»Elsősorban magyar olvasóknak írtam« | Beszélgetés a Bilingual Petőfiről Váradi Józseffel

● K A R Á C S O N Y
U T Á N I
A J Á N D É K N A K
A J Á N L J U K ●

D. Magyari Imre |

Sokat vitatkoztak Petőfi Sándor születésének pontos idején, helyén. Talán az a lényeg, hogy megszületett (1822 decemberének végén) és bármikor emlékezhetünk rá.
2024-ben jelent meg a Bilingual Petőfi című kötet, benne Petőfi huszonkét verse magyarul és angolul, sőt Szendrey Júliától is három. A fordító, Joe Váradi, azaz Váradi József Amerikában él, még gyerekként került oda. Nem műfordító, informatikus. Kedvtelésből fordít, önzetlenül segítve a magyar költészet megismertetését. Tervez egy kétnyelvű Dsida Jenő-, Nemes Nagy Ágnes- és Szabó Lőrinc-kötetet is. Nem kisebb költő és irodalomtörténész, mint Ferencz Győző írta munkáiról: „rögtön látszik, hogy nagy munka volt elkészíteni ezeket a fordításokat, komoly szellemi erőfeszítéssel, igazi műgonddal készültek”. (Az interjú e-mailben készült.)

Nehéz volt kilencévesen megszoknod Amerikát? Ha megszoktad egyáltalán…
1986 – erről az évről regényt tudnék írni. Májusban még a Gazdagréti lakótelep Csíkihegyek utcai általános iskolájában koptattam a padot. Egy szentendrei osztálykirándulás emléke is él bennem, ahol már mindenkitől búcsúzkodtam. Június közepén költöztünk Amerikába, a New Jersey állambeli Cliffside Parkba. Ez a kertváros, a Hudson folyó partján fekszik, Manhattannal szemben, sokrétegű magyar közösséggel. Voltak ott ‘56-ban és az azt követő években disszidált magyarok. Az épületünkben lakott például Krencsey Marianne színésznő és férje, Nemes Gyula orvos, a szomszéd házban pedig Béla bácsi, aki bevont minket, magyar gyerekeket, a teniszmeccseibe, és előszeretettel mesélt nekünk részvételéről az 1973-as Jom Kippur-i háborúban. Itt élt továbbá több külkeres család, a Chemolimpex, a Hungarotex kiküldöttjei, a Magyar Rádió és a Magyar Nemzeti Bank munkatársai. Ekkor ismertem meg Bolgár Györgyöt és a feleségét, Fazekas Erzsébetet – neki külön is köszönettel tartozom a gyerekkoromba visszanyúló barátságért és a Petőfi-kötet kapcsán az elmúlt évek alatt folytatott ötletelésért, ami aztán új kapcsolatokat és kapukat nyitott ki számomra.

Akkor már tudtál valamennyire angolul?
Gazdagréten a negyedik osztályban a kötelező orosz mellett egy fél éven át angolul is tanultam. De ez igazából semmilyen alapot nem adott, így hát a nulláról kezdtem, amikor szüleim kint gyorsan beírattak egy pár hetes nyári táborba. Rettegtem a tábortól, ahol sem a nyelvet, sem a helyi gyerekek által kedvelt sportok szabályait nem ismertem – hol volt még akkor a foci Amerikában –, de csak ragadt rám valami. Hazafelé a sárga iskolabusz hangszórójából áradó Top 20 slágerlista ismétlődő refrénjei a nyár végére rejtélyes módon érthető mondatokká váltak.

Tulajdonképpen miként kerültetek oda?
Édesapám a Taurus Gumiipari Vállalat megbízásából vállalta a szigorúan öt évre terjedő kiküldetést. Teltek az évek. Közben a hazai rendszerváltás miatt lazultak a szabályok, a szüleim és a húgom végül nyolc évig maradtak az USA-ban. Én ’93-ban elkezdtem Bostonban az informatikus-mérnöki szakon az egyetemet, és ezért végleg kint maradtam.

Nem bántad meg, hogy nem jöttél vissza?
Nincs igazán mihez viszonyítanom. Megbánni nem bántam meg semmit. Sehol sem könnyű az elejéről kezdeni. Azt tudom, hogy a húgomnak nehéz volt helytállnia a magyar gimnáziumban, de megküzdött érte és végigcsinálta. Én 2001-ben kezdtem újra, amikor Tajvanra költöztünk, a feleségem szülőhazájába. Aztán visszatértünk ide, elvégeztem a Georgetown Universityt, pályát váltottam és új életet alakítottunk ki magunknak.

Hol élsz most és hogyan? Mivel foglalkozol?
New Yorktól északra, ahogy itt mondani szokás, autóval háromnegyed órányira, azaz körülbelül ötven kilométerre élünk. Informatikusnak tanultam, most egy regionális bankban dolgozom, egy elemző csapatot vezetek. Három gyerekünk van, a legidősebb hamarosan egyetemista lesz. Kiskorában én voltam a futballedzője, de már rég túlszárnyalta a képességeimet. So it goes, Így megy ez, Kurt Vonnegut szavaival élve.

• Olvass bele!

Az irodalom mindig is érdekelt vagy a kinti helyzet hozta magával, hogy elkezdtél fordítani?
Még otthon, a nagymamám Csalogány utcai lakásában, a könyvespolc telis-tele volt Az én könyvtáram fakó kemény táblás köteteivel, ezeket nagy tempóban olvastam, sőt vittem belőlük az USA-ba is. De azért nem mondanám, hogy faltam a könyveket. Verset alig olvastam. Gimnazista koromra nyilvánvalóvá vált, hogy alapvetően műszaki beállítottságú vagyok, és ilyen irányban érdemes folytatni tanulmányaimat. 2018 januárjában kezdtem el műfordítással foglalkozni. Az ikrek akkor háromévesek voltak, gyakran hallgattuk együtt Halász Judit gyerekdalait. A Bóbitát kívülről fújták, ha nem is igazán értették. Első fordításom az Ibolyalevél volt Erdélyi Józseftől – a véletlen műve. Ezt követte Weöres Sándor Vöröshajú lányok című verse.

Miért épp Petőfi verseinek fordításából állítottad össze az első kötetedet?
Petőfitől elsőként az Egy estém otthont ültettem át 2019-ben, egy pesti látogatás során, szüleim cinkotai házában. Nem esett nehezemre átérezni a hosszas távollét után hazatérő költő idősödő édesapja iránti érzelmeit. A 7-6-7-6-os szótagszerkezet izgalmas kihívásnak bizonyult, a nyelvezet pedig meglepően friss és közvetlen volt. Itt-ott becsempésztem a szövegbe egy-egy archaikusabb kifejezést.

Aztán következett egy Szabó Lőrinc-korszak. 2022 végére pedig engem is elért a kétszázadik évfordulós Petőfi-láz. A téli szünet csendes napjait kihasználva, január elsejére, a költő születésnapjára, elkészült A puszta télen. Lendületbe jöttem, és 2023 végére szép lassan összegyűlt egy kis kötetnyi anyag. A megjelent kötetért hálával tartozom a kiadónak a bizalomért és lehetőségért, továbbá Márkus Józsefnek és Veres Ildikónak a precíz szerkesztői munkáért. S persze édesanyámnak, hogy végigcsinált velem mindent.

Tizenkilencedik századi költőt nagyobb kihívás fordítani, mint modernebbet, nem? Pláne, hogy az angolban nincs felező nyolcas, felező tizenkettes…
Petőfi – és Szendrey Júlia – egyedi kategória. Arannyal még nem próbálkoztam, és a korai 20. századi költők között is válogatok. Kaffka Margittól, Juhász Gyulától fordítottam már, Babitstól, Tóth Árpádtól még nem. Nagyon szeretem Weöres Sándort, Hajnal Annát, Heltai Jenőt, az erdélyi költők közül Kányádit, Reményiket és persze Dsidát, s megannyi kortárs költőt. Úgyhogy a belátható jövőben maradok a 20. és 21. századnál.

Mit nem sikerült megoldanod?
Általában az univerzális témájú versek jobban adják magukat a fordításra. Szerelem, magány, csalódás, lázadás – ezeket a világon minden ember érti. De vannak költemények – csodálatos költemények! –, amelyek mély pátosszal szólítják meg a költő saját nemzetét, például a Nemzeti dal, de igazából csak az adott közösséghez szólnak. A Talpra magyar, hí a haza! számomra lefordíthatatlan. Képtelenség hitelesen kivetíteni egy idegen kulturális háttér vásznára. Nem is beszélve arról a nagyon is gyakorlati problémáról, hogy ellenben a frappáns magyar szóval, a négy szótagos Hungarian szót milyen nehéz egy tömör, formailag kötött angol versszakba beékelni. Kivételes eset A külföld magyarjaihoz, amit sikerült lefordítanom, és meg is vagyok elégedve vele, eltekintve attól, hogy magam is Petőfi kegyvesztettjei közé tartozom. De azért sikerült, mert a magyar szó csakis a címben fordul elő. Véleményem szerint a nehezen vagy sehogy se fordítható kategóriába tartoznak még a konkrét és kevesek által ismert földrajzi neveket tartalmazó versek, mint a Falu végén kurta kocsma vagy A Tisza. Ha lábjegyzetben kell magyarázni a külföldi olvasónak, hogy mi a Szamos, vagy hol fut „a kis Túr”, sőt hogy mi a kurta kocsma, akkor már baj van, csorbul az olvasói élmény.

Tudomásom szerint előkészületben egy-egy Dsida Jenő-, Nemes Nagy Ágnes-, Szabó Lőrinc-válogatás. Hol tartasz?
A Bilingual Dsida című kötet már kész is van, egy neves erdélyi író-költő-szerkesztő most készíti az előszót. Harminckilenc verset foglal magába, és ezzel terjedelmesebb lesz a Petőfi-kötetnél. 2025 tavaszára várható. Idézek egyetlen rövid verset, a Sírfeliratot, ami Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben – ahol, sajnos, nem jártam – a költő kriptáján olvasható:

Megtettem mindent, amit megtehettem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását.

Így szól angolul, Epitaph címmel:

All that was within my power, I have done,
I paid my dues, am indebted to no one.
Everyone who owes me, I absolve your debt,
my decaying earthly likeness: please forget.

És valóban megígértem a kiadónak, hogy lesz Szabó Lőrinc-, lesz Nemes Nagy Ágnes-, lesz Weöres Sándor-összeállítás is. Ezeknek a gyűjteményeknek a törzsanyaga már szintén elkészült. Szeretnék továbbá erdélyi magyar költők angolra átültetett verseiből is kötetet szerkeszteni. Majd valamikor.

Kikre számítasz olvasókként? Egyáltalán: vannak már olvasóid?
A Bilingual Petőfit elsősorban magyar olvasóknak írtam, ahogy nekik szánom az egész sorozatot – le kell kopogni, hiszen még csak az első darabja jelent meg. Azoknak, akik most tanulnak angolul, de azoknak is, akik már jól tudnak, remélem, egyaránt élményt nyújt egy ismerős szöveg párhuzamos olvasása anyanyelvükön és egy másik nyelven. Szeretném, ha új segédkönyvvel gyarapíthatnám az angoltanárok eszköztárát. És bízom abban, hogy külföldi ismerősök, barátok és barátnők is kézbe veszik majd. Örülök neki, hogy Magyarország és a világ sok pontjára eljutott már a Kétnyelvű Petőfi. Hogy aztán lesznek-e hűséges olvasóim? Azt hiszem, ehhez még le kell tennem egyet s mást az asztalra, illetve fel a könyvespolcra.

Joe Váradi: Bilingual Petőfi
Fordította: Váradi József
Kocsis Kiadó, Budapest, 2024
112 oldal, teljes bolti ár 3400 Ft
online ár a kiadónál 2720 Ft
ISBN 978 615 637 2871

******

A könyv kiadói fülszövege

175 éve halt meg Petőfi Sándor. Versei ma is frissen, korunkhoz illően csengenek fülünkben – az ifjúságról, szerelemről, családról, bánatról, forradalomról.
Ebben a kötetben Petőfi huszonkét és Szendrey Júlia három válogatott művét olvashatja, egymás mellett a magyar eredetit és az angol nyelvű műfordítást.
Ajánljuk angol nyelvet tanulóknak és tanítóknak egyaránt, valamint a magyar kultúra szerelmeseinek a világ minden táján.