Pestises (régimódi) történet | Makiia Lucier: A Pusztulás kora

kistibi |

„A csapás végeredményben megszokott dolog, de amikor lesújt ránk, nehezen hiszünk a csapásban. Ugyanannyi pestis volt már a világon, mint amennyi háború. És mégis, a pestisek és a háborúk az embereket mindig készületlenül találják” – írja Albert Camus, és bármelyik történelmi korszakot nézzük, igaza van. Ha csak a közvetlen múlt történéseit figyelem, 2019-ben derült égből villámcsapásként érkezett a Covid, 2022-ben hasonló módon csap le az orosz–ukrán háború. A 14. századi pestis Európa lakosságának csaknem a felét vitte el, Kínában ennél is erősebben pusztított. De lehet-e regényt írni ebből a milliónyi tragédiából?

Makiia Lucier nagyon érdekes megoldást választott. Ő ugyanis nem a pestisről és a háborúról akart regényt írni, hanem annak hatásairól. Hogyan változtatja meg az embert az, hogy napokig-hetekig szenved a halálos kórban, aztán amikor felgyógyul, már nem biztos, hogy ugyanaz az ember, mint aki előtte volt.

És nem csak a pestis szedi áldozatait. Brisa és Oliveras között 52 éve dúl a háború, rengeteg szenvedést okozva mindkét ország polgárainak, és itt zárul be az Albert Camus által idézett ördögi kör.

Cas, Oliveras lordja, a mű főszereplője, fogságban lett beteg. Tizenöt évesen mérnöki tanulmányokat folytat, egy hidat megy ellenőrizni csapatával. A brisaiak fogságába kerül, társait megölik. Hiába ír haza, levelére nem érkezik válasz. Rettenetes körülmények között él, s amikor felgyógyul, azt tapasztalja, hogy körülötte mindenki meghalt. A fogva tartók halála pedig egyben az ő szabadulását jelenti, elindulhat haza. És egy nagyon fontos dolgot hozott a halál partjáról. Látja a kísérteteket, beszélgetni is tud velük.

Hátborzongató jelenettel kezdődik Cas története. Már hazája, otthona közelében van, egy hídon kel át éppen, amikor Izaro, a vámszedő kísértetével találkozik. „Kilépett jobbra, de a vámszedő elállta az útját. Ugyanez történt, amikor kilépett balra. Cas nem akart keresztülmenni rajta, habár az is lehetséges volt. Egyszer már megtette, és sohasem fogja elfelejteni az a visszataszító érzést: mintha férgek kavarogtak volna a beleiben. Térdre rogyott tőle, és belehányt a porba.” Izaro viszont addig nem engedi útjára Cast, amíg el nem temeti a holttestét. Ez a jelenet elférne egy horrorban is, de itt más a célja: tette által Cas egy könyörtelen világ hőse lesz, mert benne maradt még emberség. Habár imádkozni nem hajlandó a sír fölött, mert a fogság három éve alatt minden hitét elvesztette, de mégiscsak ő teljesítette Izaro utolsó kívánságát.

Palmerin városa ellenben Oliveras ország legfontosabb városává lett, mert majdnem teljesen elkerülte a pestis, és Oliveras királya – talán ezért – ideiglenesen ide tette át a székhelyét. Az ötvenkét éve tartó háború pedig úgy zárul le, hogy Oliveras királya feleségül veszi Brisa hercegnőjét. A regény jelenében már a frigy után vagyunk, a királyi párnak van egy három hónapos kisbabája. Éppen akkor, amikor Cas megérkezik Palmerinbe, valaki merényletet kísérel meg a királyné ellen, a pánik keltette forgatagban a csecsemő a hídról a folyóba zuhan. Cas közbelép, és megmenti a babát.

Itt meg kell állni egy pillanatra, hogy elgondolkozzunk a regény tematikáján. Több helyen olvasható, hogy a könyv fantasztikus, az is, hogy fantasy. A sci-fi ebben az esetben eleve kizárható.

Tolkien lenyűgöző regényciklusa, A Gyűrűk Ura sokak szerint a fantasy műfajának mércéje, alapköve, origója. Más vélemények szerint Tolkien műve nem fantasy, hanem mítosz. Mégis jelen esetben nem a kategória a fontos, hanem a keletkezés körülményei. Tolkien 1936 és 1949 között írta művét, amikor százmilliók sorsát tette tönkre a nácizmus és a szabad világ közötti háború. A zseniális író-nyelvész egy képzelt világba helyezte ezt az élet-halál harcot, az egész történet szimbólumrendszere ezt szolgálja. Nem nehéz hasonlóságot találni Szauron, a serege és a gyilkosságra idomított nácik között. És itt van a pontos párhuzam Makiia Lucier művével.

A Pusztulás kora is egy hiteles világot épít fel: fegyverei, tárgyi rétege alapján a valóságos emberi történelem középkorában járunk. Számomra a legizgalmasabb tárgy a szentjánosbogár-gömb. Nemcsak fáklyákkal világítják a kastélyok termeit, hanem ilyen gömbökkel is. A földrajzi utalások alapján szinte bármilyen hegyvidéken elképzelhető a történet. De mindez csak háttér. A regény legfontosabb vonulata: hogyan lehet emberi módon élni, emberi módon cselekedni, amikor a társadalom nagy részéről lefoszlott a kultúra, megszűntek az emberi-erkölcsi normák. Ha visszagondolunk a Covid első időszakára, amikor Magyarországon tízezrek halálán nyerészkedtek, vagy tőlünk keletebbre százezres nagyságrendben arat a halál – és nem csak a frontokon –, akkor megérkeztünk A Pusztulás korának világába, itt, a 21. századi Európában. És a jól megírt fantasy ettől tud a kiválónál több lenni, sőt: esetenként zseniális. Elemel, stilizál, akár az ógörög drámák, és úgy érzékenyít, hogy nem mártja meg az olvasót a jelen mocskában.

A tematika tehát mindenképpen fantasy, nincsenek mitikus szereplők, tulajdonképpen csak két olyan eleme van a műnek, ami megkülönbözteti a realista regénytől: az író által megteremtett világ, valamint az, hogy a főszereplő látja a kísérteteket és beszélgetni is tud velük.

Visszatérve a történethez, Cas elkezd nyomozni a merénylő után, és ettől nem csak a cselekmény pörög fel, hanem egy új tematika keveredik a fantasyba: az akcióregény. A kalandos nyomozás olyan titkokat tár fel, amelyeket nem illik felfedni, de annyit tudni kell róla, hogy akár folytatódhat is az 52 évig tartó borzalom. Mindez attól függ, hogy Cas és a közvetlen környezetében élők mennyire tudnak önzetlenek és testileg-lelkileg erősek lenni.

Mindenképpen szót kell ejtenünk az író stílusáról, de most nem a nyelvi stílusról szeretnék beszélni, hanem arról, hogyan építi fel karaktereit a szerző. A leghatásosabb mód nyilvánvalóan az, hogy milyen szituációkba, milyen helyzetekbe vezeti vagy sodorja hősét. Cas hazatér a három, fogságban töltött év után, amikor már mindenki halottként gondol rá. Ventillas, a bátyja, aki szinte aggódó apaként szerette testvérét, úgy véli, méltóképpen akkor búcsúzna el öccsétől, ha szobrot állíttat neki.

„Cas magasabbra emelte a fáklyát. Életnagyságú szobor volt, kőből készült, és egy talpazaton állt. Ebből a szögből hatalmasnak látszott az orra. Az ő orra nem így nézett ki. Ez felért egy sértéssel… A sétányokat fáklyák világították meg. A szentjánosbogarakat csak odabent használták, mert a hidegben nem világítottak olyan sokáig… Cas megmarkolta a buzogányt, körbejárta a szobrot, hogy eldöntse, hová üssön először, és lecsapott. A tüskék belefúródtak a szobor állába, a feje egyik fele leszakadt, és az orral együtt felrepült a levegőbe. Mire belecsobbant a halastóba, az emberek éljenezni kezdtek.”

Mekkora „bulija” lett volna a magyar történelemnek, ha október 23-án maga a névadó töri darabokra saját nyolcméteres bronzszobrát. Ezért nagyszerű tematika a fantasy, mert itt minden lehetséges, visszatérhet a halálból a szoborként ábrázolt személy.

Miika Lucier Guam szigetén született, tehát az Egyesült Államok polgára. Guam körülbelül Budapest méretű sziget a Csendes-óceánban, vegyes lakossággal. A lakosság nagy része csamorró és filippínó. A hasznát nyelvek a csamorró és az angol. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert rendszeresen megfigyelhető, hogy a két kultúra határán felnőtt alkotók gondolkodásmódja egészen egyedi, világteremtő képességük különleges.

A mű eredeti címe: Year of the Reaper, ami tükörfordításban A Kaszás éve. (Persze a kaszával járó Halál figurájára utal.) A magyar cím, úgy vélem, találóbb, mert sokkal általánosabb, erősebben tükrözi a világ, a sors kegyetlenségét. A regény magyarításáért nagy-nagy elismerés jár Bosnyák Editnek.

Nagyon jó döntés, hogy a magyar változat is a könyv eredeti borítójával – tervezője Kerry Rubinstein – került a boltokba (bár sejthető, hogy a kiadó így kapta a jogokat).

Makiia Lucier: A Pusztulás kora 
Fordította: Bosnyák Edit
Anassa Könyvek, 2024
304 oldal, teljes bolti ár 4480 Ft,
online ár az agave.hu-n 3584 Ft
ISBN 978 615 650 7259

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A mérnöknek tanuló Lord Cassia épp a vízvezetékek állapotát ellenőrzi a királya megbízásából, amikor ellenséges katonák ütnek rajta, és rangja ellenére bebörtönzik embertelen körülmények közé. Az országot ráadásul hamarosan kegyetlen pestisjárvány sújtja megszámlálhatatlan áldozatot szedve, kétségbeejtő állapotba taszítva a királyságot.
Cassia (Cas) betölti a tizennyolcat, mire sikerül kiszabadulnia a rabságból, és miután a betegséget is túléli, az a leghőbb vágya, hogy hazatérhessen a hegyek közé és elfelejthesse az átélt rémségeket. De az otthona időközben megváltozott. A királyi udvar beköltözött a palmerini várba, és az ellenségeit is magával hozta.
Amikor a királyné legközelebbi barátai egy merénylő célpontjává válnak, Cas nyomozni kezd a gyilkos után, és közben váratlan barátságot köt Lenával, egy éles eszű, fiatal történésszel. Ketten hamarosan rájönnek arra, hogy a merénylő kiléténél sokkal fontosabb, hogy miért követi el a gyilkosságokat. A nyomok a múltba vezetnek, és egy rémisztő titokra derítenek fényt, ami nemcsak fenyegetést jelent a frissen megkötött békére, de újra háborúba sodorhatja a királyságot.