»A lehetetlen csak egy szó« | Alex Donovici: Csudi és az elnémult erdő

Fazekas Erzsébet |

Na, ezt a könyvet el kell olvasniuk az unokáimnak! Ezt biztos kézbe veszik – teszem hozzá magamban, ám kissé el is bizonytalanodom. Érdekelné őket? Igaz, a borítószöveg ígérete szerint az erdőlakók ’a kis olvasók’ számára ismerős kihívásokkal találják szembe magukat.

Ezúttal ugyanis „a számítógépes játékok kerítik a hatalmukba őket. Csudi kétségbeesetten próbálkozik megmenteni Villámgyors urat, Séget, György pulykát és Hópelyhet, hogy visszahozza őket a valós életbe.” Hajjaj, ennek alapján viszont máris kételkedni kezdek: tényleg el akarják olvasni? Vagy elriasztja őket némelyik név? Azt nyilván sejtik, mekkora poén a csigát Villámgyors úrnak hívni, de azt honnan tudhatnák, hogy Ség a háború és villámlás istene volt a germánoknál.

Nézzük, mit ír amúgy e mű értékeiről az ismertető: „megmutatja, hogy a barátság és a hit bármire képes.” Az állatokat megbabonázó képernyők és a játékeredmény jutalmaként elropogtatott csipsz-halmok mögött álló Szöcske Boss legyőzése pedig annak bizonyítéka, hogy „nem a bosszú, hanem a megbocsátás az egyetlen módja annak, hogy a jó valóban legyőzi a rosszat.” Bizonyára ez lehetett az eredeti (román nyelvű) mondat, de hogyha egy 3-10 éves számára kellene mondanom, ilyen lenne a gyerekbarát változat: „a megbocsátás a bosszúnál jóval hatásosabb eszköz lehet a rossz legyőzésére!”

Eltöprengek a szöcske kilétén. Kiderül, kinek a főnöke, kik fölött basáskodik? Ha egy durva, erőszakos figura, akkor kérdéses, szabad-e az iskolai erőszak jeleit érzékenyen átélő – tíz év körüli olvasó – figyelmét erre terelni a nyári szünetben, ami éppen az ilyen negatív élmények alól szabadítana fel? Még azt is megkérdem magamtól, ki ez a Csudi? Egy csodálatos teremtmény? Nosza, nagymama, olvasásra fel! Az unokák helyett is…

A borítón, majd másutt is egy zöldes-barna madárka álldogál. Ő volna a csoda-pacsirta. Sajnos olyannak látom, mintha a szobatisztaságra szoktató tanmesékből idézték volna meg. Alakja is hasonlít az osztálytársaknak csúfolódásból küldött (barna kupac)-emojira.

Csudi pacsirtánk unaloműzésből a szamurájokról olvas. Nőnemű egyed, mivel arról álmodozik, hogyha 300 évvel korábban kel ki a tojásból, szamurájnő (fiókalány) lehetne. Hamarosan kezdődik az eposzi enumeráció (szereplősorolás). A szereplők: Erdei Buhu (a bölcs bagoly), Hópehely (a jószívű varjúfióka), György (a beképzelt pulyka), Ség (a bátor holló), Villámgyors úr (a világ leggyorsabb csigája).

Csudi először a csigát keresi fel. Nehéz kicsalogatni, alig tudja elődugni nagyra hízott fejét. Arca sápadt, bedagadt szemei vörösek, és dühödten reklamál: „Mi ez a nagy fény? Kapcsoljátok le gyorsan! Naprobbanás?” Csudi nagy bajra gyanakszik, de nem: a csiga ismételgeti, hogy jól érzi magát, edzésben van, helyben fut a házában, s épp a világ leggyorsabb állataival mérkőzik „A Strucc-szintről most léptem feljebb, a Gepárdba.” A pacsirta egy szót se ért, a csiga szerint azért, mert elvesztette realitásérzékét. „Megragadtál a múltban. Bezzeg én rátaláltam napjaink technikai vívmányára és csodájára!” Kis és nagy olvasóink nyilván egyből rájöttek, hogy számítógépen játszik. Csudi viszont ezt érti meg: „Az erdő (…) Megnémult. Nem hallatszott madárcsicsergés, fakopácsolás… olyan néma csend honolt benne, mint egy üres váróteremben.”

Megy hát tovább, hogy kiderítse, mi a helyzet az erdőben. Következő barátja, a varjúfióka ölében tablet, mellette halomban a csipszes zacskók. Nagyon megváltozott. Teste (a gombolyag) felső részén alig lehet felismerni a csupa-morzsa csőrt, és két szemét le sem veszi a képernyőről, amelyen egy kisvakond alagutat ás, majd annak végébe házikót épít. Ezért a játékos pontot kap, amin majd újabb csipszet vehet.

Csudi úgy érzi, ez nem maradhat így. Majd ő elmagyarázza Szöcske főnöknek, hogy minden erdőlakó megbetegszik az általa árusított játékoktól meg a csipsztől. Ezért tehát a kiégett erdő felé siet, ahol most Szöcske Boss raktár-áruháza áll. „Nagyon ronda épület volt… de nem ez számított a legijesztőbbnek. Hanem az, hogy az erdőben (mondjuk inkább: ’az erdőből’) több tucat állat csődült az áruház felé. Mind ducik és sápadt arcúak.”

Küldetése szellemének megfelelően, Csudi a boltba lépve azonnal jobb útra próbálja téríteni a pulykát. „Tudom, hogy képes legyűrni a vágyát, hogy játsszon és csipszet rágcsáljon. Mert ön erősebb lehet ennél a vágynál. Ne engedje, hogy ez uralja az életét!” Jól hangzik, s bölcs a taktika, hogy dicsérettel közeledik, ám (persze?) nem jár sikerrel. Nem segít Ség, a varjú sem. (akit a szereplők felsorolásakor még hollóként szerepelt. Mi lehet az oka a váratlan identitásváltásnak?) Bevallja, elkötelezte magát a főnöknek. Csudi csak nem adja fel: „szerencse, hogy fáj a szemed, még nem híztál el, mint a többiek. Ha csak néha-néha eszel csipszet, egészséges és erős maradsz.” Tetszik a mondat, elvégre küld egy apró reménysugarat a gyerekeknek: nincs teljes csipsz-tilalom. Jó nevelői módszer, hogy mértékletességre int. A támadás, lebeszélés dacot vált ki, tán még végleg sutba vágnák a könyvet.

A vásárlók zaklatásának vádjával citálják Csudit a főnök elé, akinek a szobáját az erdő finomságai (szárított gyümölcsök, magvak, virágfüzérek) töltik meg. Ezeket a csipszért cserébe hordták ide az állatok. Csudi bátorságát értékeli a Boss nevű főnök, ám ki is oktatja: „Gondolod, a barátaid küzdenének miattad? Még magukért, a saját egészségükért se képesek. Nincs bennük semmi ambíció. A csipsz, a játék erősebbek, mint ők. Hagyd a csudába, úgysem győzhetsz!”

A rettenthetetlen kismadár keményen visszavág a pöttömnyi, de nagy hatalmú szöcskének: „[Önt] az elolvasott könyvek kiokosították, de nagy kár, az eszét rossz dolgokra használja… Talán nem ilyen gazdag, de egész biztosan sokkal boldogabb volna. Mert egyedül nem lehet boldog, ha kihasználja a többieket. Csak akkor, ha a többiek javára cselekszik.” Csudiban egy prédikátor veszett el: „azt mondja, megvan mindene, amit akar. De van legalább egy igaz barátja? Mert ha nincs, akkor ön nagyon szegény.”

A pacsirtát kivezetik, s a holló útközben megsúgja neki, valaki más is próbált így fellépni, de neki rossz vége lett. Hogy ki volt a korábbi ellenálló, azt titkolja, de nem lojalitásból, hanem mert szenvedélyes csipsz-függő lett! Csudi viszont kideríti.

Elmegy a bölcs Buhuhoz, de csak üres, feldúlt lakását találja. Eszébe jut, amit a bagoly tanított neki: „a lehetetlen csak egy szó.” Erre emlékezve újra erősnek érzi magát. A hajdani erős szamurájok szelleme született újjá a lelkében. Buhu volt az ő sógunja, gondolja magában. „Egyedül vagyok, ti pedig milliónyian? Igen, de ti pénzért harcoltok, míg én a legjobb barátomért” – veti oda magában a szöcskéknek. (Érdemes ennyire utálni a jámbor szöcskéket? Vagy ezek nem is szöcskék?)

Csudi felveszi a kesztyűt és sereget szervez, ahova külön magyarázat nélkül és helyett, egymás után állnak be a harcosok. (A váratlan fordulat meglepheti az olvasót, a szerző egyetlen előkészítő utalást se tett rá.) Elsőként György pulyka gondolja meg magát. Csudi dialektikusan közelíti meg a számítógép-használat kérdését: „A számítógépek is nagyon hasznosak. Segítségükkel bármit meg lehet tanulni, időnként másra is lehet használni, de nem állandóan. Akkor árt a gondolkodásnak…”

Hópehely, a varjúfióka nagy felismerésre jut: „Hirtelen arra ébredtem, fuldoklom az ágyamban egy nagy halom üres csipszes zacskó alatt. Mozdulni se bírtam, még a szememet, a csőrömet is alig tudtam kinyitni. Elindultam, hogy a segítségeteket kérjem. Próbáltam repülni, de a szárnyam túl gyenge ahhoz, hogy fölemelkedjem a földről. Nehéz vagyok, mint a kő.” A poén a csigától jön: „A gyorsaság a kulcsszó. Beindítom a motorokat. Villámgyors úr elgázol és szétkerget titeket…”

A szöcskék azt hiszik, vihar szélrohama közeleg, amiből hol egy csigaház, hol egy csőr, hol egy tollcsomó villan ki. Riadót kiáltanak, Boss odarendeli a varjút, hogy dobja ki a támadókat. Csudi megdermed: „millió szöcske nem tudta volna legyőzni, nem érezte volna ütésüket, ha ledöntik, lett volna ereje újra talpra állni. De egy barát árulása, akit szeretett, s szeret, akkora csapás volt, hogy nem tudott ellenállni. Nézte a közeledő hollót és eszébe jutottak azok a pillanatok, amikor együtt harcoltak a favágók és az erdőben szemetelő emberek ellen.” Az olvasó meg van kavarodva a nagy rohamban: most akkor a varjú vagy a holló lenne a főnök segítő keze?… De töprengésre nincs sok idő, mert jön a csavar. Az ellentámadásra küldött Ség (tehát a holló) rákacsint Csudira, s ellenfelet vált. Pillanatok alatt elzavarja az egész szöcskerajt. Közben a bagoly kiszabadul, s lábai közé kapja Bosst. „Nem úszod meg büntetés nélkül azt, amit az erdő állatai ellen elkövettél. De tisztességesen fognak elítélni azok, akik annyit szenvedtek miattad. Együtt határozunk arról, mi történjen veled, a számítógépekkel, a rengeteg csipsszel.”

Másnap összeül az erdei bíróság. Csudi azt kéri az erdőlakóktól, hogy „ne csak a fületekkel, hanem a szívetekkel is hallgassatok végig”. Engedjék elmenni Bosst oda, ahová csak akar. A felháborodás elülte után megmagyarázza, Boss azért ilyen, mert „mostanáig senki nem viselkedett vele rendesen. Amikor kicsi volt és éhes, senki nem segített neki. Sohasem tudta, mit jelent az igazi barátság, nem fedezte fel, mit jelent a jóság. Mi nem olyanok vagyunk, mint a szöcskeraj…” Csudi kifejti, az erdőlakók támogatják egymást. Egymásért vannak, mint egy nagy család. A szöcske-vezér meg egyedül van. Azt pedig el kell ismerni, senkit nem kényszerített csipsz-evésre, számítógépes játékra: „Az a ti választásotok volt!”

• Olvass bele!

Csudi a fő erkölcsi üzenet után arra is rámutat, ha az elrabolt Buhu képes megbocsátani, tegyenek így a többiek is. „Mutassuk meg neki, mit jelent a jóság és a megbocsátás!” Erre mindenki elengedné, ám Boss közli, ő maradni akar. „Ha gazdagnak is éreztem magam, magányosan éltem, s bár mindenem megadatott, mégse tudtam örülni semminek.” Meg akar változni, miután az erdőlakók megmutatták, hogy létezik nagylelkűség – s lám, ezzel még a raccsolása is megszűnik.

Hálája jeléül iskolává alakítja raktár-áruházát. Ide kerül az összes számítógép, hogy azon tanulhassanak a gyerekek. „Megtanítottátok nekem, hogy mit jelent a jóság. Életemben először vagyok boldog.”

A Csudi sorozatban (mert volt előtte már két kötet) Alex Donovici három év fölöttieknek szánt meséje tele van jó fejezetcímekkel, a kisgyerekek számára érthető illusztrációkkal (Stela Damaschin-Popa) – és könnyen emészthetővé tett tanulságokkal. „Az állatszereplőktől megtanulhatnak a kicsik adni és kapni, bízni önmagukban és a világban is.”

Bárcsak így lenne! Tudom, hogy a Csudi történetek igen népszerűek a kisgyerekek és szüleik körében. Az igen jó szándékú szerzők bizonyára rájuk gondolva írják újabb és újabb meséiket – még ha sejtjük is, hogy a gyerekek (tegyük hozzá reménykedve: a kisebbik részük) nem a mesék erkölcsi tanulságait szűrik le. De azért ne adjuk fel, hogy a jó példa befolyásoló erejű lehet. Még ha időnként szomorúan tapasztaljuk is, hogy a gyerekek egyre gyakrabban választják a nevelő célzatú könyvek helyett a játékprogramokat kínáló Ipad-et.

Alex Donovici: Csudi és az elnémult erdő
Illusztrációk: Stela Damaschin-Popa
Csudi sorozat
Három éven fölülieknek
Móra Könyvkiadó, Budapest, 2024
Fordította: Koszta Gabriella
110 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
online ár a kiadónál 3279 Ft
ISBN 978 963 603 6133

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A sorozat legújabb részében ismét izgalmas, valószínűleg a kis olvasók számára is ismerős kihívásokkal találják szembe magukat az erdőlakók, ugyanis ezúttal a számítógépes játékok kerítik hatalmukba őket. Csudi kétségbeesetten próbálkozik megmenteni Villámgyors urat, Séget, György pulykát és Hópehelyt, hogy visszahozza őket a valós életbe.