Földanyácska | Mihail Jelizarov: A sírásó

Paddington |

Különleges irodalmi és kortörténeti csemege Mihail Jelizarov első olyan regénye, ami magyar nyelven is megjelent. A vaskos, bő 800 oldalas kötet a változások utáni Oroszország vérbő tablója egy olyan fiatalember élettörténetén keresztül, akinek az eszmélése az új rend kialakulásával esik egybe. A regény 2020-ban elnyerte a rangos, ám félrevezető nevű Orosz Bestseller Díjat, amellyel az adott évben megjelenő legjobb (és nem, mint azt a neve sugallja, legnagyobb példányszámban eladott) prózai művet jutalmazzák.

Jelizarov öt éven át írta ezt a magnum opust, amelyet hazájában nagy várakozás előzött meg. A dalszerzőként és előadóként is népszerű szerző egy korábbi, A könyvtáros című regényét 2008-ban az orosz Booker-díjjal ismerték el. Ezzel hazájában azonnal irodalmi sztárrá vált. Az olvasók kedvence a kritikusok szerint a három legjelentősebb kortárs orosz író egyike és A sírásóval eddigi legjobb regényét írta meg.

A regény egy olyan sírásó életrajza, aki nem elégszik meg a sírgödrök ásásával, hanem igyekszik megérteni a temetkezési bizniszt éppúgy, mint – az orosz néplélekben oly fontos szerepet játszó – halál értelmét. Gyerekkora állandó költözéssel telik, mert összeférhetetlen apja (természetesen mindig mások hibájából) egyetlen munkahelyen sem tud megmaradni. Később, szülei válása után még inkább hányódik, majd apai nagyanyjánál köt ki.

Úgy tűnik, a gyökértelen fiú élete egészen kicsi korától lassan sodródik küldetése, a sírásás felé. Először az óvodában, a homokozóban kap hantolási feladatot. Igaz, akkor csak bogarakat kell visszaadnia az anyaföldnek. Amikor nem veszik fel az egyetemre, nem tudja megúszni a kötelező katonai szolgálatot. A fáma szerint a legrosszabb, ahová kerülhet egy sorkatona, az építő század. Krotisev itt találja magát, és itt meg is találja magát. A lapátos katonák között lenni egyáltalán nem rossz, bár a munka kemény. Hamar rájön, hogy igencsak jól járt. És ebben az időszakban ássa az első olyan sírt – persze fusiban –, ami már ember számára készült. Leszerelése után kisstílű maffiózó bátyja bevonja a saját sírkőbizniszébe. Főhősünk azonban hamarosan a konkurenciánál találja magát – és ismét egy lapát boldogabbik végén.

Az angolszász irodalomban jól ismert a „nagy amerikai regény” (Great American Novel) fogalma. Az ilyen művek az amerikai társadalom egyfajta tablóját adják egy adott történelmi időszakban, képet festenek az amerikai lélekről, és bemutatják az amerikai létet jellemző mindennapi érzelmeket és viselkedést. Bár nem kötelező a hatalmas terjedelem, a műfaj jellegéből fakadóan a legtöbb ilyen mű mégis sok száz oldalas. Általában olvasmányosak, az ember gyorsan falja a sorokat, ráismer szomszédaira, ismerőseire, rokonaira (önmagára ritkán). Ám miközben a mindennapi narratívákban sokszor nehéz olyan szereplőket találni, akik igazán szimpatikusak, a nagy kép, a szereplőket foglalkoztató vagy tudat alatt mozgató gondolatok nagyon is ismerősek.

Jelizarov regénye a fenti értelemben vett „nagy orosz regény”, amiben azonban a rendszerváltás utáni hazai realitás is visszaköszön. A szocialista vezető továrisokból lett helyi kiskirályok, a legalitás és bűnözés határán egyensúlyozó vállalkozók, a területek felosztása – talán kevesebb pálinkával, mint amott vodkával – nálunk sem ismeretlen.

• Olvass bele!

A regényben előre haladva az olvasónak elég korán eszébe jut, hogy mennyire hasonlít A sírásó világa Tarantino kultfilmjéhez, a Ponyvaregényhez. Tematikában, hasonszőrű szereplőkkel, de a történet humorával is. A kapcsolatot egy óra, a regényben fontos szerepet játszó tárgy közvetlenül is megteremti. Míg a kultfilmben egy aranyóra világít rá a dolgok értékére, ebben a regényben egy egyszerű, de megbízható szovjet óra kötődik össze az élet értékével. Kiskamaszként Krotisev egy órát kap apjától, amit a születése pillanatában húzott fel, és amelyre a fiúnak nagyon kell vigyáznia, mert élete addig tart – az apai sztori szerint –, amíg az óra jár.

Ám ez ízig-vérig orosz regény, amelyben még a meglehetősen gyökértelen szereplő számára is alapvető fontosságú „Oroszország anyácska”, az anyaföld. Az alapanyag, amivel a sírásó dolgozik. A kötet eredeti címe Земля, azaz Föld. Érdekes, bár talán megkérdőjelezhető választás a magyar kiadó részéről a címváltoztatás, amely alapvetően a központi szerepet játszó anyaföldről a főszereplőre fordítja a reflektorfényt.

A temetkezési biznisz mindenhol jelentős bevételi forrás. Egy haláleset a legtöbb embert könnyebben átverhetővé teszi, hiszen kevésbé képes a dolgok praktikus részére koncentrálni. Ráadásul szerencsés esetben az ember nem is rutinos a temetések szervezésében, így aztán neki nagyon síkos a pálya. Vagyis kiváló terep a nem egészen egyenes utakon járó emberek számára. Ugyanakkor a halál, a hozzá kapcsolódó hitvilág és mitológia sokakat foglalkoztat. A temetők – racionális okok nélkül – félelmetes helyek, amelyek mégis sokakat vonzanak. A sírásó másfelől tehát fejlődésregény, a főhős ezért – foglalkozásának praktikus része mellett – egyre inkább elmerül a halál filozófiájában is.

Oldalakat lehetne még írni erről a hatalmas méretű alkotásról, de ez szétfeszítené könyvajánlóm kereteit. Tablószerűsége és terjedelme miatt szinte minden olvasójában eltérő gondolatokat ébreszt majd. Mire gondolok? Az olvasót jelentősen befolyásolja a saját életkora (élt-e és mennyi idős volt a Szovjetunió felbomlásakor), a tapasztalatai, sőt még az is, hogy beállt-e a kollektív bűnösséget hangsúlyozó mai fősodorba, és hogy a kötetet forgatva mi kap benne nagy hangsúlyt. Egy azonban bizonyos: Iván Ildikó briliáns fordítása hihetetlenül izgalmas és sokszor igen szórakoztató olvasmánnyá teszi Jelizarov regényét.

Mihail Jelizarov: A sírásó
Fordította: Iván Ildikó
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2024
810 oldal, teljes bolti ár 9999 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 7499 Ft
ISBN 978 963 504 8694

* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege

A sírásót egyes helyeken vakondnak nevezik. Ez itt a Vakond története.
Vlagyimir Krotisev, a huszonegy éves rövidlátó fiatalember, született sírásó. Már gyerekkorától rabul ejti a temetők világa, első sírját katonai szolgálata alatt ássa. Mikor a Moszkva-közeli kisvárosban, Zagorszkban állást kap féltestvére temetkezési vállalkozásában, a sorsa végképp megpecsételődik. Az ásáshoz remekül értő, de a mindennapokban nehezen eligazodó Vologya nemcsak szerelmi viszonyba kezd bátyja barátnőjével, de a temetkezési cégek ádáz, akár fegyveres összecsapásokba torkoló küzdelmeibe is belekeveredik.
A „Szovjetunió holttestén” élősködő évezredfordulós Oroszországban felcseperedő generációnak a gyermekkor az egyetlen hozzáférhető mítosza, a továbblépés, a karrierépítés lehetősége erősen korlátozott. Az Orosz Nemzeti Bestseller díjat elnyert regény ennek a posztszovjet embernek a kialakulási folyamatát mutatja be, ahogy a barátság, a szerelem, az árulás, a lét és a halál bonyolult kérdései és kihívásai révén a tapasztalatlan tinédzserből önálló döntéseket hozó felnőtt válik.