Gyengéd búcsú | Katja Lange-Müller: Vad bárányok

● K A R Á C S O N Y I
A J Á N D É K N A K
A J Á N L J U K ●

Eszéki Erzsébet |

„Talán abban reménykedtem, hogy ha intim kapcsolatba lépek egy idegennel, vagy ha úgy tetszik, az idegennel, akit-amit benned véltem fölfedezni, akkor magamat is fölfedezhetem…” – írja Soja abban a posztumusz levélfolyamban, amelyet mi a neves kortárs német írónő, Katja Lange-Müller regényeként olvasunk.

Érdekesen bontakozik ki előttünk egy negyven körüli nő figurája, s az erős hatás az elbeszélői formának is köszönhető: Soja a halott kedvesének ír leveleket, neki meséli el, miként élte át a közös négy évüket. Az írásos monológ közben apró, elejtett megjegyzésekből tárul fel előttünk kettőjük múltja, élete. A szerző néhány szóba sűrít fontos információkat, például amikor elmondja, hogyan botlottak egymásba Harryval 1987-ben, egy nyugat-berlini U-Bahn-megállónál. Sojának épp egy évvel korábban, 39 évesen sikerült elmenekülnie a város keleti feléből – és hozzáfűzi: „a te Németországodba”.

Vonzónak látja a kék szemű, hirtelenszőke férfit, de leginkább a természetessége, sugárzó szabadsága és határozottsága babonázza meg. Mindazok a tulajdonságai, amik belőle hiányoztak. Amilyen ő nem mert lenni.. Milyen is? Éppen ez a regény egyik nagy kérdése. A történet legelején kiderül: Harry heroinfüggő, és tíz év után két hete jött ki a sittről. Soja ennek tudatában elfordulhatna tőle, de az ellenkezője történik: bármennyire ellenkezik is a józan ésszel, ettől kezdve új barátja tölti ki az életét. Minden erejével igyekszik támogatni őt, ennek érdekében még komoly anyagi áldozatra is képes, noha ő maga is alkalmi munkákból tengődik.

Egyfajta börtönt ő is ismer: az NDK-t. „Ott, ahonnan én jöttem, tíz évet könnyen rávertek az emberre olyan semmiségekért, mint politikai viccek, csekkhamisítás vagy a népi tulajdon meglopása.” Őt nem büntették meg soha „odaát”, pedig Soja nem volt jó kislány. Egyszer az mentette meg az akkor 16 éves tinit a letartóztatástól, hogy a rendőröknek elárulta az anyja nevét. Alma Krüger ugyanis a berlini párttitkár első helyettese volt.

(Ehhez érdekes életrajzi adalék a szerzőről: az 1951-ben, Kelet-Berlinben született Katja Lange-Müller anyja magas rangú pártfunkcionárius volt. Az író 1984-ben, öt évvel a Fal leomlása előtt hagyta el az NDK-t, és telepedett le Nyugat-Berlinben. Ahogy nemrég a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon tartott bemutatón elmondta, gyermekotthonban élt nyolcéves koráig, mert az anyja közben Moszkvában tanult. Nem csoda, hogy idegen volt számára a magas politikai funkciót betöltő asszony. Ennek ellenére a regény nem önéletrajzi, csak beleszivárognak életének elemei.)

Nem egyformán, de mindkét főszereplő a társadalom peremén él, kívülálló. Bonyolult kapcsolatuk Soja leveleiből bontakozik ki: a nő a szerelmi búcsúban visszatekint négy közös évükre, és rengeteg kérdést tesz fel magának, hogy megértse, milyen volt valójában Harry és milyen a kapcsolatuk. Néhány helyen rövid idézeteket olvashatunk egy iskolai füzetből, amelybe az egyébként hallgatag férfi lejegyezte, mi foglalkoztatta akkoriban, amikor összefonódott az életük. Sok minden fölmerül, de egy név, Sojáé soha.

Olvasás közben megfogalmazódhat bennünk: vajon meddig mehet el valaki az önfeláldozó szerelemben anélkül, hogy erre ő maga is rámenne, miközben a másikat próbálja megmenteni? Egyáltalán: mit tennénk mi ilyen helyzetben? Képesek lennénk ilyen odaadó támogatásra? Bevallom, fogalmam sincs, én miként viselkednék. De az lenyűgöző, hogy Soja minden bánata ellenére gyengéden ír a szerelméről. Ő nem latolgatott. Őszintén szerette a férfit.

„Kettőnk gyerekkora, kamaszkora és ifjúsága között nemcsak romok, házak, fák, bokrok és kikopott füves területek voltak, hanem egy fal is, meg tankcsapdák, meg ideges, jutalomszabadságra és előléptetésre vágyó határőrök – ezek gondoskodtak róla, hogy a nemünkön kívül sok más egyéb is megkülönböztessen bennünket egymástól.”

Katja-Lange Müller tág teret hagy abban, hogy a kibontakozó részletek alapján szabadon eldönthessük, ki milyen valójában. Sokáig azt hihetjük, hogy viszonzatlan a lány szerelme. Harry ugyan kedveli őt, kötődik is hozzá, Soja fontos számára, közben mégis furcsán idegennek hat. Kiszámíthatatlan. Vajon csak a szabadságigénye miatt?

Finom árnyalatokból szép lassan összetett kép rajzolódik ki róla is. Talán azért távolságtartó, mert Soját akarja védeni? Nem mutatja ki az érzelmeit, mert kímélni szeretné a lányt? Mert ha még erősebb kötődés alakulna ki köztük, később annál nagyobb lenne Soja fájdalma?

Egy ilyen szerelmi történet lehetne szentimentális, csöpögős, még akár giccses is. De ebben az esetben a gondos megformálásnak, a költőien sűrített nyelvezetnek köszönhetően még csak patetikus sem lesz. Ez az őszinte szembenézés annál sokkal keményebb. Fájó, szomorú a szerelmi búcsú, de közben szemernyi önsajnálat sincs benne. Noha távol áll tőlem ez a világ, egyáltalán nem ismerem ezt a közeget, mégis azonosulni tudtam a szerelmétől búcsúzó Sojával, szinte a bőrömön éreztem mindazt, amit a regénybeli mesélő átélt.

A Vad bárányok már körülbelül harminc nyelven jelent meg, ha minden igaz, a magyar verzió a 31. Hogy ez a finom árnyalatokkal teli regény magyarul is erősen képes magával ragadni, az Nádori Lídia érzékeny, eleven fordításának is köszönhető. Különös nehézség lehetett visszaadni a kelet-német és a nyugat-berlini nyelvi árnyalatokat, amelyek érzékeltetésére nekünk nincsenek szavaink. (Sajnos az eredetit nem olvastam, de biztos vagyok benne, hogy a szerző élt ezzel a nyelvi eszközzel is.) Mégis érződik a két figura stílusából a két eltérő nyelvi közeg.

Mindeközben megelevenedik a Fal leomlása előtti Nyugat-Berlin is. Otthonosnak nem mondanám, de izgalmas és szerethető ez a város, amely annak ellenére árasztotta a szabadság levegőjét, hogy folyton a nyugati részt körbezáró, magas Falba ütközött az ember. Ez maga a rabság és a szabadság együttes jelenléte. Valójában erről szól ez a csodálatos regény.

Katja Lange-Müller: Vad bárányok
Fordította: Nádori Lídia
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2022
262 oldal, teljes bolti ár 4399 Ft,
online ár a kiadónál 2200 Ft
ISBN 978 963 504 6256

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Világok választják el őket egymástól. S noha falakba ütköznek – legyen az a Berlint félbevágó határvonalé, börtöncelláé vagy kórházteremé –, mégis egymás felé készteti őket valami titokzatos vonzalom. 1987 áprilisában találkozik össze Nyugat-Berlinben a Kelet-Németországból áttelepült, szeretetre kiéhezett, 39 éves virágárus Soja és a börtönviselt, drogfüggő Harry.
A férfi szabad életre vágyik, a nő a férfira. A sorsuk menthetetlenül összeforr, de megkaphatja-e bármelyikük is azt, amit akar?
Katja Lange-Müller különös érzékenységgel elmesélt, felzaklató és megindító szerelmi története, miközben felidézi a ’80-as évek végi kettéosztott Berlint, a balvégzet ellenére képes az olvasó szívéhez közel hozni az élet legnagyobb boldogságát jelentő érzelmeket.