Óda a fordításhoz | R. F. Kuang: Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége

● K A R Á C S O N Y I
A J Á N D É K N A K
A J Á N L J U K ●

Paddington |

A nyelvnek hatalma van. Befolyásolhatja gondolatainkat, interakcióinkat, és még azt is, ahogyan álmodunk. Akik több nyelven beszélnek jól, pontosan tudják, milyen nehéz bizonyos dolgokat kifejezni az egyik nyelven, amit a másikon játszi könnyedséggel lehet elmondani. Én állandóan ezzel küzdök a magyar és az angol nyelv között lavírozva, nem is beszélve arról, amikor a holland is belejátszik. A nyelvnek ezt a sokrétű hatását vizsgálja Rebecca F. Kuang: Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége című könyvében, amelyben a hatalom birtokosai elsődlegesen a fordítóktól függnek.

A regény kétségkívül az idei év egyik irodalmi szenzációja, nekem pedig idén az egyik legizgalmasabb olvasmányélményem volt. Társadalomkritika, alternatív történelem és részben az egyetemi élet keserű paródiája is. Műfaji besorolása szerint fantasy, ám ezt mindössze annak köszönheti, hogy a regény valóságában – amely egyébként történelmi igényességgel mutatja be a korszakot – a hatalom forrása a nyelv mellett az ezüst mágikus tulajdonsága, amelyet a fordítás, pontosabban a fordításban óhatatlanul rejlő, nüansznyi különbségekből adódó feszültség működtet.

A szerző a Mákháború-trilógiával, amely a kínai történelem alapos ismeretére épült, már bekerült a jelentős kortárs szerzők panteonjába, a napokban pedig megjelenik Sárga című regénye is magyarul, amely a Bábelhez mérhetően hangos kritikai sikert aratott. A Bábel az 1830-as években játszódik, és a brit gyarmatbirodalom megerősödése és az oxfordi egyetemi világ adják hozzá a történelmi hátteret. Főszereplője a kínai fiú, Robin Swift, akinek angol nevet kell választania, és akit a meglehetősen ijesztő Lovell professzor (akiről később megtudjuk, szorosan kötődik a fiúhoz) Angliába visz, majd az oxfordi Bábelbe, a fordítók és az ezüstmunka intézetébe küld tanulni.

Ebben az intézményben a különleges nyelvek ismerői fontos szerepet játszanak. Robin évfolyamán összesen négyen vannak. Társa és legjobb barátja Ramy, aki Indiából származik és a helyi nyelvek mellett arabul és perzsául is beszél. Az évfolyam másik két tagja lány, akiknek nagyrészt fiúnak öltözve kell járniuk – a valóságban persze ekkoriban nem járhattak lányok Oxfordba. Egyikük, Victoire, a fiúkhoz hasonlóan kívülálló. Haitiról származik, és a helyi kreol nyelvet beszéli. A negyedik diák, a másik lány, az aranykanállal a szájában felnőtt Letty, aki elhunyt bátyja helyett, helyettesítőként kerül Oxfordba, ráadásul apja akarata ellenére.

Az olvasmányos regény nem egyszerűen fantasy, sőt talán a legkevésbé ebbe a zsánerbe sorolható be. Fejlődésregény, amelyben a főhős küzdelmeit, állandó elégedetlenségét, időnkénti meghasonlását a saját szemüvegén keresztül, Robin előadásában olvashatjuk. Egyetemi regény, rokonságot mutat olyan jelentős irodalmi alkotásokkal, mint a Titkos történet, Donna Tartt műve. Beleláthatunk az elefántcsonttoronyban zajló intrikákba, a sokszor első vérig vagy még tovább tartó belharcokba. Az egyetemi élet, főként a publikációs nyomás egyfajta kritikájának éreztem a bőséges, néhol terjengős lábjegyzetelést. A regény egyes elemei: a londoni és kantoni szegénység bemutatása, vagy az ezüst miatt megélhetésüket elveszítő munkások jeleneteinek epikus leírásai egyértelmű tisztelgésnek tűnnek Dickens előtt.

• Olvass bele!

Az oxfordi események hátterét a nagypolitika adja. A Brit Birodalom éppen a (valóságban is megtörtént) ópiumháború kirobbantására készül, ám ennek oka, hogy az oly becses ezüst leginkább Kínából lenne beszerezhető. Ha az ezüstöt behelyettesítjük egyéb nyersanyagokkal, a jelenbe is elrepít a kínai-amerikai szerző. Ha azon világ helyett, ahol a kocsikat, vonatokat, malmokat, gyári gépeket hajtó ezüst helyére robottechnológiát és mesterséges intelligenciát, a Brit Birodalom helyére pedig az Európai Uniót vagy az USÁ-t képzeljük, nem is állunk olyan távol a Kínától egyre inkább függő mai világ képétől. A regényben a technológia miatt rengetegen veszítik el az állásukat – ez olyan veszély, amely ma is sok ember feje felett lebeg.

Igencsak aktuális kérdés az angol világnyelvvé válásának folyamata. Kuang üzenete meglehetősen egyértelmű: az angol nyelv hegemóniája, a helyi, kisebb nyelvek jelentőségének csökkenése, fejlődésük lelassulása komoly probléma. A Bábel világa akár le is állna, ha eltűnnének ezek a nyelvek – az orrukat fenn hordó angol diákok ezért tűrik meg, még ha nem is szeretik a kínai, indiai, haiti diákokat. Kis nyelvet, a magyar beszélő olvasóként ez elég egyértelmű üzenet számunkra is, hogy műveljük, fejlesszük anyanyelvünket, hogy tanítsuk meg azoknak a gyerekeknek is, akik esetleg nem Magyarországon élnek, és tartsuk életben felnőttként, ha mi magunk vagyunk sokat külföldön, mint éppen e sorok írója.

A saját fogyasztását mindenek fölé helyező gyarmattartó ország lakói nyilván nem véletlenül mutatnak hasonlóságot a fejlett világ országaival, ahogy a kizsákmányolás is éppen olyan, mint ma. Bár formálisan már megszűnt a gyarmati függés, de tudjuk, hogy munkások, köztük gyerekmunkások millióinak puszta léte függ attól, megvesszük-e az általuk előállított sokadik ruhát vagy cipőt. Az ezüst gondtalan életet jelent mindazoknak, akik meg tudják fizetni. Ám nem csupán a megélhetése van veszélyben a többségnek, hanem például megfelelő egészségügyi ellátáshoz sem tud hozzájutni. Ugye erős az áthallás?

Ebben a helyzetben a főszereplő és társai komoly választás elé kerülnek. Kihez legyenek lojálisak? Ahhoz az elnyomó hatalomhoz, amelyiknek szüksége van az ő nyelvtudásukra, ezért komolyan támogatják őket anyagilag és tanulási lehetőségekkel is? Árulás-e, ha elfordulnak támogatóiktól, elkezdenek segíteni a sajátjaiknak, illetve tudásukat a kevesek boldogulása helyett a sokakéra akarják fordítani? A szerző válasza már címben is benne van: szükségszerű, hogy ezek, a „helyzetbe hozott”, az eredetileg nekik szánt sors helyett aranykalitkában felnőtt fiataloknak szerepe van a rendszer ellenében való fellépésben.

Horváth Vivien komoly feladatot kapott azzal, hogy a fordítás megdicsőülését leíró regényt kellett átültetnie magyarra. Ezt a feladatot pedig kiválóan oldotta meg. Az izgalmas és eredeti regény remek fordításban kerül a magyar olvasó kezébe. Azon ritka könyvek egyike, amit nagyon erősen ajánlok elolvasásra mindazoknak, akik esetleg nem volnának nagy barátai a kötet „hivatalos” műfajának, a fantasynak.

Rebecca F. Kuang:
Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége
Fordította: Horváth Vivien
Agave Könyvek, Budapest, 2023
632 oldal, teljes bolti ár 7980 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 6384 Ft,
e-könyv változat 5680 Ft
ISBN 978 963 598 1694 (papír)
ISBN 978 963 598 1700 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében, és hamarosan Londonban találja magát a titokzatos Lovell professzornak köszönhetően. Ott éveken keresztül tanul latint, ógörögöt és kínait, hogy felkészüljön a napra, amikor beiratkozik a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe – más néven a Bábelbe. A torony és annak hallgatói a fordítói világ szíve, és ami még fontosabb, a mágiáé is. Az ezüstmunka – a fordítások közben elsikkadó jelentést ezüstrudak segítségével hasznosító tevékenység – a briteket páratlan hatalommal ruházta fel, mivel ezt a misztikus eljárást a Birodalom gyarmati terjeszkedésének szolgálatába állították.
Robin számára az Oxford utópia, amely által tudásra tehet szert. A tudás azonban meghajol a hatalom előtt, és mint Britanniában nevelkedett kínai rájön, hogy a Bábelt szolgálni nem jelent mást, mint elárulni a szülőföldjét. Ahogy halad a tanulmányaival, Robin a Bábel és az árnyak közt rejtőző, a birodalmi terjeszkedést megállítani akaró szervezet, a Hermész Társaság közé szorulva találja magát. És, amikor Britannia alaptalan háborút hirdet Kína ellen az ezüst és az ópium miatt, Robinnak döntenie kell…
Meg lehet változtatni egy nagy hatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó?