Színes egyéniségek | Sir Gawain és a Zöld Lovag

D. Magyari Imre |

Késő este volt már, amikor fellapoztam a legújabb, Bényei Tamás és Kállay Géza főszerkesztette magyar nyelvű angol irodalomtörténet első, A középkor című első kötetét, rákészülendő másnapi olvasmányomra. Aztán „A történet újév napján indul Camelotban” mondatnál be is csuktam. Nem akartam elrontani a rám váró örömöt. Mi tagadás, nem olvastam ugyanis a Zöld Lovagot, pedig már 1960-ban megjelent Vajda Miklós fordításában. (Az új változat Vaskó Péteré, akinek számos érdeméről külön szándékozom szólni.) Szeretem a mesét. Lepjen meg, gondolkoztasson el, nyűgözzön le, fakasszon könnyekre. Nem ragaszkodom az egyenes vonalú realista cselekményhez, nekem az is jó, sőt nagyon jó, ha Mikszáth Kálmán felszáll a HÉV-re. Tulajdonképpen a cselekményhez sem ragaszkodom mereven, csak szeretem. Korlátom ez nekem bizonyára, de az utóbbi időben a korlátaimat is szeretem; van mibe kapaszkodnom.

Másnap kora reggel elkezdtem olvasni a művet. Meglepett, elgondolkodtatott, lenyűgözött. Könnyekre épp nem fakasztott, de ez most nem is lehetett célja a szerzőnek. Akit nem ismerünk, azt is csak nagyjából tudjuk, mikor írta rövid, rejtélyes, remek románcát (ez az alliteráló versforma hatása nálam): valamikor a 14. század második felében. Nem csak rövid, nem csak rejtélyes, nem csak remek: régi is! És egy még régebbi hagyományhoz kapcsolódik kretívan, Geoffrey of Monmouth fantáziadús krónikája Britannia királyairól a 12. században született, ahogy Robert Wace francia nyelvű Roman de Brutja is, ebben találkozunk először a Kerek Asztallal! (A legenda szerint ez a Brutus Britannia alapítója, semmi köze a másikhoz!)

Hamar berántott a szöveg. Akkor fogom abbahagyni az olvasást, ha már semmilyen szöveg nem ránt be, nem kerülök oda a szereplők közé, nem kezdem el az egyiket szeretni, a másikat utálni – itt épp szerencsére nincs kit utálni, ez külön nyereség. Bár épp utálhatjuk Morgan tündért, nem szép, hogy bosszúból szörnyethalás által el akarta veszejteni Guinevere királynőt.

Guinevere Arthur király felesége.

Vagy Artúr királyé, a mostani kiadásban így szerepel. Arthur meg Artúrként. Számít ez? Nem sokat. A fő, hogy az asztal kerek.

Valamikor nagyon izgatott engem ez a szövevényes történethalmaz, Lancelot-val, Percevallal, Tristannal, Merlinnel, csodálkoztam is, miért érdekel ez engem ennyire. Aztán rájöttem, hogy alapvetően Szerb Antal miatt. Kamaszként olvastam A világirodalom történetét, lenyűgöztek az ilyen sorok: „A lovagi epika akkor virágzott ki, amikor hangulatának megfelelő tájat és témát talált a matière de Bretagne-ban, a breton mondakörben. A kelta britek, akiket az angolszászok kiszorítottak ősi földjükről, Wales hegyei közt és a Bretagne sziklás öbleiben húzódtak meg, és itt vizionárius természetük bánatos intenzitásával az ősi dicsőségről és majdani feltámadásukról szóló mesékben kerestek vigasztalást. E mesék középpontjában Artus király állt…” Ez a „bánatos intenzitás” nálam mindent visz, azóta is! És ez is: „A matière de Bretagne mérhetetlenül bonyolult anyagának három kristályosodási pontja Tristan, Artus és a Grál.” Valami érthetetlen és megjegyezhetetlen, ami érthetővé és megjegyezhetővé van téve egy bővített mondatban. Persze ez a mondat persze nem teszi feleslegessé olyan művek olvasását, mint Kiss Sándortól Az Arthur király mondakör, az Arthur király históriája vagy az Elfeledett évszázadok, sőt!

Ma már nem akarom töviről hegyire ismerni a mondakört, de a szokottnál sokkal lelkesebben fogok bele egy olyan mű olvasásába, mint a Sir Gawain és a Zöld Lovag.

• Olvass bele!

Mint tudjuk, „A történet újév napján indul Camelotban”, Artúr király várában, ahol a lovagok lakomáján megjelenik egy idegen lovag, akinek még a lelke is zöld. Játékot ajánl: bárki levághatja a fejét, de egy év múlva saját messzi lakhelyén, egy zöld kápolnában, visszaadja a kölcsönt. Itt végképp belépünk a mese, az irrealitás világába, hisz ebben a játékban a kihívottnak csak veszítenie lehet. De Gawain vállalja a kihívást. Mert Artúr és lovagjai becsületén nem eshet folt.

Levágja a lovag fejét, aki nem hal meg, hanem, kezébe véve nehezen nélkülözhető testrészét, elvágtat lován. Gawain ettől kezdve azzal a tudattal él, hogy egy év múlva meg fog halni. Ha pedig nem megy el, erkölcsi nullává válik. Azért ez kemény. Leginkább az, hogy tudod, meg fogsz halni. Nem majd, egyszer: egy év múlva. (Petri György versét, a Mosoly címűt tudom hirtelen ajánlani a tárgykörben.) De a lovag nem tehet mást: amikor eljön a következő tél, útnak indul. Elér egy kastélyhoz, ahol szállást kér. A hely urát, mint majd kiderül, Bertilak de Hautdesert-nek hívják. (Az én hibám, hogy minden bevontságom ellenére megképzett előttem egy nyaraló, homlokzatán a Berti-lak felirattal.) Gawaint rendkívül szívélyesen fogadják, etetik-itatják, öltöztetik, sőt: amikor a ház ura vadászik, a ház úrnője megpróbálja elcsábítani. Nem egyszer és nem kétszer: háromszor. Ilyesmit mintha már olvastam volna, Vaskó Péter utószava szerint ez az „engedelmes vendég” toposza. Ez rendben, de amikor az első kísérletről olvasunk, még azt sem tudjuk, hogy nem csábul-e el Gawain azonnal, aztán meg azt, hogy nem csábul-e el másodszor, harmadszor… Érdekes, hogy ez a szerző (az ún. Gawain-költő) mennyit tud a libidóról. Mesét olvasunk, középkori mesét, de Gawain vívódását, sőt gyötrődését, kínlódását ma is átérezhetjük (ahogy a szorongását is). Ha elcsábul, vét a házigazda és a lovagi erények ellen. De olyan nehéz nem elcsábulnia, és valamennyire el is csábul, elfogad egy ajándékot…

Azon gondolkodtam el, hogy betarthatók-e egyáltalán a Gawain kárminvörös pajzsát ékesítő pentagramma jelképezte lovagi erények, a bőkezűség, a lelki tisztaság, az udvariasság, a bajtársiasság, a jámborság parancsai. Plusz-mínusz ez-az. Nem tudnék igennel válaszolni. Régóta nem. De nem árt ezt időnként átgondolni. Hátha egyszer revideálom. Pillanatnyilag semmi okot nem látok rá. Tekintsük ezt is korlátnak?

Nem mondom el a Zöld Lovag befejezését. Hátha más se olvasta – és nem akarja előre tudni, mi fog történni.

Az 1970-ben született Vaskó Péter is színes egyéniség: költő, műfordító, filmkritikus. A leginkább talán műfordító, mintha ez lenne az ő útja. Már megszólaltatta magyarul Chrétien de Troyes Lancelot-ját és Percevalját. Egyre láthatóbb, hogy otthon van Artúr király udvarában: a Zöld Lovaghoz írt utószava igen komoly tudást árul el, azaz tudósa is a szerteágazó témának, fordítása pedig rendkívül ihletett és invenciózus. Külön szeretem azokat a rejtett játékait, amikor – gondolom, nagyon is tudatosan – egy-egy ismertebb magyar vershez kapcsolja a maga átültetését. „…egy szörnyű rémalak horgad fel szemük előtt…” – kinek nem jut eszébe Kölcseytől a Huszt vagy Adytól a Föl-földobott kő? „E lovag félig óriás, lehet, egészen az…” – egy villanás József Attilától. És még Vörösmarty is megidéződik másutt, A vén cigány!

Igazából nagyon remélem, hogy Vaskó Péter folytatja a fordítói munkát, a filmek közül pedig leginkább csak a mondakör feldolgozásaira koncentrál. Akad belőlük bőven…

Sir Gawain és a Zöld Lovag
Fordította: Vaskó Péter
Prae Kiadó, Budapest, 2024
144 oldal, teljes bolti ár 3750 Ft,
online ár a bookline.hu-n 3188 Ft
ISBN 978 615 667 5279

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Artúr király éppen karácsonyi lakomát tart cameloti udvarában, amikor váratlanul egy hatalmas termetű, tetőtől-talpig zöld színű lovag toppan be az ünnepség közepére. A különös bajnok hatalmas bárddal a kezében érkezik, és hátborzongató játékra hívja ki a jelenlevőket. Felajánlja, hogy annak adja pompás fejszéjét, aki lesújt vele csupasz nyakára. Egyetlen kikötése, hogy aki ezt megteszi, annak egy év múlva meg kell jelennie az ő otthonában, a zöld kápolnában, ahol visszaadja neki ezt a csapást. A kihívásra a lovagi erények mintaképe, Artúr unokaöccse, Sir Gawain vállalkozik. Kiderül azonban, hogy a különös vendég természetfeletti erővel rendelkezik, és Gawainnek szinte a biztos halálba kell indulnia, hogy az évfordulókor felkutassa őt. Ha ez nem lenne elég, a zöld kápolnába vezető úton Gawaint újabb kihívás várja egy gyönyörű, őt elcsábítani szándékozó várúrnő személyében. Mindezen kalandok, vérre menő fogadások, becsületbeli és szexuális játszmák eredményeként a főhősnek újra kell értékelnie az ideálokhoz, becsülethez, hírnévhez, sőt, magához az élethez való viszonyát.
A Sir Gawain és a Zöld Lovag című lovagregényt ismeretlen szerzője a 14. században írta, és az egyik legfontosabb középkori angol nyelvű irodalmi mű, amely egyetlen példányban maradt ránk, egy könyvtártüzet is túlélve. A történet megalkotója kreatívan ötvözte az archaikus angolszász alliteráló formát a szigeteken a normann hódítók által meghonosított, sorvégi rímet alkalmazó verseléssel, izgalmas, egyedi költői formát hozva létre.

Vaskó Péter költő, műfordító, filmkritikus 1970-ben született, az ELTE magyar nyelv és irodalom, valamint film szakára járt, majd az egyetem Középkortudományi Doktori Programjában folytatta tanulmányait. Chrétien de Troyes Lancelot, a Kordé Lovagja című művét 1999-ben, míg Chrétien másik, Perceval avagy a Grál meséje című lovagregényét 2023-ban fordította magyarra. Önálló verseskötete Árnyéklovasság címmel jelent meg.