Derűs észak | Hjalmar Bergman: Markurellék

Sváb Ági |

A Markurellék története egyszerre finoman északi, drámai és komikus. Esendő embereket mutat be egy szűk, kisvárosi társadalomban, fanyar humorral. Szerzőjének, a svéd Hjalmar Bergmannak tragikusan kevés idő jutott, mindössze 47 évesen halt meg, 1931-ben. Az író életművéből kiragyognak az elképzelt – valójában szülővárosáról, Örebróról mintázott – kisváros, Wadköping életét bemutató regények. Az írói áttörést az 1919-ben írt Markurellék – Wadköpingi történetek hozták meg számára.

A regény több szempontból is bravúros. Már a nyitójelenet megelőlegezi a történet kettősségét: a felfokozott drámaiságot és a komikumot. A Pléhkas zöldvendéglő árnyas teraszán a helyi gimnázium két tanára (egyikük romantikus költő) ébredezik az esti megrázkódtatásokból. Ahogyan körbenéznek a vendéglőn, a városon, felelevenedik bennük az előző este. Belső monológjaikat időnként a vendéglős macskájának elmélkedése töri meg. És még csak a harmadik oldalon tartunk!

A regény cselekménye egyetlen napot ölel fel, 1913. június 6-át. (Igaz, a mesélő kedvű és mindentudó narrátor közben megosztja velünk az elmúlt évszázadok ügyes-bajos dolgait is.) Talán véletlen, hogy egy évvel járunk az első világháború kezdete előtt, de talán inkább nem. Mindenesetre egy kisváros provinciális polgári hangulata vesz körül, ahol a mindennapi élet menetét előkelő, jó nevű, jómódú polgárok és az ő íratlan szabályaik alakítják. Mindenkinek megvan a maga szerepe, az egymással bonyolult családi kapcsolatban álló helyi előkelőségek minden társasági hibát rövid időn belül orvosolni tudnak.

Ebbe a szabályozott idillbe tört be (másfél évtizede) Harald Hilding Markurell, aki egy szekérnyi holmival, gyönyörű feleségével és karon ülő kisfiukkal érkezett a városba, hogy kibérelje a zöldvendéglőt. A család már látványával is kitűnik a helyiek közül. Markurell nemcsak csúnya, de kapzsinak és gonosznak is tűnik. Visszataszító külsejéhez további negatívum társul: akármibe kezd, az arannyá válik a kezében. Felesége sokkal fiatalabb, gyönyörű, vörös haja megbotránkozást kelt a város egyik felében (a másik fele pedig szerelmes lesz belé. Mintha a Sörgyári capriccio Mariskájának előképe lenne…)

• Olvass bele!

Kisfiukat így írja le Bergman: „haja fekete volt, szeme sötétszürke, szinte fekete és máris markáns, orra horgas. Tényleg egy zsidó kisgyerekre emlékeztetett.” Ez utóbbi megjegyzés nem (tisztán) antiszemitizmus, de Thomas Mann Tonio Krögerjéhez hasonlóan kiemeli a fiú és a család kívülállását. Még egy valaki külsejéről olvashatunk különösen sokat. Carl-Magnus de Lorche is magas, jóképű, szürke a szeme és sötét a haja, továbbá régóta ismeri Markurellnét is… A helyi Fémművek fontos figurája és még járásbíró is, amúgy tősgyökeres wadköpingi. Sorsa szorosan összefonódik a Markurell családéval. Tragédiája elkerülhetetlen. Minden tette botrányt kelt(hetne), de mivel ezek az illem diktálta keretek között maradnak, a város mégis jó emlékét őrzi meg.

Nem így az idősebb Markurellét! Ő a maga módján szereti a feleségét, imádja a fiát, felvirágoztatja a vendéglőt, és a szükség idején megmenti a Fémműveket. Mégis idegen marad, hiszen durva és faragatlan ember. 1913. június 6-án éppen szeretett fia érettségijét szeretné megsegíteni azzal, hogy megvendégeli az érettségiztető tanárokat, de ezzel megszeg minden szabályt. A város felbolydul, felszínre kerülnek az elfeledett konfliktusok, van, aki szégyenében csak úgy meg is hal. Az utolsó előtti fejezet Markurell felfokozott (belső) monológja, és az addig kedélyesen, lassan csordogáló történet itt sárlavinaszerűen kezd száguldani, kitör minden elfojtott indulat.

Bonyolultnak, szövevényesnek tűnik a történet? Tulajdonképpen az is. De Bergmann mesélőkedve végtelen. A kisvárosi lét realista bemutatása, és a regény Mikszáthéhoz hasonló humora egyedülállóvá és emlékezetessé teszi a művet.

Hjalmar Bergman: Markurellék – Wadköpingi történetek
Fordította: Dió Dávid
Ampersand (&) Kiadó, Budapest, 2024
288 oldal, teljes bolti ár 4780 Ft,
online ár a kiadónál 3450 Ft
ISBN 978 615 640 2431

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

1913. június 6-a emlékezetes napként került be Wadköping város krónikáiba: ezen a napon érettségizett le Markurell úr rajongásig imádott fia, Johan. Azonban míg a jóképű Johan nagy népszerűségnek örvend a városlakók körében, addig ez apjáról már korántsem mondható el. A Markurell család botrányai és kétes ügyletei miatt minden gyanú eleve a Pléhkas zöldvendéglő kocsmárosára vetül. Markurell úr legnagyobb hibája azonban egyértelműen az, hogy ambíciója túl nagy, holott erre semmi elfogadható indoka sincs, és ami végzetesnek bizonyul a békés, megfontolt, ájtatos Wadköpingben.
A mindössze egyetlen nyári nap eseményeit felelevenítő regény fanyar humorral, egyben megrendítő drámaisággal mesél az emberi jellemről, a szülői szeretet mibenlétéről, valamint arról, hogy mi történik akkor, ha valaki nem csupán meghallja, de meg is érti mások mondandóját.