Variációk bántalmazásra | Sarah Pearse: Vad vidék

Tóth Zsuzsanna |

Ritkán kezdek bele olyan könyvek olvasásába, amelyek éppen egy trilógiát zárnak, ha nem olvastam az előzményeket. Ez most mégis így történt – kicsit véletlenül. Nem bántam meg, de valószínűleg kevesebbet éreztem meg Sarah Pearse detektív figurájának nagyszerűségéből, hogy csupán a Vad vidéket olvastam.

Egy krimi esetében nem ildomos túl sokat elárulni, de néha meg kell tenni. Jelen esetben tehát kénytelen vagyok az előzményekre hivatkozni. A trilógia első két részét, a Szanatórium, illetve A pihenőhely című regények alkották. A fülszövegekből annyi kiderült, hogy Elin Warner azokban is magánemberként érkezik valamilyen érdekes/egzotikus helyszínre, ahol előbb-utóbb – a történések okán – nyomozni kényszerül. A Vad vidék helyszíne egy nemzeti park Portugáliában. A vidék tényleg vad, és mindenesetre eléggé távol van a hétköznapoktól, hogy eleve rejtélyesnek tűnjék, s így máris remek helyszíne egy vészjósló thrillernek.

Elin tehát megint utazik, most az öccse, Isaac társaságában – úgy tűnik, az ő kapcsolatukban is vannak ki nem beszélt titkok. Mindenesetre megpróbálnak újra testvérekké válni. A regény felépítését mintha kreatív írás tanfolyamon adták volna feladatként: két idősíkon és két helyszínen fut a cselekménye. A két szereplő nevével jelzett rövid fejezetek váltogatják egymást. Ez a sűrű – és nem is teljesen következetes – nézőpont- és időváltás az olvasmányosság ellenére nehezíti a feszültség megteremtését és fenntartását, legalábbis számomra.

Ezen a vad vidéken veszett nyoma a grafikusművész (vagy inkább festő?) Kier Templernek, aki után végül is Elin – Isaac hatására – kutatni kezd. Vajon a lány valakinek útjában állhatott? Vagy önszántából tűnt el? Különös figurák bukkannak fel, és a sok apró információtöredék meg a rejtélyek bogozgatása közben az is kiderül, hogy Elint is „üldözi” valaki. De vajon ki?

• Olvass bele!

Van valami nyomasztó abban is, hogy itt, a nemzeti parkban egy fura csoport telepedett le, és nem túl barátságosak. Vagy csak nem mindenkivel? A történet előre haladtával egyre többet tudunk meg a múltról (Kier fejezetei révén), és egyre többet annak a jelenre (Elin és Isaac) gyakorolt hatásáról. Úgy is mondhatnám, két irányból közelítünk Kier eltűnéséhez, és amikor eljutunk a találkozási ponthoz, magyarázatot nyerünk mindenre.

Sarah Pearse szépen felépíti a főalakokat, és úgy tűnik, valóban érdeklik a mélyebb, emberi indítékok. Lélektani alapossággal próbálja ábrázolni azt, hogy valaki miért követ el valamit – legyen az zaklatás vagy gyilkosság. Ebből adódik, hogy regénye nem a hagyományos detektív sztorik sémájára épül. Ahogy ő fogalmaz: „A regényeimben mindig arra törekszem, hogy ne csak azt vizsgáljam meg, hogyan történik egy bűncselekmény, hanem azt is, az embereket mi készteti a bűncselekmény elkövetésére.”

A Vad vidék legjobb részei azok, ahol a szerző a sejtelmeket borzongásokká formálja, és remekül érzékelteti a szorongás légkörét. Valószínűleg a szerző korábbi tanulmányai nagyban hozzájárulnak az atmoszféra erős ábrázolásához. Ebben, valamint az olvasmányosságban remek partnere a szerzőnek magyar fordítója, Pék Zoltán. Ám ki kell emelni, hogy ezen felül egy napjainkban rendkívül fontossá vált emberi magatartást is fókuszba állít, ez pedig az „érzelmi bántalmazás és a fenyegető irányítás”. A regény annak ábrázolására tesz kísérletet, hogy milyen sokrétű lehet ez a fajta attitűd egy kapcsolatban.

A számos csavar és az időbeli ugrások után kirajzolódó kép végül – egy jó krimihez méltóan – meglepetéseket hoz. A regény fordulatos, és remek szórakozást nyújt, még ha nem is rágtam le a körmömet izgalmamban. Viszont kicsit sajnálni kezdtem, hogy Elin Warnernek nem olvashatom újabb kalandjait.

Sarah Pearse: Vad vidék
Fordította: Pék Zoltán
21. Század Kiadó, Budapest, 2024
368 oldal, teljes bolti ár 5990 Ft,
online ár a kiadónál 5091 Ft
ISBN 978 963 568 5271

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Kier Templernek nehéz gyerekkora volt, amelyet egy sor sötét esemény árnyékolt be. Ugyan lelépett otthonról, és azóta is úton van, de az ikertestvérével azóta is folyamatosan tartotta a kapcsolatot. Egészen addig, amikor egy portugál nemzeti parkban nyomtalanul eltűnik.
Elin Warner detektív kikapcsolódásképpen jött a nemzeti parkba, de a helyszínen értesül a lány eltűnéséről. Megtalálja a lány által hátrahagyott térképet, és nyomozni kezd. A nemzeti park területén belül, eldugott helyen kisebb társaság táborozik, akik nem hajlandóak válaszolni a kérdéseire. Az addig gyönyörűnek tűnő vidék baljós hangulatot ölt.
Elin fel akarja tárni, mi történhetett Kierrel – de igaz a mondás, hogy amikor az ember megindul az ösvényen, nem árt néha hátranézni, hogy lássa, követi-e valaki…