Mai tárgyú regény a hetvenes évekről | Gárdos Péter: Hamisítók

Cserhalmi Imre |

Utószót mindig kétszer olvasok: a mű olvasása előtt és után. Számomra tehát a szerző utószava előszóként is funkcionál. Előszóként érdekes, a regény legfontosabb tartalmait és megoldásait exponálja, kíváncsivá tesz. (Mintha a mellére bökne: ez vagyok, ez a szándékom, ezt vállalom.) Utószóként viszont kissé elszomorít: a várható bírálatokkal vagy értetlenséggel szemben magyarázkodik (mintha védekezőn magasra tartaná a tenyerét, akár a karmester, aki pianóra inti a rézfúvósokat.)

Pedig – ismerve Gárdos Pétert – bizonyára nem magyarázkodó szándékkal veti fel az ismert dilemmát: fikció és/vagy önéletrajz, dokumentum és/vagy kitaláció, illetve ha valamelyik igen, akkor mennyire és miért. Szerintem a „két utószó” közti különbség dilemmát fejez ki, még hozzá olyan fontosat, hogy akár a regény legfontosabb mondandójaként is értelmezhetem. Sőt a maiságát is ezzel indokolhatom.

A cselekmény az 1970-es években, a Filmhíradó készítésének és készítőinek a világáról szól. Amikor legfeljebb a valódit lehetett bemutatni, de nem az igazat (vö.: József Attila), amikor ez a kényszer sorsokat irányított, tehetséget ölt, a trükkök, rágalmazások és érvényesülések könyörtelen hálózatát hozta létre. A regény olyan világról szól, amely a félelemre épül és szolgalelkűeket „termel”, amelyben jaj annak, aki gyanús, és senki sem lehet biztos abban, hogy ő nem az. Olyan világról, amelyben a hazugság mindig célravezető, az őszinteség már-már hőstett, ahol a tehetségnél fontosabb a lojalitás, és a legkisebb „eltérés” is árulásnak minősül. Ahol a hatalom roppant sértődős, viszont rossz ízlésű, bosszúálló és agresszív. Büszkeségre szólít fel olyasmiért is, amit szégyennek tartasz, kultúra sehol és semmiben, bunkóság a köbön. A hatalom bárkit megtámad, mert imád támadni és mert fél. Fodor Ákost kell ide idéznem: „…a fenyegetésük mulatságos / de ahogy félnek: megrémiszt.”

A regényben ábrázolt világ a gondolkodásnak csak egyetlen fajtáját, a vágyvezéreltet tűri igazán, és mindig a legérzékenyebb pontodon, az érzelmeiden keres fogást. Érzelmi tartalmaidat válogatott gyötrésekkel törekszik kiüresíteni, hogy aztán már könnyedén zsarolhasson.

• Olvass bele!

Miért nem tűnik csöppet sem réginek az 50-60 év előtti, filmhíradós világ? Például azért, mert a szerző mai magyar nyelven ír, s noha már nem gyártanak minden mozifilm előtt kötelezően bemutatandó filmhíradót, valahogyan a cselekmény színterei is ismerősek. De ami ennél lényegesebb: az emberek, a jellemek is. Mert mindig akad, aki mindenre kapható. Aki eltussol, aki – tán naivan – hallgat, sőt elhallgat. Aki elfordul a „politikai csúnyaságoktól”, éppen ezzel erősítve azokat, aki nem érti vagy nem akarja érteni, hogyha visszavonul élete „kis köreibe”, végül is éppen ezeket veszélyezteti.

A regény leleplezve ábrázol, szembesít és kérdez, kreatív dilemmájának lényege: így kell-e lennie? Kikerülhetetlen végzet-e, hogyha ebbe a világba születtél és innen nem menekülsz, akkor – mint Illyés Gyula fogalmazta – „szem vagy a láncban”? Vagy létezik más modus vivendi? Gárdos Péter a tiltakozásait, a heves állításait, sőt a féltve óvását csomagolja ebbe a dilemmába. Olykor a legszikárabb kijelentő mondatokban, és sohasem publicisztikában. Kényesen és sikeresen ügyel arra, hogy könyve minden szereplőjének meglegyen a „maga igazsága”, ezért aztán – ahogyan igazi íróknál szokás – az üzenet minden szereplő együttes sorsában van jelen.

A regény szereplői az 1956 és 1989 közti időszaknak nagyjából a fele táján – tehát az úgynevezett puhuló diktatúrában – válnak felnőtté, illetve működnek. De a magán- és közéleti sunyiságok, hazugságok, sőt tragédiák (meg a szüntelen veszélyük) kikerülhetetlensége nyilvánvalóvá teszi, hogy lehet bármilyen puha a diktatúra, attól még diktatúra marad. Gárdos Péter regénye azért fontos, tisztességes és közérdekű irodalom, mert a már említett alapdilemmát ebben a felismerésben oldja fel és ábrázolja. Az aktualitása tehát túlmutat közéleten és politikán, az emberről szól, akiben benne rejlik a diktatúra mindenkori lehetősége is.

Ha ötven-hatvan év múlva még élnek emberek (tehát az emberiség túl tudja tenni magát afeletti mámorán, hogy már önmagát is képes elpusztítani), nos, ha akkor egy író jó regényt ír a mai tévéhíradók készítésének és készítőinek a világáról, az olvasói akkor is aktuálisnak érzik majd, ha politikailag boldogabb-emberibb világban élhetnek.

Nagyon kíváncsi lennék rá. Úgy látom, Gárdos is.

Gárdos Péter: Hamisítók
Open Books Kiadó, Budapest, 2025
Borítóterv: Visnyai Zoltán
380 oldal, teljes bolti ár 5999 Ft,
online ár a kiadónál 5400 Ft,
e-könyv változat 4799 Ft
ISBN 978 963 572 5595 (papír)
ISBN 978 963 572 5601 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

1971-ben Goldstein Balázs fiatal, ambiciózus rendezőként csöppen a Filmhíradó kulisszák mögötti világába. Azt hiszi, az igazság nyomába eredhet, de hamar rá kell döbbennie: itt a valóságot nem rögzítik, hanem megalkotják. A szakma mesterfogásai között nemcsak a vágás, hanem a manipuláció is alapvető eszköz – bakanccsal roncsolt „archív” felvételek, statisztákkal újrajátszott jelenetek, gondosan elhelyezett narrációk segítik a megfelelő „valóság” megformálását.
Goldstein egy másik kezdő rendezővel, a szeszélyes és csillogóan tehetséges Pierre-rel barátkozik össze, akivel versengve igyekeznek kiismerni a vén híradós rókák trükkjeit. Amikor azonban elkészíti első saját riportját – egy ártatlannak tűnő történetet a zálogház világáról –, az váratlanul a politika legfelsőbb köreit is felbőszíti. A filmet rendszerellenes provokációnak bélyegzik, kirúgás helyett azonban két rutinos ügynököt állítanak rá, akiknek egyetlen feladata: ássanak elő róla, amit csak lehet…
Gárdos Péter önéletrajzi ihletésű regénye egyszerre ironikus korrajz és személyes visszatekintés, egy felnőtté válás története a propaganda és a manipuláció világában. Hihetünk-e a saját szemünknek? Meddig tart a valóság, és hol kezdődik a fikció? Miközben Gárdos tükröt tart az elnyomó rendszerek torz világának, számos, ma is égető kérdést vet fel a hatalom és a képek, a média és az azt fogyasztók viszonyáról.