Minden, amit érdemes tudni az angol nyelvről | Nádasdy Ádám: Milyen nyelv az angol?

● K A R Á C S O N Y I
A J Á N D É K N A K
A J Á N L J U K ●

Sváb Ági |

Amikor magyar szakra jártam az ELTE-re, az angolos évfolyamtársaim ódákat zengtek Nádasdy Ádám óráiról. A csilláron is lógtak az emberek azokon a nem látogatásköteles előadásokon, és irigykedve hallgattam, milyen jó élményekkel gazdagodtak a társaim. Amikor 2020-ban megjelent Nádasdynak a Milyen nyelv a magyar? című kötete, valamit megéreztem az egykori előadások hangulatából. A Milyen nyelv az angol? ugyanezeket a tulajdonságokat hordozza magán: alapos és szakszerű, személyes és szórakoztató. Olyan könyv, amire sokáig emlékezik az ember.

A kis formátumú, nem is túl vastag kötet dióhéjban foglalja össze mindazt, amit az angol nyelvről tudni érdemes. Nyolc fejezete egy-egy nyelvészeti diszciplínát (pl. leíró nyelvészet, nyelvtörténet) vizsgál meg, és tömören, mégis élvezetesen világít rá egy-egy jelenségre. Persze a szakterületek szándékosan nincsenek megnevezve, nehogy elijesszék az olvasót, helyette inkább (pop)kulturális utalások jelölik ki az egyes fejezeteket, pl. Easy rider vagy Szendvics és kanapé. Nádasdy még tovább is tudja fokozni az olvasó lelkének megnyugtatását. A második fejezet például így kezdődik: „Ez és a következő fejezet belemegy a nyelvtan sűrűjébe. Akinek ez nehezen megy, nyugodtan ugorja át és folytassa a 4. fejezettel, aztán később jöjjön ide vissza!” És valóban, ez a két fejezet ténylegesen elméletibb a többinél, hiszen speciális fogalmakat, elnevezéseket kell bevezetnie és megmagyaráznia. És hát persze kitűnően beválik a fordított pszichológia: az egyszeri olvasó csak azért is átrágja magát ezeken a sűrűbb fejezeteken is.

• Olvass bele!

A Milyen nyelv az angol? egyik nagy előnye, hogy személyes, és példáit az életből veszi. Valahogyan így képzel el az ember egy jó nyelvtanárt: mindent alaposan elmagyaráz, de közben megosztja saját tapasztalatait is, apró, színes anekdotákat fűz mondanivalójába, hogy fellazítsa az elméletet vagy illusztrálja az állításait. Hadd idézzek erre egy példát a hetedik, Kiköpöm a piköpöm című fejezetből. „A karos lemezjátszó hangszedőjét (lejátszófejét) mindigi pick-up [piköp] néven emlegettük; a szó a tárggyal együtt avult el. A Flinstone családban egy varjúnak kell a csőrét a kőből vájt hanglemez rovátkájába dugva énekelnie, és amikor megelégeli az ostoba lemezt, így szól (Romhányi József szellemes fordításában): »Ezt a hülyeséget! Kiköpöm a piköpöm!«” Ma már persze, Nádasdy magyarázata alapján már nem ö-nek ejtjük a leírt u betűt, de 50+ évvel ezelőtt még sokkal kevesebb lehetősége volt élő angol szöveget hallania a nyelvtanulónak.

Akár ebből az egyetlen példából is kiderül, mennyire szórakoztató valójában ez a könyv. Érződik benne írójának az elmúlt évtizedekben összegyűjtött tapasztalata, az is, hogy mennyire szereti a tárgyát, és mennyire empatikus az olvasója iránt. Röviden: ez a kötet úgy zseniális, hogy közben egyszerre marad kedves, szerethető és – ismétlem – szakszerű is. Angoltanároknak receptre írnám fel, a többieknek pedig jó szórakozást kívánok hozzá!

Nádasdy Ádám: Milyen nyelv az angol?
Corvina Kiadó, Budapest, 2024
224 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
online ár a lira.hu-n 3591 Ft,
e-könyv változat 2799 Ft
ISBN 978 963 137 0447 (papír)
ISBN 978 963 137 0751 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ez a könyv nem angol nyelvkönyv, inkább afféle tájleírás az angol nyelv hegy-völgyeiről, szépségeiről és különcségeiről.
Olyan olvasót képzeltem magam elé, aki közepesen tud angolul (legalábbis olvasni), ezért nem minden példát fordítok le. De reményeim szerint a mű számos részletét a kezdők, az angollal most ismerkedők is haszonnal olvashatják, másfelől talán a jól tudóknak is tud újat, érdekeset mondani. Lehet, hogy az elején a nyelvtani fejezetek nehéznek vagy száraznak tűnnek – aki így érzi, kezdheti a végéről olvasni a könyvet, ott könnyebb dolgok vannak. Mit tegyek: a nyelv bonyolult dolog, és persze ezért izgalmas.

***

„Steven Pinket nyelvpszichológus gyerekkorában az egyházi éneket: Gladly the cross I’d bear ’Boldogan vinném a keresztet’, úgy értette: Gladly, the cross-eyed bear „Gladly, a bandzsa medve’ – valóban egyformán hangzik, és nemcsak a tárgy (the cross) szokatlan helye nehezítette a megértést, hanem az is, hogy a bear ige ma már csak átvitt értelemben használatos: ’elvisel, kibír’, például I can’t bear the pain ’Nem bírom ezt a fájdalmat’. No meg a gyermeki élettapasztalathoz közelebb áll egy bandzsa medve, mint a keresztcipelés.”