A történelem ismétli önmagát? | Ali Smith: Nyár

Paddington |

Az Évszakok-kvartett befejező kötete szervesen kapcsolódik az előzőkhöz, mégis nagyon eltér a korábbi történetektől. A skót írónő, Ali Smith 2016-ban elkezdett projektje, amellyel a Brexit sokkját akarta feldolgozni, ezzel a 2020-ban íródott kötettel zárul. Egy olyan évben született tehát, amikor egy másik, az EU-ból való kilépésnél is húsba vágóbb, és valamilyen formában mindenki által megtapasztalt krízis rakódott rá a britek amúgy is nehéz helyzetére: a koronavírus-pánik.

A négy kötet végigköveti a sokkoló eredménnyel zárult 2016-os népszavazást közvetlenül követő hónapoktól a tényleges kilépést, 2020. január 31-ét követő több hónapos időszakot. Ez utóbbi a Nyár eseményeinek ideje. Míg a 2016-ban megjelent Ősz a népszavazási sokk után némiképp optimista üzenettel örvendeztette meg a szerző rajongóit, a Nyár kicsengése sokkal pesszimistább. Azért ebben is felcsillan a remény, például egy olyan idős szereplő formájában, aki úgy dönt, fittyet hányva a pánikra, éli tovább a normális életet, aminek része az is, hogy segít másokon. A történet arra világít rá, hogy mennyire rövid a társadalmi emlékezet, ugyanakkor a politika mennyire hajlamos arra, hogy korábbi módszereket alkalmazzon, tekintet nélkül arra, hogy azok mivel jártak.

Míg a fülszöveg elsősorban arra fókuszál, hogy a Nyár hogyan ír a politika polarizáló hatásáról, a bármelyik oldali szélsőség leegyszerűsített üzeneteiről – a klímapániktól az idegengyűlöletig –, számomra ez a szál sokkal jelentősebb volt. Egészen pontosan arról van szó, hogy minden korábbi tapasztalat ellenére mennyire könnyedén dönt úgy egy-egy kormány, hogy táborokba zár embereket.

A kötet egyik fő szála a második világháború idején Nagy-Britannián belül internáltakról szól, s azt állítja kegyetlen párhuzamba, hogyan bánnak most a menekültekkel. És ekkor még előttünk voltak a koronavírus indokával létrehozott internálótáborok – amiket csak néhány állam (pl. éppen Nagy-Britannia és Új-Zéland) valósított meg, de hasonlókat másutt is terveztek. Miközben a nácik által működtetett haláltáboroknak könyvtárnyi az irodalma, és az mindenki számára kötelező tananyag – kevés szó esik közelebbi és távolabbi „rokonairól”. Azt talán sokan tanulták, hogy az első koncentrációs táborokat éppen a britek hozták létre a búr háború idején. Az utóbbi években születtek művészeti alkotások – könyvek, filmek – az USA második világháború alatti politikájáról is, amivel japán származású állampolgáraik egzisztenciáját számolták fel, és zárták őket táborokba.

• Olvass bele!

Nemigen találkoztam még olyan művel, amelyik a második világháborús angliai internálásokról emlékezett volna meg, bár tudtam arról, hogy ez megtörtént. Családi legendáriumunkban személyes történet is szerepel erről az időszakról. Nagyapám legjobb barátja, aki 1939-ben a zürichi egyetem fiatal oktatója volt, az angliai nyaralás végén, szeptember elején, a hadüzenet után nem tudott visszatérni a munkájához, hanem ellenséges – magyar – állampolgárként gyorsan egy táborban találta magát. Sokan úgy kerültek a szögesdrót mögé, hogy éppen a lehetséges nyugodt élet reményében érkeztek menekültként a szigetországba – például Németországból, Ausztriából vagy Csehországból. Ebben a regényben Einstein egyik rokonának internálásáról olvashatunk, aki a Man-szigetre kerül, majd a regény jelen idejében a demencia fogságában idézi fel mindezt.

Sok író lép abba a csapdába, hogy egy könyvsorozat elején előre megmondja, hány kötetet ad majd az olvasó kezébe. Az ígéret lassan olyan kötelezettséggé válhat, amit egyre nehezebb teljesíteni, és az utolsó kötet(ek) gyakran válnak az eredeti vállalás áldozatává. (A Harry Potter hetedik kötetének olvasói most alighanem élénken bólogatnak.) Az Évszakok-kvartett nem lehetett sem több, sem kevesebb négy kötetnél, és valamennyi évszakot magába kellett foglalnia. Az eredeti terv szerint a négy kötet négy év alatt jelent volna meg, ám végül a Brexit folyamata hosszabb időt vett igénybe. Azt nyilván nem lehetett tudni, hogy milyen események kísérik majd ezeket az éveket, a koronavírus-őrületre pedig végképp nem számított senki. Talán éppen ezért lett az utolsó kötet jó száz oldallal hosszabb, mint az első három szikár regény. Bár nagyon erős szöveget kapunk, talán mégsem annyira erős, mint az előzőek.

Ám Ali Smith briliáns szerző, aki mindezek ellenére remek posztmodern regényt tett le az asztalra. A mű éppen annyira hatásos a mai magyar olvasónak, mint 3-4 évvel korábban, eredeti megjelenésekor lett volna. A sűrű szövésű, ismét Mesterházi Mónika igényes fordításában a magyar regénypiacra került irodalmi szöveg telis-tele van vendégszövegekkel – s ezzel keményen megdolgoztatja az olvasót.

A sorozat nem véletlenül nem tetralógia, hanem szokatlan módon kvartett. A négy regény más-más hangon szól, ám mégis egységet alkot. Megvan közöttük a laza kapcsolat a visszatérő szereplők és a közös témák formájában. A Nyár kötetben a kör bezárul, a regényben a Tavaszt olvassák. Talán ez a mozzanat tekinthető reménysugárnak ebben a pesszimista regényben. Feloldozás nemigen történik, a megromlott házasság nem jön rendbe, a klímapánik, illetve a szélsőség fogságába esett gyerekek gondolkodása nem lesz egészségesebb, a Brexit negatív következményeit nem ellensúlyozza semmilyen pozitívum – egyelőre. De a következő tavasz – persze nem a 2021-es, hanem talán a 2024-es vagy valamelyik következő – talán jobb világot hoz.

Ali Smith: Nyár
Fordította: Mesterházi Mónika
Magvető Kiadó, Budapest, 2023
368 oldal, teljes bolti ár 5699 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 5072 Ft,
e-könyv változat 3999 Ft
ISBN 978 963 144 3264 (papír)
ISBN 978 963 144 3561 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Grace házassága tönkrement, lánya mindennapjait a klímaszorongás tölti ki, fia pedig előszeretettel provokálja környezetét a jobboldali politika populista szólamaival. Amikor két ismeretlen kopogtat az ajtajukon, a család úgy dönt, csatlakozik hozzájuk, hogy megtaláljanak egy bizonyos Danielt, és visszajuttassák neki egy értékes szobor egyik darabkáját.
Az út során régi nyarak emléke mosódik egymásba, két testvér próbálja túlélni a legrosszabb időket, és Albert Einstein és Lorenza Mazzetti alakja is megidéződik. Évszak-kvartettje befejező részében Ali Smith ismét jelenünk legégetőbb kérdéseit vizsgálja, miközben a világ lassan karanténba zárul. A Nyár: lírai regény ajándékba kapott időről, választott és fogadott családról és arról, hogyan lehet az ember a saját életének hőse.