Mitől vagy az, aki vagy? | Donald E. Westlake: Emlékezet

Paddington |

Mi történne, ha nem emlékeznénk senkire és semmire jelenlegi életünkből? Mennyire határozzák meg az emlékeink az életünket, akár a jellemünket is? Ha elveszítjük őket, megváltozik-e a karakterünk? Számos könyv és film épül az amnézia témájára, ám Donald E. Westlake regénye elmegy a falig. Mi történik akkor, ha valaki hiába próbálja visszaszerezni az emlékeit, vagy ha kényelmesebb életet nyújthat, ha a régi emlékek helyett beéri azzal, amit aktuálisan tud. Felkavaró és nyugtalanító, ám különleges regény az Emlékezet.

A történet egy meg nem nevezett korszakban játszódik, mégis felismerhető benne az 1960-as évek Amerikája. Egy arrogáns színész, Paul Cole tragikus történetét meséli el. Miközben egy vándortársulat produkciójában dolgozik, sikerül egy férjes asszony ágyában kikötnie. A férj hazajön, elveszti a fejét, és elég csúnyán megveri az alkalmi szeretőt ahhoz, hogy az kórházba kerüljön – ezzel pedig elkezdődik életének második fele. Lehet, hogy az ütés nem volt életveszélyes, ennek ellenére a hatása maradandó.

Az igazi áldozat Paul Cole memóriája, beleértve az új emlékek létrehozásának képességét, valamint a már meglévő emlékekhez való kapcsolódást. Tud beszélni, tud gondolkodni, néha fel tud idézni lényeges tényeket, de nem emlékszik példásul bizonyos nevekre, még akkor sem, ha minden alkalommal megkérdezi az illetőtől, amikor találkoznak. Nem emlékszik állapotának okára, és nem tudja felidézni az őt sérülten hátrahagyó vándor színtársulatot sem. Paul tudja, hogy New Yorkba kell jutnia, mert az az otthona, de pénze nincs, és nem emlékszik olyan barátokra sem, akiket felhívhatna.

Ami kevés pénzt talál magánál, azt arra használja fel, hogy minél messzebbre jusson keletre, és végül egy kisvárosban, Jeffordsban köt ki. Jegyzetrendszert alakít ki, hogy emlékeztesse magát dolgaira, de idővel ezek némelyike értelmetlenné válik, ahogy elméjét ismét elborítja a köd. Jeffords egyetlen munkalehetőséget kínál: bőrgyára foglalkoztatja a lakosság nagy részét, és ezáltal támogatja a város többi üzletét és vendéglátóhelyét. Paulnak tehát itt kell újra megtanulnia a dolgokat.

Az előző város zsaruja – aki megfenyegette: ha jót akar, tűnjön el tőlük – talán felhívta jeffordsi rendőrkapitányt, és szólt neki. Az is lehet, hogy a kisvárosokban a rendőrségi tisztviselők mind hasonlóan gondolkodnak. Akárhogy is, Pault késő este behívják kihallgatásra és egy kis finom erőfitogtatásra. A zsaruk szemmel tartják, megfosztják minden biztonságérzetétől, és ráveszik, hogy minél előbb hagyja el ezt a várost is. A kihallgatás során történik vele valami, amire nem emlékszik, de égető szüksége van rá, hogy megfejtse, mit jelent: egy fémlap, ami a rémálmaiban rendszeresen visszatér.

• Olvass bele az oldal alján!

Végül rájön, hogy vissza kell mennie New Yorkba, még ha már nem is emlékszik pontosan, hogy miért kell ezt tennie. A régi életébe való tényleges visszautazás közvetlenül a könyv közepe előtt történik, és olyan, mintha az egyik fejezet lezárása lenne. Ám a következő fejezetben teljesen ismeretlen a számára a régi élete, és Paul Cole ezt a világot új (agyi) állapotában teljesen felkészületlenül éli meg. A New York-i művészvilág azonban nem annyira elfogadó, mint az egyszerű kisvárosi emberek, a körülötte feltűnő szereplők zöméről pedig gyorsan kiderül, hogy korántsem olyan önzetlenek, mint a jeffordsiak. Az olvasó azt érzi, mintha farkasok várnának az alkalomra, hogy beleharapjanak a főszereplőbe.

Senki sem érti pontosan, hogy mivel jár az emlékezetkiesése, legkevésbé maga Paul. Szinte mindenki, aki felbukkan mellette, azt szeretné, ha kibillenne a helyzetéből, és azzá az (egyébként nemszeretem) arrogáns színésszé válna ismét, aki egykor volt. Csakhogy ez lehetetlen. Paul keresi a helyét és a megoldást – egészen az érzelmi feloldásig. A finálé egyszerre reményteli és fájdalmas – és kétségek között hagyja az olvasót, de a főhőst is.

Vagyis az Emlékezet semmiképpen sem vidám könyv. Nincsenek benne azok a humoros vonások, amelyekről a szerző, Westlake később ismertté vált. Megrázó, részben pszichológiai horrortörténet, részben irodalmi igényességű regény. A válságban lévő főhős még túlontúl ismerős is lehet az olvasó számára. Bár a könyv nélkülözi a humort, és krimi elemeket is csak minimális mértékben kínál, mégis izgalmas olvasmány egy olyan szerzőtől, akinek a későbbi műveit ezek fémjelzik.

Ez a regény először a Westlake halála után két évvel jelent meg, de hogy mikor íródott, abban még a szakértők között sincs egyetértés. A fiókban maradt művek kiadása mindig felveti a kérdést: szabad-e ezeket a műveket a nyilvánosság elé tárni? Az Emlékezet szokatlan történet, és meggyőződésem, hogy nagy veszteség lett volna, ha nem kerül az olvasók kezébe. Az Agave Kiadó kétségkívül kockázatot vállalt, amikor Kéri Andrea igényes fordításában közre adta, mert – ha egyáltalán létezik ilyen – nem a kiadó „átlagolvasóit” célozza meg. Ám azt is gondolom, hogy ez a nyugtalanító regény a thrillerek vagy akár a horrortörténetek kedvelőinek is izgalmas szellemi kirándulást jelenthet. És azt hiszem, nem lesz olvasó, aki nem gondolkodik el arról, hasonló helyzetben vajon mi történne vele.

Donald E. Westlake: Emlékezet
Fordította: Kéri Andrea
Agave Könyvek, Budapest, 2023
384 oldal, teljes bolti ár 4980 Ft
kedvezményes ár a kiadónál 3984 Ft
e-könyv változat 3480 Ft
ISBN 978 963 598 1533 (papír)
ISBN 978 963 598 1540 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Paul Edwin Cole elveszett ember. Ismeretlen város ismeretlen kórházában tér magához, körülötte csupa vadidegen, a fejében foszladozó emlékanyag. Tisztában van vele, mit tett: vándorszínészként elcsábított egy férjes asszonyt, a férj pedig rajtakapta őket, és ellátta a baját. Ám mindaz, ami a közelmúlt emlékein túlnyúlik, látszólag ködbe vész. Paul csak egy valamit tud biztosra: mielőbb vissza kell jutnia a társulatához New Yorkba, ám a terv közelről sem kivitelezhető olyan könnyen, mint elsőre tűnik.
Paul múltjának mozaikjai ugyanis percről percre csúszkálnak, felbukkannak, majd elmerülnek az emlékezet tavában, így a férfinak hamar rá kell döbbennie, hogy sokkal többet veszített azon az estén, mint önnön méltóságát. Saját múltjának felkutatása mintegy személyes identitásának újbóli összeillesztése is, hiszen amíg ő is csupán keresi önmagát, addig elképzelhető, hogy a hatóságok is joggal figyelik minden egyes mozdulatát.

A háromszoros Edgar-díjas Donald E. Westlake az amerikai bűnügyi irodalom hőskorának legendája, Emlékezet című posztumusz megjelent művében ugyanakkor egészen új oldaláról mutatkozik be. Paul Cole történetében elmosódik a határ a hard boiled és az identitásthriller eszköztára, a bűnügyi fikció és a szépirodalom között, és felmerül a kérdés, vajon emlékeink nélkül mit ér az életünk?