Elmentem, elvittük, azután | Karin Smirnoff Janakippo trilógiája

Tóth Zsuzsanna |

Karin Smirnoff trilógiájának magyarul megjelent első részét (elmentem az öcsémhez) 2023-ban olvastam, és már akkor tudtam, hogy kivételes képességű íróval van dolgom. A regény, amelynek minden sora remek, mégis mindben érződik valamiféle napfény-hiány – alapvetően a családon belül erőszak feldolgozásáról szólt. Megismertük benne janakippo-t, általa ikeröccsét, és más embereket. Már a „főhős” Jana Kippo nevének írásmódja jelzi az írónő stílusának sajátos jegyeit; a tulajdonnevek egybeírását, a nagybetűk gyakori mellőzését, a vesszőket, kérdőjeleket, felkiáltójeleket előszeretettel hanyagoló szövegalkotást, az élőbeszéd jelenidejűségének és töredezettségének használatát.

A trilógia másik két darabja tovább erősítette meggyőződésemet, hogy kiváló íróval találkoztam. Még akkor is, ha a folytatásba – különösen a harmadik kötetbe – belekerülnek olyan szálak, amelyek az izgalmat fokozzák ugyan, szinte krimiszerűen, de nem feltétlenül mélyítik el a karaktereket. Ha úgy tetszik, talán kevésbé magas az esztétikai értéke. Ez a fordulatszám-növelés ugyanakkor nem jelenti azt, hogy súlytalanná vált volna. Szó sincs arról, hogy Smirnoff világa olvasmányosan könnyű lenne, sőt. Vagyis megőrzi irodalmi értékeit. Ráadásul lektűrnek nagyon is nyomasztó, hiszen olvasás közben mintha egy sötét erdő minden bokra belém marna. Nem véletlen az erdőhasonlat – a könyvek lapjain gyakran kap szerepet a nagyon is emberpróbáló skandináv természet is. A nő (janakippo), aki ebben a rengetegben vezet engem, erős, önálló, szívós fajta. Ismeri ezt a vad világot. Csak végtelenül öntörvényű, és valahol valami borzasztóan elromlott benne. A hétköznapi emberek szemével nézve nagyon különbözik tőlünk. Ettől elborzaszt – mégis empátiát vált ki.

A trilógia középső darabja, az elvittük anyát északra, ha lehet, az első kötetnél is sötétebb színekkel fest. Ráadásul a modern társadalom árnyai is jobban betüremkednek lapjaira. Itt kell megjegyeznem, hogy az első könyvben sokáig nem érzékeltem a „jelent”, nem igazán rajzolódott ki, hogy voltaképpen napjaink egyfajta svéd valósága jelenik meg előttünk – jobban esett volna azt hinnem, hogy korábbi történettel állok szemben.

• Olvass bele az elvittük anyát északra kötetbe!

Az alaphelyzetet jelentő utazásban az albínó ikerpár – anyjuk végakaratának megfelelően– elviszi az elhunytat szülőfalujába eltemetni. Az anya, aki annak idején szemrebbenés nélkül nézte gyermekei bántalmazását, halála után egy feladattal bízza meg őket. Keressék meg egészen fiatalon szült, és kényszerűségből elhagyott lányát, s adjanak át neki egy levelet. A bonyodalmak innen két szálon is futnak; a falu ugyanis egy képmutató, erőszakos vallási szekta uralma alatt áll, ráadásul a féltestvér szintén elhunyt. A levélből pedig újabb titkok derülnek ki. Mindezek következtében az események olyan fordulatokat vesznek, hogy Jana terveivel ellentétben ott-tartózkodásuk hosszabbra nyúlik, és meglehetősen sok konfliktussal terheltté válik. A bonyodalmak közepette egyre több, az első regényben még homályosnak tűnő mozzanat nyeri el valódi formáját, kerül a puzzle-történet megfelelő helyére. Élesedik a kép.

Az olvasónak alaposan kell koncentrálnia a történésekre, ráadásul mindent Jana Kippo szemével látunk, így erősen azonosulunk a figurával. Ahogy az első részt bemutatva is írtam, egy idő után nagyon drukkolunk Janáért, aki „csak” normális életre vágyik, de egyrészt a családjában, a múltban elszenvedett traumák, másrészt az ezekből rákövesedett sajátos viselkedése – mondhatnánk, devianciái – folyton megakadályozzák abban, hogy zökkenőmentesen célba érjen. Legyen szó munkáról, szerelemről, barátságról, testvéri szeretetről – semmi nem egyszerű. A Jana számára sok keserű tanulságot és fájdalmat hordozó második történetrészben kicsit nagyobb hangsúlyt kap igazságérzete, harcossága, majdhogynem valamiféle amazonná válik. Ez sok is lehetne, de szerencsére éppen megmarad a határon.

A harmadik kötet az azután hazamentem címet viseli. Már a címekből is kiolvasható egyfajta rálátás Jana útjaira és kapcsolataira, életútjának változásaira. A falujából rég kiszakadt lány először hazamegy a nagyvárosból, hogy az öccsével legyen. Öcsi ikertestvér, ezentúl a szenvedések részese, rendkívül szoros a kötődésük, különösen Jana oldaláról. Ő az, akivel a második részben ismét közösen élnek meg dolgokat, majd ismét csak Jana útját látjuk, aki visszamegy a nagyvárosba – egyúttal korábbi ittlétéről is sok mindent megtudunk –, majd hazatér. De hazaérkezik-e a harmadik kötetben? Egyáltalán, volt valaha, és lesz valamikor igazi otthona? Jana törekszik rá, hogy ebben az – emlékezésekkel tarkított életszakaszát bemutató utolsó kötetben – feldolgozza (amennyire lehet) és lezárja a múltját. S ezáltal nyitottá váljék a szabadabb folytatásra. Az előzőekben megismert barátok, segítők – és ellenségek – mellett újak is felbukkannak. Megtudjuk azt is, hogy Jana művészi karrierje előtt is megnyílnak a kapuk, valószínűleg terápiás céllal készített agyagszobrai kiállításra kerülnek. Még az is lehet, hogy enyhülni fog ez a sok fájdalom, s oldódik a családi terheltség is. Egész biztosak persze nem lehetünk benne.

• Olvass bele az azután hazamentem kötetbe!

Nem könnyű olvasmány ez a trilógia, amelynek egyes darabjai megállják ugyan önállóan is a helyüket, de a teljes képet együtt mutatják. Az összetartozást szépen erősíti a kötetek összehangolt könyvtábláinak havas fenyőket idéző mintázata, és az igényes védőborítók. Ezekhez a dicséretre méltó tervező, Nemes Péter Helmer Osslund festményeit használta fel. Ugyancsak itt kell megemlíteni a kötetek egységes – és igen harmonikus – tipográfiai tervét, végül pedig – és egyáltalán nem utolsósorban – Patat Bence kiváló magyar fordítását. Nem könnyű olvasmány Smirnoff trilógiája, akit nem rettent el a szembenézés a (svéd) valóság egy szeletével, olyan sorsokba pillanthat, amelynek örvénylése nagyon is ismert emberi általánosságokat mutat.

Az olvasót alighanem nyomasztó témát enyhíti a kiváló elbeszélő technika, és a sztori feszültségének fenntartásához használt fordulatok.

Karin Smirnoff: elvittük anyát északra
Fordította: Patat Bence
Scolar Kiadó, Budapest, 2024
358 oldal, teljes bolti ár 5995 Ft,
online ár a kiadónál 5096 Ft,
e-könyv változat 4499 Ft
ISBN 978 963 509 8378 (papír)
ISBN 978 963 509 9283 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Jana és ikertestvére anyjuk koporsójával az elhunyt végakaratának megfelelően egy zárt, északi, finn közösségbe indulnak. A település toxikus légköre és a szektaként működő szabadegyház úgy tűnik, magával rántja Öcsit, aki a szigorú vallási keretektől, a puritán patriarchátustól és az ismeretlen rokonok között várja a múlt lezárásának lehetőségét. Eközben Jana továbbra is a múlt sebeivel küszködve próbál kötődni, szeretni és szeretve lenni. Noha az anya hátrahagyott leveléből sok mélyre temetett titokra fény derül, a minták változatlanok, és úgy tűnik, az erőszak és a függések rendszere mindenhol egyforma.
Az elvittük anyát északra a szerző nagy sikerű, August-díjjal jutalmazott, elmentem az öcsémhez című első kötetének folytatása. Karin Smirnoff a senki máséhoz nem hasonlítható prózájának középpontjában továbbra is a zord északi közösség, illetve Jana Kippo alakja áll.

Karin Smirnoff: azután hazamentem
Fordította: Patat Bence
Scolar Kiadó, Budapest, 2025
358 oldal, teljes bolti ár 5995 Ft,
online ár a kiadónál 5396 Ft
ISBN 978 963 509 9184

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az azután hazamentem Karin Smirnoff Jana Kippóról szóló nagy sikerű és sokak által méltatott trilógiájának harmadik, befejező részével a történet a csúcspontjához érkezik.
Miután Jana Kippo egyedül marad, elhagyja Smalangert, hogy részt vegyen egy stockholmi kiállításon, ahol a galériában az ő agyagfigurái is bemutatásra kerülnek. Úgy dönt, hogy a fővárosba költözik, de az erőszak ide is követi: a múltja ismét utoléri, és egyre mélyebbre süllyed. Amikor úgy tűnik, végre megszabadul a toxikus kapcsolatoktól, a haldoklók és a holtak visszahívják északra, gyerekkora színhelyére. A halál biztossága és biztonsága, egy új kapcsolat ígérete és a lassan művészetté váló terápiás alkotás menekülőutat kínálnak. De vajon hazatalál? Lehetséges, hogy az új hazatérés egyben a múlt végleges lezárása is legyen?