Foci és környéke a 150 éves fővárosban | Csillag Péter, Dénes Tamás: Budapest futballkönyve

● K A R Á C S O N Y
U T Á N   I S
A J Á N L J U K ●

Pál Attila |

Futball az egész világ, és játékos benne minden férfi és (egy idő óta) nő. A Shakespeare-től kölcsönzött parafrázis persze barokkos túlzás, ám azt nehéz lenne tagadni, hogy a foci valamilyen formában jelen van életünk szinte minden szegmensében. Még akik zsigerből utálják ezt a – mára a szórakoztatóipar ágává fejlődött (?) – sportágat, azok sem állíthatják, hogy egy cseppet sem érinti őket. Nem bizonygatom, hogy a labdarúgás a munkahelyi beszélgetésektől kezdve az adózáson és a meccsnapi közlekedésen át a gyerekek lelkes játékáig hány ponton van jelen, s olykor befolyásolja is életünket.

Nem én írom le először: aligha létezik még egy olyan csapatsportág, amely egyrészt oly hamar vált világszerte felettébb népszerűvé, másrészt oly sokrétűen fejti ki hatását nemcsak mindennapjainkra, hanem a gazdaságra és a politikára is. Bár ez utóbbi esetben inkább arról beszélhetünk, hogy a politika hogyan és milyen mértékben, milyen eszközökkel használja fel a maga céljaira a foci (és a játékosok) közkedveltségét.

Mindez szemléletesen és igen szórakoztatóan köszön vissza a két kiváló sportújságíró és futballtörténész, Csillag Péter és Dénes Tamás új könyvében, a Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulójának tiszteletére megírt, Budapest futballkönyve című kötetben. Az egymástól látszólag független sztorikat összefogó mű a jeles jubileumhoz méltó igényességgel került az olvasók kezébe.

Máig vitatják, ki is hozta hazánkba az első futball-labdát (vagy ahogy akkor írták: lapdát), többen is szívesen kisajátították maguknak a dicsőséget. Egy fővárosi legenda szerint viszont (szinte) bizonyos, hogy az első, aki Budapesten labdába rúgott, mégpedig 1893-ban, nem volt más, mint a II. Kerületi Királyi Katolikus Főgimnázium (azóta Rákóczi Gimi – A szerk.) egyik diákja, bizonyos bárcziházi Bárczy István, későbbi magyar királyi titkos tanácsos, a miniszterelnökség államtitkára, s nem utolsósorban Budapest főpolgármestere. Nem csoda, hogy a főváros történetének egyik legjelesebb vezetője lelkes támogatója volt a múlt század elején még csak szárnyait bontogató hazai labdarúgásnak.

• Olvass bele!

Tudja-e valaki hol terült el a Pékerdő? (A nyolcadik kerületben, helyére került az MTK, meg az Előre pálya…) S azon kívül, hogy itt zajlott le az első magyar „football match”, miről volt nevezetes? Zajlott bizony, hiszen az 1896. november elsején, a 25 centis friss hóréteg borította pályán rendezett összecsapásnak az Északi Főműhely és a Rókus Kórház csapatai között röpke húsz perc alatt – ezt követően lefújták a csontzenét – három súlyos sérültje is volt (mindhárman bokatörést szenvedtek), s emiatt az akkori „futballistafeleségek” olyannyira megnehezteltek a szervező Löwenrosen Károlyra, hogy a derék Charly bácsi hónapokig nem mert a Pékerdő közelébe se menni.

Mégis, minden nehézség ellenére, minden viszály közepette a budapesti labdarúgás egyre csak bővült és erősödött, gombamód szaporodtak a futballklubok, lassanként már nem is számított férfinak az a fiatalember, aki nem rúgta a bőrt valamelyik (természetesen amatőr) csapatban. Az ötvenes években a kétszázat is meghaladta a fővárosi pályák száma, de még így előfordult, hogy egyiken-másikon öt-hat csapat is osztozott.

A sportág a főváros életének szerves részévé nőtte ki magát. Hétvégente tízezrek látogattak ki a stadionokba és a kis pályákra, hogy drukkoljanak a Fradinak, a Mötökának, az Újpestnek vagy a KAC-nak (Kispesti AC), a BTC-ről, Törekvésről, Elektromosról vagy a gyári csapatokról (Gamma, Phöbus stb.) nem is beszélve. Sok-sok ezer férfi, és egyre több nő is, tapsolt Schlosser, Orth, Puskás, Albert, Törőcsik cseleinek és góljainak láttán, fütyült egy-egy vitatott ítélet miatt. A lényeg, hogy levezették a hétköznapokban felgyülemlett feszültséget, a Fradi-, Vasas-, Újpest- vagy Kispest-táborban „közösségre” leltek, s volt miről beszélgetni a hétfői munkakezdés előtt. De ez csak a jéghegy csúcsa: az országos bajnokság három osztálya mellett (vagy alatt?) a Budapest-bajnokságban is szerepelt több mint száz csapat, kiegészülve a fiatalokkal (a kölyöktől az ifjúságiakig), valamint az öregfiúkkal.

A szerzőpáros könnyed stílusban (ugyanakkor rengeteg érdekes adatot beleszőve) mesél a hazai futball jeles alkalmairól, például az első rádióközvetítésről, a válogatott asszisztálásáról az újjáépített Lánchíd avatásán, a Népstadion elfeledett próbameccséről, a női labdarúgás születéséről, a „botrányos” filmforgatásról (Két félidő a pokolban) az MTK pályán stb.

Minél több pénz került a labdarúgás környezetébe, annál több köze lett a focinak a mindennapi élethez. Nem csupán a játékosok adás-vétele révén forgott a pénz, hanem a (sokáig tiltott tevékenységnek számított) sportfogadás is nyelte és köpte a forintezreket, majd később -milliókat. Ahol nyerni lehet, ott persze megjelennek a nyerészkedők is, a magyar foci sem maradt totóbotrány nélkül, de arra már nem mindenki emlékszik, hogy a totóbotrányból színházi botrány is kerekedett, és a szerzők ezt sem hagyták ki a történetek sorából.

Bár a mű címe: Budapest futballkönyve, valójában sokkal több, mint focitörténeti anekdota- és legendagyűjtemény. Szemléletes képet ad – rengeteg korabeli fotóval illusztrálva – a fővárosi futballt körülölelő világról, a szurkolókról, az újságírókról, a fociüzlet működéséről, annak árnyoldalairól, a focisták életéről, mulatságos vagy éppen tanulságos történeteiről. Mesél nagy stadionok meg legendás kis pályák építéséről és működéséről – és sajnos gyakori megszűnéséről. A címben ígérteken túl társadalomrajz és helytörténet is.

Csillag Péter, Dénes Tamás:
Budapest futballkönyve
Jaffa Kiadó, Budapest, 2023
296 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3999 Ft,
ISBN 978 963 475 7986

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulója alkalmából, a 2023-as ünnepi évben rendhagyó könyvvel elevenítjük fel a főváros múltjának elfeledett futballhistóriáját a 19. század utolsó éveitől az ezredfordulóig. Ismeretlen vagy homályban maradt futballtörténetek elevenednek meg, olyan izgalmas, felfedezésre váró világba kalauzolva el az olvasót, amelyben ott rejlenek a fővárosi sportkultúra jellegzetességei, a lüktető nagyvárosi hétköznapok ismertetőjegyei, a mögöttünk hagyott évtizedek titokzatos részletei. A városi élethez, a mindennapokhoz – közlekedéshez, mozihoz, színházhoz, rádióhoz, kórházhoz, fürdőhöz – kapcsolódó futballepizódok mögött kirajzolódik az események háttere, hol a macskaköves utcán tovarobogó fiáker hangját, hol a sárga villamos nyikorgását, hol a gyorsuló metró zúgását hallhatjuk, de minden esetben a labda pattogásától kísérve.

Csillag Péter (1983) Junior Prima-, Feleki László-, Németh Gyula- és MSÚSZ-nívódíjas újságíró, történész, a Nemzeti Sport főmunkatársa. A magyar futball hátországát bemutató Hátsó füves című országjáró sorozat készítője, az Ady stoplisban, a Kapufák és kényszerítők, az Oldalvonal és a Ha a pályák mesélni tudnának… című könyv szerzője. Elsődleges érdeklődési területe a futball történelmi, társadalmi és kulturális vetülete.
Dénes Tamás (1963) Szepesi-, Feleki-, Ezüstgerely, MÚOSZ-nívódíjas sportújságíró, futballtörténész, a Nemzeti Sport korábbi főszerkesztője. Három világbajnokság, hét Európa-bajnokság, egy-egy olimpia, Afrika-kupa és Copa América tudósítója. Több mint nyolcvan futball tárgyú könyv írója, szerzőtársaival hétezer oldalon, tíz kötetben dolgozta fel a magyar és a nemzetközi labdarúgás történetét.