Kirobbanó fájdalom | Linn Strømsborg: Baszki, baszki, baszki

Sváb Ági |

Egyszerű, minimalista stílus jellemzi Linn Strømsborg regényét, a Baszki, baszki, baszki főszereplője nem igazán izgalmas vagy szimpatikus. De ahogyan olvassuk a történetet, kibomlanak az egyszerűségükben ismerős motívumok és párhuzamok, és felismerjük, mitől jó ez a norvég regény.

A történetben szereplő, középkorú anya, Britt átlagos életű, stabil munkája van, ellaposodott házassága, visszafogott személyisége és egy közepesen komoly gyerekkori traumája. Nők milliói élnek hozzá hasonló módon Európában. Az állóvizet az kavarja fel, hogy Britt a visszajelzést várja az orvosától, hogy tényleg van-e daganata, ahogy eddig sejtette. De az évente esedékes, barátokkal együtt töltött nyaraláson kiborul ettől a bizonytalan helyzettől, beolvas a férjének és mindenkinek, majd elrohan. Másnap pedig visszajön. Semmi különös, ugye? De nem is a történések miatt érdemes elolvasni a regényt.

Hanem a különleges elbeszélésmód miatt. Az első rövid fejezetben, ha úgy tetszik, bevezetőben Britt beszél: ismerteti az alapszituációt, a helyzetét, a regény szereplőit. Az első (igazi) fejezetben viszont hosszas felsorolást olvashatunk a lányokkal és a nőkkel szembeni elvárásokról: „Lánynak lenni annyit jelentett, mint óvatosnak lenni. Sírni, de nem ordítani, csinosnak és vékonynak lenni, fényes hangon énekelni és kedvesnek lenni.” Vagy: „Nőnek lenni annyi, mint láthatatlanná válni, észrevétlenül betegnek lenni, olyan egészségügyi problémákkal küzdeni, amelyeket senki nem vesz észre.” A lista végtelen, a felsorolás legalább felét minden nő gondolta már magában.

A regény további részében kétfelé válik a narráció. Britt elmeséli, mi történik vele ezen a napon. (A férje legjobb barátnőjével beülnek egy bárba, célba dobálnak, isznak, fürdenek a tengerben – és elég sokat beszélgetnek.) De közben mindentudó, mindent látó elbeszélőként azt is elmondja, mi történik közben a nyaralóban, mit tesznek és gondolnak a többiek. Azazhogy szerinte mit gondolnak.

Nem is tudjuk meg, micsoda Britt konkrét betegsége, hiszen ez nem is fontos. Mégis erőssége a regénynek. Hasonlóan lényegtelen maga a kifakadás is – ami Britt szerint mindent megváltoztat –, amire reagálnak a többiek. Ezt kihagyni remek írói döntés volt. Bár olvasóként úgy vélem, hasonlóan elhagyható lett volna az utolsó pár oldal is, ami megmutatja, hogy ez a kiborulás, majd az azt követő 24 óra hogyan változtatja meg a nő életét, és hoz el neki egyfajta happy endet. Ha Strømsborg a jövő elképzelését is az olvasóra bízza, sokkal erősebbnek éreztem volna.

Nagyon izgalmasak a regény női karakterei. A főszereplő, Britt attól a traumától szenved, hogy édesanyja gyermekkorában elhagyta. Ezután kiskamasz lányként édesapjával élt, gondoskodott róla haláláig, és a regény kezdetéig mindig, minden helyzetben a szabályok szerint (lásd az említett teljes elváráslistát a beleolvasóban) viselkedett. Akkor is, ha ez nem szolgálta a javát. Férjhez is ment, de a férfi megbízhatatlan, többször is megcsalta, Brittben mégsem igazán merül fel a válás gondolata, hiszen az a szabályok megsértése lett volna. Eleinte úgy tűnik, hogy Nico (Nicoline) éppen az ő ellentéte: játékos, könnyed, minden gondot kinevet, de nincs komoly kapcsolata. Nico meg a férje korábban együtt voltak, mostanra viszont már csak barátok, és Britt már csak emiatt is gyűlöli őt. Meglepő, hogy a kiborulás után éppen Nico kíséri el. A korábbi években sohasem nyíltak ki egymás előtt, de most apránként kiderül, hogy Nico az élete során legalább annyi sérülést halmozott fel, mint ő. Csakhogy a megküzdési stratégiája gyökeresen különbözik az övétől.

• Olvass bele!

Kettejük ellenpontja a társaságba tartozó harmadik család tizenéves lánya, Runa. Olykor az ő szemén keresztül látjuk, hogy hogyan viselkednek a nyaralóban maradt felnőttek. Igazi flegma kamasz ez a lány, éles kritikát fogalmaz meg minden szereplőről. Szerencsére nem jutunk el addig, hogy ezeket ki is mondja, de érezhető, hogy Strømsborg optimista; azt reméli, hogy a következő generáció talán tanulni fog a szüleik hibáiból.

A magyar kiadás fordítója, Patat Bence hozza a tőle megszokott magas színvonalat. A kötet borítója – Havas Szonja munkája – elképesztő telitalálat. (A különböző nyelvű európai fordítások sokkal óvatosabban merték csak felidézni az eredeti címet.) A címlapra tett, arcvonások nélküli nő távoli rokona a Munch Sikolyán látható alaknak. Ez itt arctalanul, a borítót szó szerint átszakítva zúdítja ránk parttalan dühét, azt sugallva: bármelyikünk lehetne az ő helyében.

Linn Strømsborg: Baszki, baszki, baszki
Fordította: Patat Bence
Libertine Könyvkiadó, Budapest, 2024
240 oldal, teljes bolti ár 5499 Ft
ISBN 978 615 651 2253

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Britt egész életében azt tette, amit kellett. Felelősségteljesen viselkedett, elpakolt maga és mások után. Most pedig beolvasott az egész családjának és a barátaiknak. Egyetlen dolgot bán csupán: hogy nem tette meg ezt már sokkal-sokkal korábban.
A Baszki, baszki, baszki a düh és a dac regénye. Egy regény arról, milyen vágyni egy másik életre – egy másik világra. És arról is, hogy olykor önmagunknak is meglepetést okozunk, hogy összeomlunk, majd összeszedjük magunkat, és arról, hogy mi minden történhet, ha merünk a szívünkre hallgatni.

Linn Strømsborg egyike a kortárs norvég irodalom legeredetibb hangjainak. A hazánkban 2023-ban megjelent Soha, soha, soha után a Baszki, baszki, baszki a második, magyarul is olvasható regénye.