Mit kezdünk egymással? | Saly Noémi: Példabeszédek és A Macska történetei

Bedő J. István |

Kettős családrajz – vagy talán valami egészen más – Saly Noéminek ez a kötete: egy jó vaskos szelet a magyar történelem néhány zivataros századából, és egy lényegesen karcsúbb, de az is nagyítóval végzett vizsgálódás egy szűkebb terepen.

A Példabeszédek című novellagyűjtemény Saly Noémi ágas-bogas családfájának néhány levele. De ezeket a leveleket tessék úgy elképzelni, mint a császárfa (Paulownia) 4-6 8 férfitenyérnyire nőtt oxigéngyárát. A szerző, aki egyszerre bölcsész és muzeológus – és még egy fél oldalt biztosan kitennének kedves munkái és időtöltései –, de még búvár is, mármint a család, az elődök, a déd- és ükszülők, sőt azok felmenőinek múltjába alámerülő egyén. Ebbéli minőségében (hat rám a múlt idők nyelvezete…) kutatta, hogy a különb- s különbféle rokonok között ki mindenki tett hozzá valamit a fővároshoz, az országhoz, a világhoz. Röviden: sokan, igen sokat.

Nem akarnám hírességek nevével rabolni az időt, de jó tudni, hogy egyikük (az egyik dédapa) a Hősök terei Gábriel arkangyal helyreillesztésében jeleskedett, a másikuk bérpalotákat tervezett és építtetett. S ahogy olvasgattam az egymásra keresztben utalgató, kanyargó történeteket, rá kellett jönnöm, hogy nem kizárólag a dédpapára igaz, amit a saját magára mond, hanem a Kárpát-medence szinte minden nemzetiségét magába olvasztó család tagjaira is: „Én egy nemzetalkotó elem vagyok, fiam.”

Noémi történetei egyenként is kanyargósak, és csodás zárópoén csattan mindegyiknek a végén, akár anya, akár Tesó (a fivére), akár nagyika, akár Edit néni (nagynéni) mondja, mint például :ezt: „Utálsz mosogatni, angyalom? Szeresd meg.” (Ezekről a történetekről korábban már írtunk.)

Persze az olvasó csupán élvezi a szöveget, a sztorikat, és nem rajzolja meg fejben a hatalmas családfát, ami papírra kiterítve legalább egy ebédlőszőnyegnyit tenne ki. Csak elgondolkodik azon, hogy az anyakönyvezett (születési, házasságkötési, halálozási), honvédelemre vagy háborúkba behívott, mindenféle politikai fordulatokat, rezsimeket (sőt még Sztálin halálát is) át- és túlélt rokon között vajon hol keresztez(het)ték az ő felmenői az enyémek hasonlóan kalandos, ám sokkal töredékesebben dokumentált útjait.

• Olvass bele!

A második mű – A Macska történetei –: blogregény, és szintén családtörténet. Csak egészen más módon. A szerzője ugyanis maga a kényszerűségből befogadott Macska. Saly Noémi – aki alapvetően kutyás, azok pedig általában minimum tartózkodással viseltetnek a Felis nembe tartozó állatokkal. Macska tehát a saját szemszögéből mondja el, hogyan került betegeskedő Gazdámtól Nemgazdámhoz. És mivel az ő látóhatára másutt van, fel-felszökdel bútorra, kamrapolcra, szekrény tetejére, és mindent aprólékosan megvizsgál. Hát, istenem, olykor valami nem marad a helyén… Vagy eltörik. De nagyító nélkül is lát és megfigyel mindent. Azonkívül némi kárörvendéssel figyeli az őt kiszolgáló Nemgazdámat.

Az ellenszenv kezdetben kölcsönös, és az ismerős területhez szokott Macska – természetesen – macskamódra viselkedik. Csupán eltűri Nemgazdám jelenlétét, felfedező utakra indul, a kutyához (a kutyai intelligenciához és viselkedéshez) szokott Nemgazdát váltakozva kergeti őrületbe, kétségbeesésbe és takarítássorozatokba. De aki ilyesmit már átélt bármilyen nemű és korú macskával (pláne többel), annak nem mondok újat.

A naplószerűen megírt macskaregény két hasonló korú, idősödő, értelmes lény egymáshoz csiszolódásának története. Majdnem azt írtam, érzelmes családregény, de pontosabb úgy, hogy születő érzelmek szép krónikája. Macska hanyatló egészségének törvényszerű vége a látogatás a Félelmetes Embernél, amit aztán már csak a hosszú-hosszú alvás követ. Még szerencse, hogy azért számos fénykép megörökítette az utókornak, meg az olvasónak őmacskaságát. Dokumentálva a hiúságát is…

De nem ment el egészen, mert Újgazdám – aki az idők változásával előlépett Gazdámmá – lakásában változatlanul jelen van emlékeivel, nyomaival, az eltört csetreszekkel, a heverőszőnyeggel, az ölbebújó takaróval, a bútorok mögötti elhullajtott szőrszálakkal meg egy csomó aprósággal – a Macska.

Saly Noémi: Példabeszédek és A Macska történetei
Ab Ovo Kiadó, Budapest, 2023
212 oldal, teljes bolti ár 4950 Ft,
online ár a lira.hu-n 4405 Ft
ISBN 978 615 564 0674

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Példabeszédeimet az első kiadás ajánlójában a kredencfiókból kiszivárgott hőseposz-foszlányokként, kezdők és haladók számára is használható gyakorlati erkölcstanként határoztam meg. Robbantott családregény ez, ahol valaha daliás épületünk mohos falait, huzatban lengedező ajtóit néhány mondat tartja, rendületlenül. A Galga partjától és a Tabántól Teheránon és Dzsakartán át egy amazóniai vízesésig, az Árpád-kortól máig, besenyők, tótok, németek, zsidók, minden van, mint a búcsúban.
A kötet második felének főhőse és elbeszélője a Macska. Ez a történet mindössze tizenhét hónapig tartott, és csak a legvégén kellett kimozdulnunk abból a tabáni lakásból. Mit kezd az ember egy szomszéd elárvult jószágával, ha amúgy egyáltalán nem szereti a macskákat, ráadásul ez a dög eleinte – teljes joggal – rettegve gyűlöli? És ő? Ő mit kezd velem?
Két élőlény utazása egymás világába, sok értetlenkedéssel, nyelvtanulással, vicces és kevésbé vicces kalandokkal. Felismerések. Bizalmatlanság. Bizalom. Két batyu gazdátlan, elfojtott, használaton kívül rekedt szeretet akarattól függetlenül – sőt annak ellenére – célt, értelmet, gazdát talál és cserél. Hogy aztán az egésznek drámai gyorsasággal vége is legyen. De a Macska marad, ő most már mindig lesz. – Saly Noémi