek össze vagy fejlődnek ki.”

Az első ilyen regénye a Te szent kék volt, amiben a 19. század végi párizsi művészvilágot választotta témájául. Ott az impresszionista festészet nagy alakjai között zajlott Moore bohókás, mégis meglepően érzékeny története. A Múzsa a díványon ezt a mintát követi, de rátesz egy szívlapáttal. A helyszín az első világháború előtti Bécs, az európai kultúra egyik legzsúfolttabb intellektuális olvasztótégelye. A festő Gustav Klimt, a fiatal Egon Schiele, a lélek avatott elemzői, Sigmund Freud és Carl Jung mind felbukkannak a regényben. De találkozhatunk valóban élt múzsákkal és modellekkel éppúgy, mint egy Hitler nevű tehetségtelen festővel. (Mellékszálként hadd említsem meg, hogy a regényből tudtam meg – aztán persze utána is olvastam –, hogy a mai bécsi Ring egyik szakaszának nevet adó Karl Lueger [egykori bécsi főpolgármester] a politikai antiszemitizmus egyik atyja, és jó eséllyel ihletője volt az említett zugpiktor későbbi politikai ideológiájának.)

Moore szemtelen szabadossággal úgy ábrázolja ezeket az embereket, hogy felismerhetően maradnak történelmi figurák, de ugyanakkor az őrült komédia szereplői is. A szerző már a legelején jelzi, hogy a realista történelmi regény és a teljesen elszabadult fantázia határán fogunk mozogni. Klimt egy éjszakai séta során egy meztelen női holttestet talál a Duna-csatornában. A nő elsőre nyilvánvalóan halottnak tűnik, majd hirtelen köhögni kezd. A festő nem kórházba viszi, hanem a műtermébe. A nőnek emlékezete nincs, de vannak különös látomásai és farkasétvágya, továbbá mintha nem is lenne egészen ember. A Klimt által Judithnak nevezett figura lassan egyre több részletet idéz fel a múltjából, ami szorosan kapcsolódik Victor Frankenstein történetéhez és annak szörnyetegéhez. Moore ilyenformán kapcsolja össze Mary Shelley gótikus klasszikusát a századelő bécsi művészvilágával.

Ez az alaphelyzet önmagában is merész ötlet, de Moore ezeket a látszólag lehetetlen kombinációkat tökéletesen működőképessé teszi. Hogy mit is írt? Történelmi fikciót, fantasy-t, horrort, groteszk komédiát és karakterdrámát. Mindet egyszerre, ráadásul úgy, hogy az alapos kutatómunka minden oldalon érezhető. A bécsi szecesszió művészeti közege, Klimt modelljeinek világa, Freud és Jung korai pszichoanalitikus vitái mind olyan részletességgel jelennek meg, hogy az olvasó szinte észrevétlenül válik egy mini kultúrtörténeti kurzus hallgatójává.

• Olvass bele!

Moore mindezek ellenére egyáltalán nem didaktikus. Az információk mindig a humor és a cselekmény szolgálatában állnak. A dialógusok szikrázóan szellemesek, a helyzetkomikum pedig gyakran egészen abszurd magasságokba emelkedik. Egy óriási, croissant-zabáló szánhúzó malamut eb, aki (annyira személyszerű) időnként mitikus lénnyé változik; Freud megszállottsága, aminek folytán mindenben fallikus szimbólumot lát; a bécsi kávéházban valami isteni sugallatra halakat dobál szét egy lány… – és a lista itt egyáltalán nem ér véget. Mindezek olyan nyaktörő tempóban követik egymást, hogy az olvasó alig győzi kapkodni a fejét.

Moore könyvei, ahogy ez is, gyakran hordoznak egyfajta empatikus világlátást, humanista humort. Egyértelmű a szerző együttérzése azok iránt, akiket a történelem vagy a társadalom kiszolgáltatott helyzetbe sodort. Moore életművében Judith alakja talán az egyik legerősebb példája ennek. A regény során egy olyan nő története bontakozik ki, akit eredetileg szó szerint mások szükségleteinek kielégítésére teremtettek, és akinek fokozatosan kell megtalálnia saját identitását.

A könyv végén az utószóban Moore külön kiemeli, hogy a századelő művészvilágában milyen, ma már elképzelhetetlen, kiszolgáltatott helyzetben voltak a modellek és múzsák, és mennyire elnyomott sors jutott sok nőnek. Ez kétségtelenül igaz. Ugyanakkor talán túlzott Moore-nak az a kijelentése, hogy ez a fajta helyzet ma teljesen idegen lenne. A modern kulturális iparban – legyen szó filmről, divatról vagy képzőművészetről – sok nő ma is tudatosan választ olyan szerepeket, amelyek a prostituálódás valamilyen formájára épülnek. A „szereposztó dívány”, a meztelen modellkedés, a felnőttfilmezés gyakran nem pusztán kényszerből, hanem tudatos stratégiaként jelennek meg számos nő életében. Ettől természetesen a történelmi igazságtalanságok nem tűnnek el, de árnyaltabb képet kapunk arról, mennyire bonyolult a hatalom, a szabadság és a választás viszonya.

A regény egyik legszebb szála a Judith és Klimt egyik modellje, Wally közötti barátság. Wally egyszerre pragmatikus, bohókás és rendkívül szerethető figura. Az ő józan földhözragadtsága tökéletes ellenpontja Judith különös, mitikus múltjának. Kapcsolatuk a könyv egyik érzelmi központja, és Moore itt bizonyítja leginkább, hogy a harsány humor mögött milyen pontos karakterábrázoló képesség rejlik.

Külön dicséret illeti Pék Zoltán megszokottan remek fordítását. Moore prózája tele van szóviccekkel, kulturális utalásokkal és abszurd dialógusokkal, amelyeket magyarul visszaadni nem kis feladat. Pék azonban remek ütemérzékkel őrzi meg és adja vissza az eredeti lendületet és humort. Moore régi rajongói biztosan nem fognak csalódni a Múzsa a díványont olvasva, de ajánlom azoknak is, akiknek az olvasmánylistájáról a szerző eddig lemaradt.

Christopher Moore: Múzsa a díványon
Fordította: Pék Zoltán
Agave Könyvek, Budapest, 2026
400 oldal, teljes bolti ár 5980 Ft,
online ár a kiadónál 5382 Ft,
e-könyv változat: 4280 Ft
ISBN 978 963 598 4497 (papír)
ISBN 978 963 598 4503 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Bécs, 1911. Gustav Klimt, a világhírű festő, a bécsi felső tízezer kedvence észrevesz egy meztelen nőt, aki holtan hever a Duna-parton. Tudja, hogy hívnia kéne a rendőrséget, de nem bírja megállni, hogy előbb ne rajzolja le. Ám miközben rajzol, a nő felköhög. Életben van!
A műtermében Klimt és az egyik modellje/múzsája, Wally gondoskodnak a vízbe fúlt lányról, aki nem emlékszik, kicsoda, vagy hogyan került a vízbe. Klimt a Judith nevet adja neki az egyik leghíresebb képe után, és elhatározza, hogy segít neki emlékezni.
Sigmund Freud és Carl Gustav Jung segítségével Judithnak eszébe jut, hogy száz éve az északi sarkvidéken volt egy ládába zárva, köszönhetően egy Victor Frankenstein nevű embernek, és hogy többször is járt az Alvilágban.
De akkor hogyan kerül ide, Bécsbe? És miért üldözik annyian, köztük Geoff, a croissant-zabáló északi ördögkutya?