A (majdnem) elfelejtett nőíró | Dézsi Ibolya: Én, Földes Jolán

Toronyi Attila |

A háború előtt született generációból sokan hallottak a fiatal Földes Jolán mesébe illő sikeréről: 1936-ban, harmincöt évesen megnyerte egy brit irodalmi ügynökség nemzetközi pályázatát A halászó macska uccája című regényével. Egy csapásra világszerte ismert lett. Könyvét tizennyolc nyelvre fordították le, magyarul egymillió példányban (!) adták ki. A Hollywood után kiáltó siker nyomán a szerző hirtelen a Nobel-díjasoknál is jóval gazdagabb lett.

De ki volt Földes Jolán és minek köszönhette hihetetlen berobbanását a könyvpiacra? Dézsi Ibolya regényes életrajza, az Én, Földes Jolán ennek a kérdésnek a megválaszolására tett (szögezzük le azonnal: eredményes) kísérletet.

Bár a könyvborító ajánlója életrajzi regénynek titulálja, ennél mégis jóval többet kapunk. Tanulságos korrajzot, sőt lapszemlét is, tudniillik szemelvényeket a korabeli sajtóból a Színházi Élettől a Szabolcsi Hírlapig. A szerző hosszan kutatott az interneten, a páratlanul gazdag Arcanumban és végigbogarászott sok más forrást, hogy minél plasztikusabb képet rajzolhasson Földes Jolánról és koráról.

Meglepődtem volna, ha a könyvet férfitársam írja meg. A téma ugyanis kifejezetten empatikus női szerzőt kíván. Földest több kritikusa az esztétikai értékek aprólékos méricskélése után minősítette – Dézsi Ibolya nem érte be ezzel. Ráadásul a háború utáni irodalomtudomány a maga kanonizáló mániájával – „Emez jó és értékes, amaz sekélyes és értéktelen” – Földes Jolánt bezárta a szórakoztató irodalom szűk skatulyájába. A Spenótnak becézett, hatkötetes magyar irodalomtörténet a regényt (de még a sikerét is) lepofozta a polcokról emígy: „egy nemzetközi pályázat első díja juttatta kétes világhírhez.”

Dézsi Ibolyát nem csupán a szerző, hanem a jelenség érdekelte. Hogyan történhetett meg mindaz, ami Földes Jolánnal megtörtént? Ehhez emlékezzünk arra, hogy Magyarországon a lányok csak 1895 után, egy akkor elfogadott törvénynek köszönhetően jelentkezhettek gimnáziumba vagy egyetemre, s a nők először 1918-ban kaptak választójogot. Így tehát az 1920-ban érettségizett Földes Jolán, aki már kamaszlányként verseket, interjúkat publikált, eljárt a Galilei Kör vitáira, emancipált ifjú hölgyként pedig bízvást jelentkezhetett (volna) a budapesti bölcsészkarra, ha… ha nincs a szégyenletes numerus clausus. Gyógyszerész édesapja, Friedländer Manó akkor magyarosította nevét Földesre, amikor félárva kislánya még csak hétéves volt. (Édesanyja néhány évvel korábban mérgezte meg magát, majd elveszítette beteg húgát is. Jolánt apai nagyszülei nevelték.)

Előbb a bécsi, majd párizsi egyetemre iratkozott be, mellette azonban dolgozott is, hogy fenn tudja tartani magát. Közben papírra vetette jegyzeteit, melyeket később felhasznált a macskás regényéhez. Tanulmányait félbeszakította, hazautazott, mert apja üzleti vállalkozása csődbe jutott. Segíteni azonban nem tudott rajta: az apa is öngyilkosságba menekült.

• Olvass bele!

Férjhez ment, de a házasság nem tartott sokáig, férje ráunt a kis vézna, fekete hajú nőre, ahogyan önmagát jellemezte. Magára maradt, és kapva kapott az alkalmon, amikor az egyiptomi magyar konzulátuson titkárnői állást kínáltak neki.

Ebben a sűrített leírásban már benne van a kor is, annak minden ellentmondásával. Amikor a zsidókérdés egyre inkább a hétköznapok részévé válik. Például az első magyar szépségversenyt 1929-ben Simon Böske nyerte meg, és ő lett a Miss Európa győztese is. Ám a hazai antiszemita csoportoknak ez nagyon nem tetszett, és hatalmas ricsajt csaptak…

Dézsi Ibolya olykor csapongva mesél, elkalandozik a történelem megidézésében, hasznos ismereteket szúr be, hogy érthetővé tegye Földes Jolán sorsának alakulását. És visszatérve a női jogokra: a harmincas évekre felnőtt egy többé-kevésbé emancipálódott, olvasmányokra, filmekre szomjazó női közönség. Ezzel párhuzamosan számos női szerző jelent meg műveivel: ekkor futott be mások mellett Gulácsy Irén, Erdős Renée, Lux Terka, Zsigray Julianna, Tormay Cecil, Kóbor Noémi, Ritoók Emma és Kosáryné Réz Lola. S bármennyire nem tetszett is a kényes ízlésű esztétáknak: a keresleti oldalon dominált a női látásmód, a fordulatos olvasmányok iránti igény. A nők kevésbé keresték a korstílust követő, kifinomult szépirodalmat, annál inkább a lektűrt.

Földes Jolán életét ez a fordulat is alakította: Egyiptomból hazatérve napi 10-12 órán át fordított regényeket, javarészt ponyvákat, krimiket. Három hét alatt készült el egy-egy kötettel. Közben ismét férjhez ment, és megírta első saját művét (Mária jól érett), amellyel elnyerte az akkor igen rangos Mikszáth Kálmán-díjat.

A bevezetőben említett világsikert megelőzte még a magyarországi: A halászó macska uccája ugyanis először egy magyar pályázatnak lett a győztese. Mint hazai első helyezett vehetett aztán részt a londoni futamon, ahol nagyot robbant a „Macska”. A szerzőt világ körüli útra, felolvasó előadásokra hívták, az amerikai piacot pedig jótékonyan befolyásolta, hogy Roosevelt elnök neje is elismerően nyilatkozott a regényről, amely egy Párizsba emigrált munkáscsalád életével foglalkozik.

Vajon mi lett volna Földes Jolánnal, ha nem jön közbe a hitleri őrület, a második világháború? Ha nem kell a zsidóüldözés elől Londonba menekülnie? Érthető a felháborodása: amikor megtudja, hogy származása miatt megfosztották magyar állampolgárságától, megfogadja, többé nem ír magyarul. S arról is értesül, hogy az újabb zsidótörvény értelmében ismételten megalázzák, feketelistára kerül – bár, mondhatjuk igen jó társaságba – együtt Füst Milánnal, Ignotusszal, Molnár Ferenccel, Szomory Dezsővel és másokkal. Műveiket összegyűjtik, bezúzzák és csomagolópapírt készítenek belőlük.

Néhány évig még alkot, angolul megírt, Golden Earrings (Arany fülbevaló) című regényéből 1947-ben filmet is forgatnak Marlene Dietrich főszereplésével, de figyelmét egyre inkább a politika köti le. Mi lesz a világgal? Mi lesz Magyarországgal?

Élete utolsó 13 évében már nem ír. Aggódik és betegeskedik.

Az Én, Földes Jolán utolsó oldalainak egyikén Jolán így töpreng:

„Sors… Nem hittem a sorsban, ez idáig. Apám mondása belém vésődött: a sorsot mi magunk alakítjuk. De már másként gondolom. Tehetünk azért, hogy jobb legyen az életünk, de nem döntünk felette.
Arra a rengeteg zseniális művészre, íróra, költőre, muzsikusra, feltalálóra gondolok, akiket a második világháborúban meggyilkoltak, csak azért, mert zsidók voltak – pedig ők aztán igyekeztek alakítani saját sorsukat! Vagy azokra, akik az álkommunizmus magyar és szovjet börtöneiben, munkatáboraiban haltak meg, már felesleges feltenni a kérdést, hogy irányíthatod-e a sorsot, mert a válasz egyértelmű: csak addig, amíg egy erősebb hatalom nem avatkozik bele.”

Valóban. Ez járhatott a halászó macska szerzőjének a fejében.

Dézsi Ibolya sikeresen bújt bele Földes Jolán bőrébe.

Dézsi Ibolya: Én, Földes Jolán
Atlantic Press Kiadó, Budapest, 2023
320 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
online ár a lira.hu-n 3551 Ft
ISBN 978 963 557 0416

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

1936-ban csak úgy dagadtak a magyar keblek: Földes Jolán nemzetközi regénypályázatot nyert A halászó macska uccájával.
Az írónő hirtelen híres lett, a nemzetközi sajtó és irodalmi körök csak úgy kapkodtak utána, Indiától Párizsig fellépésekre hívták. Még Eleanor Roosevelt, az amerikai First Lady is dicsérte a regényt My Day című rovatában. A magyar sajtó is lelkendezett, és a fejét éppen csak néhány éve felvető női emancipáció is keblére ölelte. Nem úgy a hazai férfi szerzők…
De hová lett Földes Jolán? Ezt a címet is kaphatta volna az életrajzi regény, hiszen ahogy berobbant, olyan hirtelen el is tűnt a magyar irodalmi porondról.
Dézsi Ibolya éveken át kitartóan kutatott élete, sorsa után. Egy olyan életutat igyekezett felderíteni, amely kis híján elveszett a múlt homályában, s amelyet a magyar írótársadalom nem akart felvállalni. Ám Földes Jolán szelleme visszatér.