Doktor Genya a startupok korában | John Scalzi: Állati gonosz

Paddington |

John Scalzi legújabb regényét olvasva örömmel jelenthetem: a szerző visszanyerte korábban megszokott humorát, ami még legkomolyabb témájú regényeit is jellemezte, ám fájóan hiányzott az előzőből, a Kaidzsú Állatvédő Társaságból. Az Állati gonosz nem a szerző „komolyabb” történetei közé tartozik. Inkább – ahogy a fülszöveg is írja – egy Christopher Moore-tól megszokott szituációs humorvihar, látszólag könnyed történet, ami mégis számos fontos globális problémát vet fel.

A történet elején Charlie Fitzer elvált, egyedülálló, illetve az életét csak a macskájával, Hérával osztja meg, aki mellé éppen talál egy másik cicát, Perszephónét. Helyettesítő tanárként épphogy megél. Magányos, barátai nemigen vannak, nála sokkal idősebb testvéreivel pedig finoman szólva nem felhőtlen a viszonya. Éppen arra készül, hogy megvásárolja a helyi kocsmát, ami egyben a helyi közösség központja. Ez megváltoztatná az életét, de a szükséges bankkölcsönre csekélyek az esélyei, így maga sem hisz a tervben igazán.

Ekkor egy különös nő lép be az életébe: Mathilda „Til” Morrison, Charlie nemrég elhunyt nagybátyjának, Jake-nek a képviselője. Charlie ötéves kora óta nem látta a – tudomása szerint – parkolóházak üzemeltetéséből meggazdagodott rokont, nem nagyon hallott felőle. Jake utolsó kívánsága az volt, hogy Charlie legyen a nagybácsi temetésén a házigazda. Ez a feltétele annak, hogy hozzájusson az örökségéhez, amin viszont nem kell mással osztoznia. Charlie beleegyezik, és a temetésen már kapiskálni kezdi, hogy Jake bácsi nem egy egyszerű parkolóház-mogul volt. Lássuk be, nem megszokott egy temetési urna „Bekaphatod, faszkalap” felirattal. A koszorúszalagok nem bánatról és együttérzésről tanúskodnak, a résztvevők igencsak alvilági figuráknak néznek ki, sőt az egyik még leszúrni is megpróbálja a holttestet, hogy meggyőződjön róla, valóban halott.

Innen indul Charlie zuhanása a nyúl üregébe, ahol nem Bolond Kalaposok és Szív Királynők várják, hanem egy jóféle James Bond-os gonosz-főhadiszállás egy aktív vulkánra telepítve. Nem (csak) kulcsok és elixírek, hanem sztrájkolni készülő, szakszervezetbe tömörülő delfinek. Még az is kiderül, Héra és Perszephoné klónozott macskák, és igencsak intelligensek. Sőt: alapvetően a testőrei voltak, nem pedig a házi kedvencei. Ugyan, ki gyanakodna arra, hogy egy macska jól képzett kém?

A fejét kapkodó főhős megtudja azt is, hogy nagybátyja egy csapat Doktor Genyához mérhető gonosz közé tartozott. Gyorsan felméri a helyzetet – és tisztánlátását később többször is bizonyítja. Charlie ugyanis nem csak helyettesítő tanár. Korábban oknyomozó gazdasági újságíró, vagyis a kihalóban lévő állatfajták egyike volt, amíg volt hová írnia. Hamarosan egy vissza nem utasítható meghívást kap, s ennek következtében a Comói-tó partján találja magát, egy „gonosztevő-konferencián”. Morrison megfogalmazása szerint ez olyan, „mint a davosi, csak ők nem tesznek úgy, mintha segíteni akarnának az embereken”.

• Olvass bele!

És ezek a gonosztevők „nem gonosz emberek. Hanem professzionális felforgatók, akik megkeresik a rendszerek és folyamatok gyenge pontjait, kiskapuit és szándékolatlan következményeit, majd kihasználják őket akár a saját, akár az ügyfélbázisuk érdekében.” Ez az ügyfélbázis pedig nagyvállalatoktól a kormányokig terjed. A gonosztevő megnevezéshez pedig a nagybácsi ragaszkodott. Hívhatta volna magát akár tiszta szándékú vállalkozónak is, ahogy azt mások is teszik Bill Gates-től Elon Muskig, Jeff Bezostól Bernard Arnault-ig.

Azt hiszem, ennyi információ birtokában már eldönthette az olvasó, hogy ezt a regényt neki írta-e John Scalzi. Vérbeli sci-fi az Állati gonosz, ami azonban napjainkban játszódik, ráadásul a Földön. Az olvasó hamar ehhez igazítja az elvárásait. A technológia elemei, amelyekkel a szerző eljátszik, gyakorlatilag mind rendelkezésre állnak. Olyan érzésünk van, hogy a fikciós elemek (remélhetőleg csak egy részük) akár valóságosak is lehetnek – és ez kicsit ijesztő. Ám mindez olyan ellenállhatatlan humorban van pácolva, amitől a kemény témák – a klónozás etikusságától a nácik által zsákmányolt kincsekig (igen, még az is akad benne), a nagyvállalatok államok feletti hatalmától a megfigyelő-rendszerek mindenhatóságáig – könnyebben emészthetőekké válnak. Charlie pedig szükségszerűen emlékezteti az olvasót druszájára, Roald Dahl csokigyári főhősére. Scalzi Charlie-jának története – a pörgős szituációkkal, a fura figurákkal, a gáncsoskodásokkal, a delfinként reinkarnálódott umpa-lumpákkal – markánsan felismerhető párhuzamot mutat a csokis kisfiú édességipari kalandjaival. Mert nyíltságával, őszinteségével ő is megváltoztatja a dolgokat.

Scalzi nagyon profi, a regénynek minden sorából kiérezhető, bár egy ponton kissé megtörik a lendület. Ezt a szerző az utószóban meg is magyarázza. Ám ennek ellenére remek és gyorsan elolvasható regényt kapunk. Ráadásul főszereplője nagyon szerethető, s manapság már ez is ritkaságszámba megy. Kár, hogy a cím magyarításakor ő kikerült a fókuszból. Az eredeti cím, Starter Villain, azaz (pálya)kezdő, zöldfülű gonosz ugyanis erre utalt. (Igaz viszont, hogy a villain-nek nincs megfelelője a magyar mitológiában…)

Egészen biztos, hogy vonzónak találják majd a történetet, akik szeretik a macskákat. Tudva, hogy Scalzi macskabolond, ez nem meglepő. Én viszont kifejezetten haragudtam rá, amikor csúnyákat mond/ír a kutyákról…

Azoknak, akik Scalzit először olvassák magyarul Rusznyák Csaba fordításában, nem fog csalódást okozni a néhány fordítási baki sem. Az elfogult Scalzi-rajongó énemnek azért kicsit hiányzott a Scalzit és Moore-t korábban megszólaltató Pék Zoltán „magyar hangja”.

John Scalzi: Állati gonosz
Fordította: Rusznyák Csaba
Agave Könyvek, Budapest, 2023
288 oldal, teljes bolti ár 3980 Ft
kedvezményes ár a kiadónál 3184 Ft
ISBN 978 963 598 1939

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Mi történik akkor, ha egy titkos szupergonosz elhalálozik, és szeretett, ám tudatlan unokaöccsére hagy mindent? Mi lehet sokkolóbb az örökös számára? Szembesülni a ténnyel, hogy az eredetileg parkolómágnásnak hitt nagybácsi valójában a világ egyik leghírhedtebb gonosztevője volt – az az igazi, régi vágású fajta, akit a Bond-filmekben látni, vulkánba vájt főhadiszállással meg mindennel –, vagy hogy titkos birodalmát értelmes, emberi nyelvet és számítógépet használó macskák irányítják?
És képes-e megbirkózni a hirtelen minden irányból rá leselkedő veszéllyel? Elvégre a végtelen mennyiségű pénz mellé az egész biznisz is jár, amire nem egy üzleti partnernek fáj a foga.

John Scalzi legújabb regénye állati képtelenség, ami humorában sokszor Christopher Moore-t idézi, közben viszont meglehetősen józanul foglalkozik korunk világának legégetőbb problémáival.