A semmilyen élet világa | Gianni Solla: A füzettolvaj

Riedl Annamária |

1942-ben járunk, Gianni Solla az apró, dél-olaszországi faluba, Torába viszi az olvasót. Ez az eldugott település mintha egy másik világban létezne, távol a háború zajától, mégis mélyen átitatva annak szemmel nem látható, de pusztító következményeivel. E szűkös univerzumban a helyi parasztok mindent tudnak a mindennapi munkájukról, ám azon túl szinte semmit. Az idő itt mozdulatlan, az egyetlen valóság a napok ciklikus ismétlődése.

Ebben a látszólag változatlan világban él Davide, a tizenöt éves disznópásztor. Bár ő is a falu szülötte, mégis más, mint a többiek. Davide nem elégszik meg azzal, amit neki a világvégi falucska kínál. Tanulni szeretne, írni-olvasni, de az efféle vágy egyszerre forradalmi és veszélyes ebben a zárt közösségben, ahol az álmodozás nemcsak felesleges, de kifejezetten gyanús. Davide különcsége kényelmetlen a Tora népének, hiszen ezek az álmok arra emlékeztetnek, hogy lehetne másképpen is élni, csakhogy ők már régen eltemették ezt a gondolatot. Davide vágyait azonban nem csak saját érzései táplálják. Egyetlen igaz szövetségese van, a kötélverő lánya, Teresa, aki merész, értelmes, és nagyon eltökélt. A falu számára nem otthon, hanem börtön, ahonnan szabadulni akar. Davide pedig pontosan tudja, hogy Teresa egy nap tényleg elhagyja ezt a kilátástalan életet.

A háború idején azonban semmi és senki sem maradhat érintetlen. Bár a faluban eddig a csend és az egyszerűség uralkodott, a fasiszta hatóságok hirtelen követ dobnak az állóvízbe. Nápolyból harminchat zsidót telepítenek ide, hogy munkaszolgálatosként dolgozzanak a mezőgazdaságban. Az idegenek érkezése kimozdítja a tespedtségből a falu életét, és olyan kérdéseket vet fel, olyan konfliktusokat vált ki, amelyekről a helyiek korábban nem hallottak, de még csak nem is gondolkodtak.

• Olvass bele!

A munkaszolgálatos zsidók egyike a fiatal, törékeny Nicolas, aki az apjával együtt került ide. Az apa a körülmények ellenére is igyekszik megőrizni maga és társai számára a reményt. Titokban iskolát szervez a szállásukon a csoport számára, s a tanulás egyfajta ellenállásként és az emberi méltóság megőrzésének eszközeként jelenik meg. Míg a háttérben olasz földön is dúl a háború, a két nagyon különböző hátterű gyerek között barátság szövődik. Nicolasnak a tanulás az élethez ragaszkodást jelenti, Davide számára azonban a tudás a kivezető út, mégpedig az egyetlen, az egyetlen a falusi lét szorításából. A két fiú barátsága egyszerre szívbemarkoló és inspiráló, hiszen mindketten olyan világot álmodnak maguknak, ami túlmutat azon, amibe a sors belekényszeríti őket.

Davide, Teresa és Nicolas különös barátsága adja a regény tengelyét. Különböző családi háttér, neveltetés áll mögöttük, de mindannyian valami olyasmire vágynak, amit Tora nem tud megadni: szabadságra, lehetőségekre, méltóságra. Teresa intellektuális érettsége és bátorsága inspirálja Davidét, míg Nicolas a tanulás révén megnyitja előtte a világ egy addig ismeretlen szeletét. Ám  a háború valósága beleszól a történetbe. Világossá válik hamarosan, hogy álmaik valóra váltása nagy áldozatokkal jár. A barátságuk a háború árnyékában szövődik, és ugyanennek a háborúnak a kegyetlensége szaggatja szét.

Gianni Solla regényének egyik központi motívuma a füzet, ami egyszerre a tanulás, a szabadság és a remény jelképe. A regény címét adó „füzettolvaj” kifejezés azonban többet  is jelent: a tudás iránti sóvárgást, a vágyat, hogy az ember túllépjen a korlátain. Solla írásmódja magával ragadó, gazdag részletekkel és lírai leírásokkal. Szinte látjuk magunk előtt Torát: a poros utcákat, a felhagyatott szántóföldeket, a napsütésben fürdő tájat, amely egyszerre gyönyörű és nyomasztó. Az író bevonja az olvasót a háború alatti mindennapok kettősségébe: látjuk a felszíni nyugalmat és érezzük az alatta húzódó feszültséget. A történet karakterei – még a kevés vonással megrajzoltak is – életteliek és hitelesek, tele belső konfliktusokkal. Magyarósi Gizella nagyon pontos, hajlékony és plasztikus fordításában Davide naiv idealizmusa, Teresa eltökéltsége és Nicolas törékeny, mégis erős személyisége egyszerre adnak univerzális és személyes rétegeket a történethez.

A füzettolvaj egyszerre történelmi regény, fejlődéstörténet és egyetemes emberi dráma. Bemutatja, hogy a legnehezebb időkben is van helye a barátságnak, a tanulásnak és az álmoknak. Davide, Teresa és Nicolas küzdelmei, vágyaik és félelmeik mindenki számára ismerősek. Gianni Solla regénye finom eszközökkel emlékeztet arra, hogy a szabadság, a tudás és az emberi kapcsolatok a legkilátástalanabb helyzetekben is képesek értelmet adni az életnek.

Gianni Solla: A füzettolvaj
Fordította: Magyarósi Gizella
Libri Kiadó, Budapest, 2025
272 oldal, teljes bolti ár 4499 Ft,
online ár a bookline.hu-nál 3825 Ft,
e-könyv változat 2999 Ft
ISBN 978 963 604 2929 (papír)
ISBN 978 963 604 4916 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

1942-t írunk, a dél-olaszországi Torában mozdulatlanságba dermedt az idő: a helyi parasztok számára ez a világvégi kis falu mindennek a kezdete és a vége. Az itt élők mindent tudnak a földművelésről és az állatokról, de szinte semmit sem az emberekről…
A tizenöt éves disznópásztor, Davide látszólag nem különbözik tőlük, mégis kívülálló: meg akar tanulni írni-olvasni. A fiú egyetlen szövetségese a faluban Teresa, a kötélverő lánya, aki művelt, eltökélt és merész: mindenképpen maga mögött akarja tudni a vidéki kilátástalanságot. Folyton azt hajtogatja, hogy egy nap elhagyja Torát, és Davide pontosan tudja, hogy így is lesz.
A helyiek szűkös élete váratlanul felbolydul, amikor a fasiszta hatóságok Nápolyból harminchat zsidót rendelnek ki munkaszolgálatra, hogy segítsenek a mezőgazdaságban. Közöttük van a törékeny Nicolas és az apja, aki titokban iskolát szervez a szállásukon. Davide, Teresa és Nicolas a háborúnak köszönhetik, hogy találkoznak, ám ugyanez a háború örökre megpecsételi a sorsukat, és teljesen átrendezi a világukat is.