A szerető önmaga legjobb verzióját nyújtja | Cristina Campos: Történetek férjes nőkről

Fazekas Erzsébet |

A címben ígért történetek mellett a könyv legalább ennyire szól(hatna) nős férfiak eseteiről. De tágítsuk nagyobbra a kört. Ugyanis nemcsak nemtől, de házassági státusztól függetlenül is, sokakra igaz lehet mindaz, amit az érzelmek hatalmáról mesél nekünk ez az írói gépezetét olajozottan hajtó, remek gördülékenységgel író középkorú katalán szerző. A lelki megboruláson túl, az erős testi érzések, a rejtett (mert társadalmilag nehezen vállalható homo-)erotikus vonzódások, a fizetett szerelem kívánása és fogyasztása, a házasság főhadiszállásán vagy a titkolt szerelmi fészekben kiélt vágyak – külön-külön is, hát még együtt –, bárki (mindenki) életében egyformán, vagy igen hasonlóan játszhatnak nagy, akár végzetesen elsodró szerepet.

A több film forgatókönyvírójaként is jegyzett Cristina Campos oly sikeresen bújik bele szereplői bőrébe, helyzetébe, hogy a kritikusok jó okkal emelik ki azt a vonását, hogy milyen mély átéléssel, mennyire hitelesen, őszintén ír az élet fontos, meghatározó elemeiről: a házasságról, a barátságról, a vágyról, és/vagy az örökre szóló szerelemről. Ez utóbbi létezéséről engem aligha tudnának meggyőzni a kritikusok, de még az állítás igazságtartalmát finom eszközökkel felskiccelve bizonygató, az el nem múló érzés hitelét több száz oldalon megalapozni próbáló szerző is csak nagyon nehezen tudja elfogadtatni, hogy olykor létezhet a szinte örökké tartó szerelem… De ha nem is adok hitelt a történet végi csavarral létrehozott happy endnek, azért mégis csak díjazom Campos szerkesztői erőfeszítéseit.

Ám nem ezért bólogattam jó nagyokat, amíg a könyv elején megismerkedtem az egyik főszereplő párossal. Hanem sokkal inkább azt jeleztem evvel magamnak, hogy elfogadom: nagyon erős valóságalapja lehet mindannak, amit Campos ír a szeretői státuszban megélhető (itt mindenképpen női) vergődésről. Ugyanígy nagyon hitelesek lehetnek a többnyire férfiak megfogalmazta (persze csak a sarokba szorított helyzetekben előtörő) vallomások, amelyek arról szólnak, hogy a – látszólag háborítatlan – kettős élet miatt a napjaik gyötrő kétségek, félelmek, szorongások közepette telnek. A kitörési, kiszállási, abbahagyási képtelenség önmagában is súlyos lelki, mentális zavart okoz.

A könyv tiszta képlettel indul – már ha az efféle helyzet egyáltalán lehet tiszta. Adott egy pár. Szeretők. Két ember, akik amúgy mással élnek kifejezetten boldog házasságban – legalábbis gyakorta ismételgeti ezt a szerző. A férfi (az író Pablo) kimondja, neki jó így, nem akarja feldúlni a családját. Ám a nő (Gabriela, újságíró, később szintén író) folyamatosan töpreng és nagyon szenved. A mérnök Germán – Gabi férje –, nehezen összejött kisfiának apja, az ő jó társa, sőt, a legjobb barátja. Mélységesen szereti őt, de már nem szerelmes. Nem kívánja. A szeretőjéhez vonzó erős vágyáról viszont így ír: „a helyzetre nincs jobb szó: újjászületés, feléledés, feltámadás”. Pablo őszinte: „ha megteszem, amit kérsz tőlem, akkor is csak az leszek, aki már így is vagyok neked. Egy éven belül már nem kívánsz, és semmi se lesz a régi.” Egy másik alkalommal így érvel: „mégis, mit kérsz tőlem? Tényleg fel akarod dúlni miattam a családodat? És azt szeretnéd, hogy én is ugyanazt tegyem?” Még messzebbre megy, amikor óvja őt az értelmetlen lépésektől. „Nem volna jó vége. A hétköznapokban nem ugyanaz a fickó vagyok, mint akinek most látsz… Neked önmagam legjobb verzióját nyújtom.”

Ugye ismerős? Ez az örök dilemma. Tankönyvi szöveg. Az is, hogy a helyzet miként kulminálódott Gabinál: „A vágy véget vetett a nyugodt, kellemes, békés életemnek a férjem mellett. Megtörte érzelmi stabilitásomat. A vágy elárult engem. Miért is tettem? Úrrá lett rajtam a kalandvágy. Húsz év házasság után, mialatt minden csupa derű, stabilitás volt.” Szórakoztató játéknak indult. Meggyőzte magát, hogy csakis a teste vesz részt a kalandban. Ám egy hónap után a lelkét is beleadta. Végül azonban nem bírja elviselni a kettős élet hazugságát. „Ez afféle férfi dolog.” Meddig várjon rá, kérdi Pablót. „Ameddig csak akarsz” – ez az arculcsapással felérő válasz is afféle férfidolog, kesereg Gabriela, és az sem vigasztalja, hogy „Pablo mindig nagylelkű a szexben. Először mindig én megyek el, csak azután következik ő.” Így aztán jó mélyre esett a verembe. Olyannyira, hogy „hónapok óta szomorúságot párologtat”. Hiába tanácsolja a pszichológusa, hogy hagyja abba. „A tűzzel játszottál és megégetted magad. A vágy álnok gazember.”

Gabi egy női lapnál dolgozik, heti rovatának címe ugyanaz, mint a könyvé. A 40 feletti dolgozó nőkről ír, illetve a szerelemről, szenvedélyről, vágyról – avagy a hiányukról. Könyvünk másik főszereplője a rovatnál fotósként, grafikusként dolgozó Silvia. Amikor megismerjük, Madridból ingázik Barcelonába (vagy fordítva), egy nagyobb és egy pici gyerekkel, millió cuccal. A baba bőg, jól felbőszíti az utasokat. Silvia megszoptatja, a kicsi visszabukja a tejet. Silvián a verejték és az előtörni akaró anyatej mellett immár hányás is csorog. A kupéban egyetlenként Abril próbál segíteni neki. Állomásra érkeztek, amiből Silvia rájön, hogy kifejezett kérése, majd többszöri figyelmeztetése ellenére a férje nem a közvetlen járatra vette a jegyet. Az 500 kilométeres távot így jóval lassabban, sőt kerülővel teszik meg. Most azonnal megfojtaná. Vigaszt a segédkezet nyújtó Abrilban talál. „Milyen gyönyörű ez a nő” – s ez itt nem egyszerű esztétikai ténymegállapítás, hanem a soha be nem vallott érzelmek fellángolása. Ám Silvia „ismét megtagadja magától azt, amit egész életében: azt a csodálatos, finom s érthetetlen vonzalmat a női nem iránt.”

Itt még el tudta nyomni ezt az érzést, de a regény további részében ez már nem sikerül. Mégis a férje, Salva mellett marad, bár nem túl sok minden szól egyértelműen Salva mellett. Jellemzésére nem használt túl sok pozitív színt az író. Egy hét szalma-lét után a lakásban minden koszos, Silvia takarítana, de Salva folyton szexre van töltve. Elvégre az előző hét 3-4 alkalma kimaradt. Silvia a mosdókagylót súrolná, ám ebben megzavarja a mögé osonó Salva. Neki nem tisztogatási művelethez van kedve, s férfiúi teljesítmény közben kedvtelve figyeli magát a tükörben. Silvia beszámolóján barátnői hüledeznek. „Csak így: És ilyen gyakran?” „Miért, ti nem? Milyen szerencsések vagytok. Salva egész nap a nyomomban jár… szüksége van rá. Azt mondja, különben feszült.” És Silvia jó feleségként, rezzenetlen nyugalommal veszi mindezt tudomásul. Évek alatt megtanult ’partnerséget’ tettetni – amiért Gabriela rendszeresen hibáztatja…

Cósima a harmadik barátnő. Öt generációra visszamenően dúsgazdag arisztokrata. Persze, a vagyon, mint tudhatjuk, nem ment meg a rossz párkapcsolattól. Esetében minden rossz okozója az anyósa, aki esküvőjükön hófehér Dior ruhában akart nála szebbnek látszani. Ezt nem is hagyja szó nélkül a pszichiátere: „beteges, torz és birtoklásra törekvő kapcsolat fűz a fiadhoz, már-már vérfertőző jellegű. Kasztrálni fogod a fiad minden egyes kísérletét, ha más nő felé akar nyitni.” Házasságát nem véletlenül értékeli a fiú, Bosco tudatalattija úgy, hogy kizárólag tulajdonos- vagy gazdaváltás történt. Álmában felöltözött anyja és felesége között fekszik meztelenül, a vágy látható jelei nélkül. Menekülne, de lábai az ágyhoz vannak kötve. Nem csoda, hogy ebből a házasságból Bosco de la Loma-Osorio y Jiménez az Oroszországból importált, luxusprostivá lett Natasa ágyában keresi az örömöt. Cósima pedig egészen Afrikáig menekül, és Szenegálban egy gyapotfarmon talál megnyugvást, textíliák tervezése, majd egy másik társ mellett.

Újabb férjezett nő története. Eugénia, a nyugdíjra készülő könyvkiadói vezető, miután értesül Gabi házasságon kívül tervezett új kapcsolatáról, jó okkal tanácsolja neki, hogy „ne menj oda. A viszonyok, amelyekről hallottam, mind szívszorítóak. Nehéz kettős életet élni, és egyre többet akarsz majd.” Mivel anyai barátnőként se tudja meggyőzni, jobb későn, mint soha alapon, megosztja vele saját keserű történetét. „Sok éven át kellett egy másik nővel osztoznom a férjemen. Egy év együttlét után megszállottá vált a nő. Elhagyta a férjét, új életet akart kezdeni a saját, meg az én gyerekeimmel. Közben Emmanuel igyekezett minél tovább húzni a kettős játékot. Halogatta az egész döntést. Ővele is, meg énvelem is.” Azóta húsz év telt el, de „a szilánk még mindig ott a szívemben”. Ám ez a történet sem tudta eltántorítani Gabit elhatározásától. Felment Pablo padlásszobájába, s onnan már nem volt megállás.

Pablo az írói munka tapasztalatait is megosztja Gabrielával. Honnan meríti az ihletet egy író? „A sebeimből. A lelke mélyén minden regényíró sérült ember… számunkra ez a világ nem elegendő, s valami kényszert érzünk rá, hogy más világokat is felépítsünk.” Azt is megtanulja Gabriela, hogy egy író, ha befejez egy regényt, nehezen tudja elengedni a szereplőit. Hiszen kedve szerint formál(gat)ja, kíséri őket éveken át. Egyfajta skizofréniában, két síkon él: saját életében és a szereplői között.

• Olvass bele!

Campostól tanulva a fogalmat, most nagy parabolát rajzolok. Hosszú éveket ugrunk át, de jellemző, hogy szinte ugyanott tartunk.

Mielőtt Gabi betöltötte az ötvenet, Pablo újra publikált – róla. Első regénye a felesége iránti szerelemről szólt. A friss szerelmes regényében pedig a szeretője iránt táplált érzéseit öntötte szavakba. Könyve a titkos szerelem tisztaságának kérdése körül forgott. A mindennapok unalmától elrugaszkodott érzelmeket taglalta. A házastársi megszokásból való menekülésről szólt. Gabriela nem tudta, hogy gyászoljon-e, vagy örüljön.

Minek lehet ilyenkor örülni? – kérdezheti az olvasó. Nos, biztos vagyok benne, hogy nem is olyan kemény munkával, megtalálja magának a megfelelő választ. A kellemesen olvasmányos könyvben a fősodor mellett vannak más érdekes adalékok is. Megismerjük különféle társadalmi rétegek életét, a kiadók világát. Szociográfiai adatsort kapunk a barcelonai nemzetközi eseményeket élménydúsabbá tevő élvezetiparról, a szex-munkások helyzetéről. És még nagyon (talán túl) sok másról is. Szóval mit is összegezzünk? Valamennyi sors azt példázza, hogy dönteni kell. Nem lehet egyszerre kettőt megtartani.

A kreatív írás egyik amerikai professzora azt magyarázza hallgatóságának: „a boldogság nem szül cselekményt, konfliktus nélkül nincs történet.” Ez érthető. De ugye ebben a könyvben nem csupán ezért van oly sok párkapcsolati konfliktus? Elvégre az egész olyan életszerű. Nyitva hagyom ezt a nem is költői kérdést. Az olvasó pedig majd megadja magának a választ.

A fordulatokban és keserves csalódásokban gazdag könyv azonban senkinek nem fog csalódást okozni…

Cristina Campos: Történetek férjes nőkről
Fordította: Mester Yvonne
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2024
Global sorozat
446 oldal, teljes bolti ár 5499 Ft,
online ár a lira.hu-n 4894 Ft,
e-könyv változat 3799 Ft
ISBN 978 963 543 3445 (papír)
ISBN 978 963 543 4251 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Férjek, szeretők és barátok jönnek-mennek, de az igaz szerelem örökre megmarad.
Gabriela szereti a férjét, ám érthetetlen módon mégis egy másik férfira vágyik, akinek karjában szenvedélyre talál. Silvia és Cósima, akikkel egy női magazin szerkesztőségében dolgozik, ugyancsak titkokat rejtegetnek a férjük elől.
A Történetek férjes nőkről erőteljes regény, amely a női intimitás mélységeit tárja fel, és olyan asszonyok hétköznapi valóságáról mesél, akik a saját életük csapdájába estek.