A nagy ökológiai fordulat | Takács-Sánta András: Világeleje

Csikvári F. András |

Kis méretű, nem túl terjedelmes könyv Takács-Sánta Andrásé, gondoltam, éppen megfelelő méretű ahhoz, hogy valamilyen képet kapjak az ökológiáról, az ökológiai problémákról. A sajátos szóalkotású cím arra utal, hogy nem szükségszerű létező világunk összeomlása – feltéve ha úgy tekintjük korunkat, mint egy új világ megteremtésének kezdetét. Muszáj hangsúlyoznom, hogy nagyon járatlan vagyok ökológiai ügyekben, míg a szerző, az ELTE humánökológus docense több mint huszonöt éve dolgozik ezen a területen. Természetesen hallottam a klímakatasztrófáról, a széndioxid-kibocsátásról, a tengerek szennyezettségéről meg az összes viszonylag újabb keletű fogalomról.

A könyv nem részletezte – és ezen alaposan meglepődtem –, hogy mi is az ökológiai katasztrófa lényege, és nem írt a nagy környezetvédő szövetségekről sem. Pusztán arra koncentrál, hogy engem mint felkészületlen olvasót bevonjon a gyógyítók és újjáépítők táborába. Mindig mindenről próbál őszintén, de nem szélsőségesen írni, sőt minden ténynek, tettnek és következménynek mindkét oldalát bemutatni. (Ez számomra kissé zavaró volt.) Miközben bevonni szeretne az ökoszisztéma megvédésébe, ilyesmit mond: „Ne veszítsd el a reményt, bár tudjuk, hogy csak nagyon kicsi eredményeket lehet elérni”; vagy ilyet: „Ne legyél túl komoly, mert azt nem szeretik az emberek, de ne legyél túl vidám, hurráoptimista sem.” Ezt az alapállást nemigen értettem, de aztán rájöttem, pusztán arról van szó: nem akarja, hogy letegyem a könyvet. Ezt könnyű volt elfogadni, tehát elkezdtem koncentrálni a lényegre. És a lényeg az efféle kijelentésekben van:

● Nem arra kell törekednünk, hogy megmentsük a civilizációnkat. Helyette inkább arra, hogy néhány értékes alkotórészét megtartva újat építsünk.
●  A gazdaság (GDP) nem növekedhet, csak csökkenhet.
● Nem hiszünk a politikusoknak (a hatalmasoknak!), de az ökologikus életmódnak szerves része a közéleti aktivitás, a politizálás.
● Az ökologikus életmód bizonyos fokú lemondással jár. Nem használhatsz mindent, amit a fogyasztói társadalom felkínál, cserébe viszont kiegyensúlyozottabb, boldogabb életet élhetsz.

Tegyük hozzá: azért nem ad túl sok támpontot az ökologikus életmódhoz. Tarts tyúkot vagy – a saját példáját felhozva –, élj a Vértes alján, egy kis kertes közösségben. Az ilyen jellegű tanácsokkal mindig az volt a problémám, hogy nagy tömegek számára nemigen kivitelezhetők. Nem véletlenül alakultak ki a nagy, városi lakótelepek.

• Olvass bele a kiadó oldalán!

Az említett pontok számomra érthetőnek tűnnek, bár a hogyanról nem esik szó. Ugyanakkor kevésbé értem az ilyen jellegű megfogalmazásokat:

„Egy új, ökológiai világnézetnek a szellemében pedig meg kell kísérelni egy új, a mainál ökologikusabb és igazságosabb társadalmi berendezkedés kiépítését.” Ez bármennyire előremutató, inkább lózungnak tűnik. Ráadásul idegenkedem attól a jelenségtől, amikor felbukkannak a társadalom mérnökei, és az általuk elképzelt igazságosabb társadalmi berendezést próbálják „építeni.”

Elolvastam a könyvet és egyáltalán nem bántam meg – ennek ellenére pesszimista maradtam. Takács-Sánta szerint: „El kell fogadnunk azt, hogy noha fontos sürgetnünk a Nagy Ökológiai Fordulatot, valójában igen korlátozott mértékben vagyunk csak képesek erre.” Úgy tűnik nekem, mintha számot vetett volna azzal, hogy illúziókat, vágyképeket fogalmazott meg.

Ezzel együtt a könyv pozitívummal zárul: a végén felsorol webcímeket, ahol konkrét közösségekhez csatlakozhat a fellelkesült olvasó, továbbá a szerző ötleteket ad, hogyan teheti meg az első lépéseket.

Szeretném megosztani személyes benyomásaimat is. Most már egyértelmű, hogy túl nagy hátránnyal indulunk a Föld megmentéséért folyó versenyfutásban. A szerző többször is emlegeti, hogy el kell kerülni a Mad Max típusú forgatókönyveket. Egészséges pesszimizmusom azt sugallja, hogy sok ember – vagy nevezzük nevén a dolgokat: az emberiség – csak a tragédiákból képes okulni és utána képes változtatni, igen keserves tapasztalatok megszerzése árán.

A könyv szerzőjével készült interjú elolvasható itt.

Takács-Sánta András: Világeleje
– A jó élet keresése az ökológiai válság korában
Gingko Kiadó, Gödöllő, 2024
144 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
online ár a kiadónál 3790 Ft
ISBN 978 615 632 6379

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ugye olvasnál már végre valami lelkesítőt is az ökológiai válság kapcsán? Nem könnyű persze ilyet írni, hiszen nem járunk messze civilizációnk ökológiai öngyilkosságától: ijesztően gyors éghajlatváltozás, a csodás élővilág rohamos elszegényedése, fullasztó települési légszennyezés és még számos hasonló probléma fenyeget bennünket.
Ez a könyv sem festi rózsaszínre a képet, még véletlenül sem. Ugyanakkor megmutatja azt is, hogy a zord, keserű Mad Max-világ eljövetele korántsem szükségszerű. Sorsunk ugyanis a saját kezünkben van. A tiédben is. A pazarló piaci-fogyasztói civilizáció helyébe még mindig építhetünk egy újat – különösen, ha közösségeket és hálózatokat alkotva, alulról építkezve vágunk bele ebbe a feladatba.
E könyv több tucat, együtt egy nagy képet kirajzoló mikroesszéje erről a lehetőségről szól: a cselekvő remény rögös, de szép útjáról. A jó élet fogalmának átértékeléséről. Bátrakról, gyógyítókról, hősökről, prófétákról. Azaz remélhetőleg rólad is.