Egy normális élet | Karin Smirnoff: Elmentem az öcsémhez

● K A R Á C S O N Y I
A J Á N D É K N A K
A J Á N L J U K ●

Tóth Zsuzsanna |

Bár nagyon kézenfekvőnek, s ily módon nem éppen elmésnek tűnő dolog, de először a svéd írónő, Karin Smirnoff nevével kell kezdenem, amit ugye könnyű megjegyezni – a vodkáról. Arról már kevesebben tudnak, hogy ugyanezzel a névvel (olykor eltérő írásmóddal Smirnov alakban) alkotott egy másik, finn-svéd írónő, aki történetesen August Strindberg festő, író (akit itthon inkább drámáiról ismerünk jobban) lánya volt.

Az Elmentem az öcsémhez című regény alkotójáról érdemes még annyit tudni, hogy közel ötvenévesen jelent meg íróként (addig újságíróként dolgozott), s azonnal rendkívül sikeres lett. (Megint csak óhatatlan a hasonlat, „teljes vértezetben” pattant elő, mint, ugye, Pallasz Athéné.) Nem csoda hát, hogy csaknem tíz évvel debütálása után ő lett a második, aki továbbírja a korábbi sikerszériát, Stieg Larsson Millenium-trilógiáját. (Ennek az első kötetét már magyarul is olvashatjuk, A lány, akinek semmi sem drága címmel.) Magyarországon mindkét említett könyv idén ősszel jelent meg, először az Elmentem az öcsémhez, ami egyben a szerző első műve, s trilógiává bővült. (Remélhetőleg hamarosan olvashatjuk a további két kötetet is.)

Nem véletlen, hogy az utóbbi évtizedben megnőtt a skandináv irodalom népszerűsége nálunk, hiszen egyszerre hordoz némi egzotikumot – rácsodálkozást a tőlünk habitusban meglehetősen eltérő, zordabb körülmények között élő népekre –, s ugyanakkor azt a jóleső felismerést is, hogy az emberi lényeg a helyszíntől, körülményektől függetlenül nagyon is hasonló. Ráadásul még a krimik is hordoznak társadalomkritikát, felvetnek megoldatlan problémákat. Így van ez ebben a regényben is. Az Elmentem az öcsémhez játszódhatna bárhol. Akár nálunk is. A témája, amiről manapság sokat beszélünk, a családon belüli erőszak, pontosabban az ebből adódó traumák megélése. No meg persze az emberi viszonyok átláthatatlan kuszasága, rejtélyei.

• Olvass bele!

Nemcsak a szpojlerezés elkerülése végett nem foglalom össze a sztorit, hanem mert ahogyan kibontakozik, egy fokkal izgalmasabb annál, mint, ami. Habár tagadhatatlanul mindvégig érdekfeszítő, ahogyan kisimulnak a női elbeszélő szájából hallatszó történet idősíkokat is váltogató szálai, és kiadják a mintát. Karin Smirnoff stílusa meglehetősen rafinált, hiszen egyszerű, az élőbeszédhez közelítő mondatokban, belső központozás nélkül, néhol fejbevágó tömörséggel fogalmaz. Patat Bence remek fordításában mindez nagyon magától értetődő az 51 részre tagolt regényben, s olykor hidegséget, olykor meglepő szépségeket szikráztat fel.

Elbeszélőnk Jana Kippo – akinek sorsába valószínűleg még bepillanthatunk, hiszen, ahogy említettem, az Elmentem… egy trilógia első kötete –, hosszú idő után látogat haza, a „messze francba”, és hosszú idő kell ahhoz is, hogy rátörő fájdalmaival, emlékeivel, múltjának és a jelen traumáival, a közösségben rejlő gondokkal megbirkózzék. Ám a végigjárt útból adódó, abból sugárzó erőt is megtapasztalja, és talán egy szerelemre is esélyt kap. Segít másokon, és ő is támogatást kap. Jana hátterével mindez egyáltalán nem egyszerű, noha a világon a legegyszerűbbre vágyik csupán, egy normális életre. Hogy ez sikerül-e neki, sikerülhet-e neki, az a kínzó kérdés. Egyáltalán, milyen az a normális élet? Jár-e annak, akit bántottak, és aki másokat bántott? Meg lehet-e bocsátani az ellenünk vétkezőknek és önmagunknak?

Rendkívül figyelemre méltó alkotás az Elmentem az öcsémhez, ne hagyják ki!

Karin Smirnoff: Elmentem az öcsémhez
Fordította: Patat Bence
Scolar Kiadó, Budapest, 2023
320 oldal, teljes bolti ár 5995 Ft,
online ár a kiadónál 5096 Ft
ISBN 978 963 509 7296

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A svéd Karin Smirnoff első magyarul megjelent kötete nemzetközi bestseller – a Jana Kippo-trilógia első része.
Jana visszatér, hogy meglátogassa öccsét, aki még mindig a régi családi parasztházukban él Svédország északi részén. A zord tanyavilág olyan titkokkal terhes, amelyekről senki nem beszél, a hallgatás elhomályosítja az emlékezetet, az igazság egyre inkább a homályba vész.
A félrenézés közösségébe érkezik meg Jana, aki feltépi a régi sebeket, és ezzel olyan pusztító örvényt indít el, ami aligha kecsegtet a megváltás reményével.
Az Elmentem az öcsémhez mélyfekete színekkel festett és erőszakkal átitatott északi noir a bántalmazásról, traumákról, szerelemről, cinkosságról és a múlttal való szembenézésről.