Eliza Knight: Az új kezdetek könyvesboltja (részlet)

1. fejezet ~~ Lucy St. Clair

Napjainkban, Washington D. C.

Az iroda hűvösebb volt a szokásosnál. Lucy St. Clair lenézett elkékült ujjaira, melyek a közel sem ideális hőmérsékletről tanúskodtak.

Vajon mi történne, ha egyszerűen felállna, a termosztáthoz sétálna, és tíz fokkal feltekerné a hőmérsékletet? Mr. Sloan biztosan nagyon kiborulna, ami szórakoztató lenne, de valószínűleg ki is rúgnák Lucyt. Lucy egészen biztos volt benne, hogy a szerződése valahol említett olyasmit, hogy: A munkavállaló számára tilos a termosztáthoz érni.

Megértette, hogy miért van szükség a tizenhat fokos klímára odabent, ugyanis az a tökéletes hőmérséklet az irodájukba napi szinten érkező ritka, régi könyvek számára. A fázással Lucy nagyon is szükséges áldozatot hozott hőn szeretett könyveiért. Okkal tartott vastag pulóvereket az asztalánál, és amikor néhány hónap múlva beköszönt a tél, kesztyű és sál is lesz nála.

Az irodai üzenetküldő alkalmazás értesítést jelzett Lucy számítógépén:
„Mr. Sloan látni szeretne az irodájában.”
„Azonnal megyek.”

Lucyt meglepte, hogy elgémberedett ujjaival egyetlen gépelési hibát sem vétett.

Általában nem volt ideges, amikor a főnökével kell találkoznia, de újabban szórakozott volt, és ezt megszenvedte az Emerald Booksnál végzett munkája is, mely legfőbb prioritásából azzá vált, hogy „ja, igen, valószínűleg dolgoznom kellene”. Édesanyja betegsége, az epehólyagműtét utáni tüdőembólia miatt bekövetkező hirtelen, tragikus halála Lucyt olyan gyászhullámmal árasztotta el, amelyből már hónapok óta próbált kijutni. Volt barátja, Joshua igyekezett vigaszt nyújtani neki, de nem volt elég a feladathoz, és részben ezért szakítottak a közelmúltban. Ez újabb okot adott neki a szórakozottságra, hiszen továbbra is egymás mellett dolgoztak az irodában.

Hétéves munkahelyi kapcsolatukat rivalizálás jellemezte. Egy ponton a nem kimondottan barátságos kihívások udvarlásba fordultak, amely nagyjából egy évig tartott. Olykor viszont Joshua versengő természete és a tény, hogy képtelen veszíteni, újabb konfliktushoz vezetett. Édesanyjának halála után Lucy nem tudta tovább elviselni kapcsolatuk kiszámíthatatlanságát, ezért véget vetett neki, a férfi elégedetlenségére.
Ez is elmúlik.

Lucy lesöpörte szoknyájáról reggeli müzlije morzsáit, és a fejét ingatta. Az általában rendezett, precíz és szervezett nő minden nappal egyre inkább úgy érezte, hogy szétesett. Joshua asztalát elkerülve fürgén lépkedett a főnöke irodája felé, majd bekopogott az üvegajtón.

Mr. Sloan intett neki, és éppen letette a telefont, amikor Lucy belépett. A férfinak még megvolt az összes haja, még ha őszült is a halántékánál, és divatos, jól vasalt öltönyt hordott irodalmi témájú nyakkendővel. Az aznapit nyitott könyvek díszítették, melyekből felszálltak a betűk. A férfi megköszörülte a torkát.

Ahogy Lucy helyet foglalt vele szemben, bőrszéke kellemetlen hangot adott ki, és megesküdött volna, hogy érzi Joshua tekintetét a hátán.

– Jó reggelt, uram! – Igyekezett élénk, de higgadt hangon beszélni.

Mr. Sloan a fogai közé vette ceruzájának radír részét, és úgy tanulmányozta a nőt, ahogy máskor ritka könyveket szokott vizsgálni. Vajon megfelelőnek találja majd? Lucy első kiadású volt a maga nemében, de az újranyomásra mindig volt lehetőség. Szinte bárki vágyna az állására, aki szereti a könyveket. Néhány hónapja még azt mondta volna magáról, hogy kötése, oldalai és borítója minősége kiváló, újszerű, most viszont mindenki szeme láttára kezdett szakadozni az élein. El kellett ismernie, hogy valószínűleg nem olyan árucikk már, amilyet az Emerald Books az első osztályú gyűjteményében szeretne tudni.

Joshua figyelmeztette, hogy néhány embertől megválnak. Lucy nem akarta, hogy kirúgják. Nagyon szerette különleges, könyvtári kurátori állását – ugyanaz volt a feladata, mint Joshuának. Valóra vált álom volt, hogy nap mint nap segíthet alakítgatni a magángyűjtők házi könyvtárát, kiválaszthatja a nagyszerű könyveket, amelyeket bizonyos ügyfelek értékelnének, akár sóvárognának is utána, míg az otthonuk látogatói talán csak a gerincüket csodálják majd, és azon töprengenek, mennyibe kerültek. Egy ritka könyv a kurátorok és a gyűjtők számára valódi kincs, egy kívülálló szemében viszont csupán az elit státuszszimbóluma.
– Ms. St. Clair!

Mr. Sloan levette a szemüvegét és az asztalra tette, hogy megdörzsölhesse a szemhéját, és éppoly fáradtnak tűnt, mint amilyennek Lucy érezte magát. Napok óta nem tudott aludni. Hetek óta. Talán hónapok óta.

– Igen – válaszolt túl gyorsan, pedig teljesen szükségtelennek tűnt bármiféle választ adni.

Lucy mély levegőt vett, hogy felkészüljön a következő szavakra: Meg kell válnunk öntől. Mr. Sloan viszont hirtelen előrehajolt, és így szólt:
– Szeretném, ha Londonba menne.
Hát nem rúgják ki? Lucy félrebillentette a fejét.
– Londonba?
Mr. Sloan bólogatott.

– Különleges projekt készül, amelyen magam terveztem dolgozni, de a Norman-fiók miatt nem lesz rá lehetőségem. Szeretném, ha átvenné a helyemet. Ez kiváló lehetőség, Lucy.

A legkevésbé sem erre számított.
– London – ismételte elakadó lélegzettel, ahogy elöntötte az izgalom.

– Igen. A Masters-fiókkal kapcsolatos ügy, ebből kifolyólag azt az ügyfelet is megkapja.

A Masters-fiók! Miranda Masters igazi hős volt, mindenki olyanná akar válni, mint ő. A saját televíziós médiavállalatának vezérigazgatója, elegáns, intelligens, mindenki figyelmét magára tudja vonni, ha belép valahová.

– A mayfairi Heywood Hill könyvesboltba utazik – folytatta Mr. Sloan. – London egyik legrégibb könyvesboltjába. A második világháború előtt néhány évvel nyitott meg.

– Erzsébet királynő kedvenc könyvesboltja? – ingatta a fejét Lucy hitetlenkedve. Ez tényleg megtörténik? – Az a könyvesbolt, ahol a szerző Nancy Mitford dolgozott a háború alatt? – A Hajsza a szerelemért volt Lucy örök kedvence, ahogy az édesanyjáé is. A lehetőség, hogy ott járhat, ahol Nancy is megfordult, valóra vált álom lenne.

– Szóval hallott róla, helyes.

Hogy hallott róla? Évekkel korábban kivágott egy róla szóló cikket, és felragasztotta az álomtáblájára. A hely meglátogatása még mindig rajta volt a csodás könyvesboltos bakancslistáján. Ráadásul ott volt a rejtély is, amelyen az édesanyja éveken át töprengett Nancy Mitforddal kapcsolatban, és amelyet Lucy is kétségbeesetten meg akart oldani. Utazás Londonba, pontosan oda, ahol válaszokra lelhet.

– Igen – mondta higgadtan, miközben próbált uralkodni magán.

– Helyes. Már jártam a könyvtárban, ahol segédkezünk. Itt az akta a képekkel. Ms. Masters számos darabot szeretne az új könyvtárába. A klasszikus szépirodalomra és az első kiadásokra helyezné a hangsúlyt, de tényirodalmat és albumokat is szeretne. Tartalmas és hivalkodó darabokat egyaránt. Az lesz a feladata, hogy nagyjából ötszáz könyvet válogasson össze. És, ha már Mitfordot említette, Ms. Masters hatalmas rajongója, és szeretné, ha különleges gyűjteményt szerezne neki. – Mr. Sloan átcsúsztatta a vastag mappát az asztalán. – Ez egyfajta próbatétel elé is állítja, Lucy. Ne felejtse, hogy Gail nyugdíjba megy a következő hónapokban!

Mintha a Masters-fiók és a londoni út nem lenne elég, még az előléptetés lehetősége is fennáll? Lucy bólintott, és remélte, hogy magabiztos arckifejezéssel sikerült tennie. Mit szólna Joshua? Ezer éve áhítozik az előléptetésre, már azon morfondírozott, hogy felajánlják-e neki Gail állását, és a különleges projektek vezetője lesz.

– Számíthat rám, uram.
– Helyes – bólintott Mr. Sloan, és újabb mappa után nyúlt. – Sarah megszervezi az utazását. A lehető leghamarabb indulnia kell. Van egy lakás a bolt felett, amelyet kiadnak az ottléte idejére. Így megspórolhatja az ingázást. Ami nem is baj, ugyanis két hét áll rendelkezésére. Mindössze ennyi.

Két hét Londonban, hogy összeállítson egy különleges kiadványokból álló könyvtárat – ezért dolgozott az elmúlt hét évben. Szuper lehetőség. És ő a tökéletes ember a munkára. Hiszen a családja Angliából származott, aztán valaki úgy döntött, hogy Amerikába indul az 1950-es évek közepén. Rengeteg történetet hallott az édesanyjától az előkelő ifjoncokról, a korszak pezsgőivó, bohém arisztokratáiról és irodalmi üdvöskéiről, főleg, amikor Lucy egyetemre járt, és egy este kissé túlzásba vitte a bulizást. Nancy Mitford is a csoport tagja volt – egyik házibuliból jártak a másikba, jelmezben rótták London utcáit, és kincsekre vadásztak. Mindenki róluk beszélt, képeikkel és tetteikkel voltak tele a bulvárlapok. Jaj, micsoda móka lehetett!

A két, Londonban töltött hét arra is lehetőséget adna Lucynek, hogy megoldja a rejtélyt, amelyen az édesanyjával töprengtek a könyv miatt. Az édesanyja Hajsza a szerelemért példányába – amely immár Lucyé volt – maga Nancy írt egy feljegyzést, de egyikük sem tudta megfejteni. Hiába nem volt már vele az édesanyja, Lucy úgy érezte, hogy ez valamiféle jel, vagy legalább egy mód arra, hogy ismét olyan közel érezze magához, mint annak idején.

– Köszönöm, uram.
Lucy felállt, egyik kezével a mellkasához szorította a mappákat, a másikat pedig átnyújtotta az asztal fölött. Mr. Sloan kurta biccentéssel és feszült, de biztató mosollyal rázott vele kezet.
– Ne szúrja el!
– Nem okozok csalódást. Nagyra értékelem ezt a lehetőséget.

Amikor visszaért az asztalához, letette a mappákat. Épphogy kinyitotta az elsőt, amikor Joshua megjelent mellette, elállva a kis bejáratot. Karba tette a kezét, hogy lazának tűnjön, de összehúzta a szemét. Vajon amiatt aggódik, hogy talán kirúgták őt, vagy önzőbb okokból jött ide? Lucy az utóbbira tippelt.

– Ez meg mi volt? – kérdezte.
– Londonba megyek – felelte Lucy, és végre megengedte magának, hogy mosolya kifejezze az általa érzett diadalmas örömöt.

A férfi összevonta a szemöldökét és szorosabban összefűzte a karját.
– Mi célból?
– A Masters-fiók miatt.
Joshua olyan erősen szorította össze az ajkát, hogy elfehéredtek.
– Az nagy projekt.
– Igen. Izgatott vagyok miatta.

Lucy közömbösen beszélt, hiába tudta, hogy a férfi magában fortyoghat. Hiszen ő is erre vágyott. Joshua a fejét ingatta.

– Ne menj!

Lucy nem fáradozott bosszúságának elrejtésével.

– Tessék?

– Tudod, hogy Gail pozíciójára pályázom. Ha elfogadod ezt a fiókot, akkor elveszed tőlem a lehetőséget. Hadd menjek én! Mondd meg Mr. Sloannak, hogy nem tudsz Londonba menni, hogy szerinted én jobb jelölt lennék.

Ezt az arroganciát… Lucy erősen az asztalra nyomta ujjait, hogy ne szorítsa ökölbe a kezét. Hiába versengő természetű Joshua, az már minden határon túlmegy, hogy azt várja, Lucy adja fel a saját vágyait.

A lány egy kis része készen állt volna átadni a projektet – csupán a pillanat tört részéig. Hiszen nem akarta, hogy az irodában dühöngjön, vagy valahogy keresztbe tegyen neki, amire volt némi esély. De ez nagyszerű lehetőség volt számára. Esélyt adott arra, hogy előrelépjen a karrierjében – amit a főnöke egyértelműen kifejezett. Mr. Sloan úgy gondolta, hogy kiérdemelte, látni akarta, mire képes.

Apró dühszikra pattant benne. Akarta ezt a projektet. Kidolgozta érte a belét. Mégis hogy mondhatna le a lehetőségről, hogy Londonba menjen? A menekülési ösztön mélyről tört fel belőle, mintha a hideg tengerben kapálózva valaki mentőkötelet dobott volna neki. Eltökélte, hogy nem futamodik meg, és magabiztosan így válaszolt:

– Nem mondok le a projektről. Tudod, hogy én is keményen dolgoztam ezért.

Joshua sarkon fordult, és a férfimosdó felé vonult, Lucy pedig viszolyogva bámult távozó alakjára. Hogy járhatott vele? Csókolhatta meg? Feküdhetett le vele? Az, ahogy elvonult, emlékeztette, milyen jól tette, hogy végre szakított vele.

Az emberek, akik törődnek egymással, támogatják a másikat. Semmivel nem teheti indokolttá a férfi viselkedését, még ha vágyik is Gail állására. Még ha kapcsolatuk nagy része rivalizálásból is állt. Egy jó csapatjátékos gratulál az ellenfelének a győzelemért.

Lucy tekintete a mappára siklott, és eszébe juttatta mindazt, amit jelképez.

Esélyt a felemelkedésre. Esélyt, hogy megválaszolja a kérdést, amelyen az édesanyja éveken át töprengett a halála előtt. Esélyt, hogy távol kerüljön – pillantása a férfimosdó csukódó ajtajára tévedt – mindentől.

Ez volt a helyes döntés számára, a zsigereiben érezte.

Eljött az ideje, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyek előreviszik ahelyett, hogy visszatartanák. Ez a londoni út igazi, valóra vált álom. Még ha nem is kapja meg az előléptetést.

Fordította: Kiss Viktória

Eliza Knight: Az új kezdetek könyvesboltja
Alexandra Kiadó, Pécs, 2021
432 oldal, teljes bolti ár 5799 Ft