Hibrid háború | Tomáš Forró: Donbasz

kistibi |

„De mire fogja megtanítani Európát
Oroszország, amely eddig még
a szamováron kívül nem adott semmit az emberiségnek?” Szerb Antal

Ez a kötet azoknak szól, akik szeretnék megérteni, mi zajlik ma Ukrajnában. Úgy gondolom, ez minden hazánkfiának kötelessége; több okból is. Egyrészt közvetlen szomszédunkról van szó, másrészt Kárpátalján, igaz, folyamatosan csökkenő lélekszámban, de még mindig élnek honfitársaink, és ez a háború az ő sorsukra, életükre közvetlen hatással van. Másrészt ha a hivatalos magyar híreket olvassuk, az szinte egy az egyben az orosz propagandát tartalmazza, ami igen távol esik a valóságtól, nem árt tehát mást is olvasnunk, ha tisztán akarunk látni.

Először az íróról: Tomáš Forró szlovák haditudósító, újságíró. Tudósított már Ecuadorból, Kolumbiából, Venezuelából… – hol földrengésről, hol polgárháborúról.. Fiatal és bátor ember, az események sűrűjéből írja riportjait, beszámolóit. Újságíró és nem propagandista: ez igazából onnan tudható pontosan, hogy az ukrán háborút nem csak ukrán, hanem orosz oldalról is mutatja. Háromszor kapott díjat krízistudósításaiért

Műfajilag igen nehéz lenne meghatározni a kötetet, hiszen tartalmaz riportokat, történelmi, politológiai elemzéseket, fogalommagyarázatokat, melyeket okvetlenül ismernünk kell, ha érteni akarjuk az események miértjeit. Én az irodalmi értéket igazából abban találtam, amikor sorsokat mutat be néhány mondatban, esetleg egy-két oldalban – a novellista tömörségével és pontosságával. Ezek az élettükrök amilyen tragikusak, irodalmi szempontból annyira szépek is.

A kötet három részből áll. Mindhárom cím személynév: Mamuka, Jura, Liza. Ezer kilométerek választják el őket egymástól, de mindhármuk sorsában van egy azonosság, az erőszak, amelynek a megjelenési formája mindenütt azonos: Oroszország.

Mamuka grúz, gyermekkatonaként kezdi. „A gyermekkatonák egyik előnye a felnőttekkel szemben általában a félelem teljes hiánya…” Mamuka a vesztes orosz–grúz háború után egy célnak él. Oroszokat ölni! „Onnantól fogva vadássza az oroszokat gépkarabélya céltávcsövén át, döfi beléjük kését a közelharcban, beméri pozíciójukat aknavetős támadásokhoz.”

Jura: „Egy szimpla kelet-európai bűnöző”, viszont nevelőszülei, Roman és Strejda orosz ügynökként Csehországban a Szovjetunió szeretetére nevelték. Miután lebukott, és megértette nevelőinek céljait, jóvá szeretné tenni. Ehhez nincs jobb helyszín, mint a háború Donyeckben…

Liza: egy lány Luhanszkból. „Liza akkoriban még tipikus donbaszi lány: kizárólag oroszul beszél, és sosem gondolkozik azon, hogy kicsoda is ő tulajdonképpen. Amikor egyszer útlevelet intézett, elakadt a „Nemzetisége” rubrikánál. Mit írjon oda? Orosz? Ukrán? Anyai nagyanyja Oroszországban született, nagyapja Luhanszk mellett. Az anyja Üzbegisztánban.” Végül minden meggyőződés nélkül bekörmöli, hogy „ukrán”. Ő az erőszak másik oldalán áll. Nem elköveti, hanem elviseli. Az apjától, a szakadároktól, a sorstól, a világtól…

• Olvass bele!

Ezeket az életeket vértenger választja el egymástól. Nem csak a valóságban, a könyvben is. A fejezeteket elválasztó oldalak vérvörösek, fehér jelekkel belevésve a szereplők neve. Mint egy hatalmas hómező vérjelekkel írva, csak épp a színarányok változtak. Így rajzolja meg a kötet egyéni sorsokból a történelmet.

Kezdjük a legfontosabb dolgok, fogalmak magyarázatával!

Donbasz: ez igazából a Donyec-medence, hatalmas kőszén- és kőolajkészletekkel. Iparosodása a cári időkre nyúlik vissza, mikor is a krími háború után Oroszország rádöbbent arra, mennyire lemaradt a világtól. A régió két nagy területre oszlik: a keletibb táj Luhanszk, míg Donyeck déli határa az Azovi-tenger. A kötet pontos térképet közöl mind a „Donyecki Népköztársaság”, mind a „Luhanszki Népköztársaság” földrajzi elhelyezkedéséről, és az úgynevezett Új-Oroszország projektről: melyek azok a területek, amiket az oroszok el szeretnének még foglalni.

Hibrid háború: „…a harci tevékenységek oly módon történő beállítása és koordinálása, hogy azok ne legyenek első pillantásra felismerhetők… Ezt a célt olyan nem katonai módszerek szolgálják, mint a civil nyomásgyakorlás, a hamis információk terjesztése, valamint az, hogy a tényleges harci cselekményeket fegyveres polgári lázadásnak vagy látszólag semmilyen irányítás alá nem tartozó katonai egységek akciójának állítják be.” Hogy ez a propaganda milyen erős hatású, azt a szerző tapasztalata mutatja: egy riportja azért hiúsult meg, mert a tervezett riportalany teljesen kétségbeesve visszakozott, ugyanis az orosz tévé hírműsorában hallotta, hogy az ukrán fasiszták egy hároméves gyereket feszítettek keresztre, majd feldarabolták a testét…

Holodomor: magyarul éhínség. 1932-33-ban Sztálin elkoboztatta Ukrajna gabonáját s egyéb élelmiszereit, ezzel hatmillió embert taszított éhhalálba. Részletes lehet olvasni róla az Ukrajna lányai című regényben. „Többek között az ő helyükre érkezett és telepedett le a Donbaszban több százezer orosz, így ma a helyi lakosság többsége orosz ajkú… az úgynevezett szurzsikot beszélik, amely az ukrán és az orosz keveréke, jellegzetes ukrán akcentussal.”

Etno-föderalizmus: „…a központi hatalom egyik eszköze volt. Olyan továbbiak mellett, mint az orosz lakosság rátelepítése a többi etnikumra, az orosz nyelv és az orosz kultúra esetenkénti oktrojálása többé vagy kevésbé erőszakos eszközökkel.” Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Oroszország igényt formál a vezető szerepre a volt Szovjetunió tagköztársaságai között. A Szovjetunió felbomlásával szinte egy időben Moszkva létrehozta a Független Államok Közösségét. Azerbajdzsán és Grúzia nem akart belépni. Hogy, hogy nem, szinte azonnal etnikai zavargások törtek ki mindkét országban, elkezdődött a hibrid háború.

A kötet fő témája a 2014-es orosz–ukrán hibrid háború hátterének, illetve lefolyásának magyarázata. Az események 2013 késő őszén kezdődnek, amikor Janukovics elnök (akit korábban rablásért és nemi erőszakért ítélték el) nem írta alá a társulási szerződést az Európai Unióval. Ekkor Ukrajna modernebb, jobb életet akaró, unióbarát népe tüntetni kezdett a Majdanon. Ezt az orosz média keleten, Donbaszban úgy állította be, hogy fasiszták csinálják a balhét Kijevben, a területnek el kell szakadni Ukrajnától. Vagyis a hírhamisítással ágyaztak meg a hibrid háborúnak.

Ez ébresztette rá az ukránokat, hogy milyen mélységes a korrupció Ukrajnában. Például az országnak nincsen hadserege. Oroszországban az összes oligarcha az elnök zsebében van, és aki mást mer gondolni, könnyen kiesik a tizedik emeletről. Ukrajnában a struktúra fordított. A valós hatalom az oligarchák kezében, a kormány csak az ő bábjuk. Ezért a háború ebben a szakaszban az oligarchák magánhadseregeinek és az oroszok által összetoborzott csőcseléknek a harca. Ez a csőcselék viszont orosz tisztek által többé-kevésbé hadsereggé formált alakulat, minőségi orosz fegyverekkel felszerelve. No, és mit tesznek a szeparatisták, miután megszerezték a hatalmat egy-egy város felett? Rabolnak, fosztogatnak, nőket erőszakolnak. Ezekből a történetekből válogat Tomáš Forró egy csokornyit. Csak egy példa: a gazdag család, amikor már látható, mekkora a veszély, menekülne. Gyönyörű lányuk egyedül indul el, mert nem tud ellenállni a kísértésnek, nem képes otthagyni vadonatúj autóját. Egy szeparatista blokkposztnál megállítják, az őr azt mondja, hogy nem mehet innen sehova, ő lesz a második felesége. Hogy mi történt utána, arról hallgat. „Ma Kijevben él. Meghízott. A pszichológusok szerint ez gyakori reakció olyan áldozatok esetében, akikkel szemben az erőszakot vonzó külsejük motiválta. Ezt a külsőt aztán megpróbálják formátlan ruhadarabok vagy saját testzsírjuk alá rejteni, így védekezve a potenciális erőszaktevők, a férfiak és az egész világ ellen.”

Ami a mi szemszögünkből nézve a leggyászosabb, hogy Magyarország állami szinten támogatja azt az orosz hatalmat, amely milliók sorsát teszi tönkre, nem riad vissza hazugságtól, aljasságtól, gyilkosságok hosszú sorától. Eljutva odáig, hogy az orosz általános iskolai történelemkönyv szerint 1956 forradalmárjai fasiszták voltak. Onnan nézve persze logikus: aki nem orosz érdekeket szolgál, az fasiszta. Ez a gondolat nagyon mélyen gyökerezik az orosz tudatban, hiszen Oroszország egyetlen igazságos háborúját a fasizmus ellen vívta. Tomáš Forró a kötet megjelenésének évében (2019) még nem tudhatta, hogy a hibrid háború 2021-ben valódi háborúvá alakul.

„Mind, mi túlüt a mértéken, pusztul” – mondja a Kar Seneca Oedipusában, és az ősi bölcsesség ma is igaz. Amikor Oroszország 2021-ben a nyílt agresszióra váltott, a művelt világ ezt már nem nézte tétlenül. Fegyverrel, önkéntesekkel, logisztikával segíti Ukrajnát.

A kötet minden állításának hitelt tudok adni, számomra elegendő, hogy látom, Rácz András, Oroszország-szakértő lektorálta.

A szöveget Mészáros Tünde fordította, a Lábnyom Kiadó pedig megtisztelte őt azzal, hogy a fedőlapon láthatjuk a nevét, megérdemelten. Összetett a szöveg, irodalmi és tudományos részletek keverednek, nem lehetett egyszerű munka.

A könyv hiánypótló, olyan elemzések, olyan emberi sorsok villannak fel benne, ami így együtt értelmezhetővé teszik a volt szovjet tagállamok és Oroszország viszonyának elmúlt harminc évét.

Tomáš Forró: Donbasz.
Nászutas lakosztály a Háború Hotelben
Fordította: Mészáros Tünde
Lábnyom Kiadó, Budapest, 2022
336 oldal, teljes bolti ár 4450 Ft
online ár a kiadónál 3115 Ft
ISBN  978 615 811 1560

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tomáš Forró szlovák újságírónak, haditudósítónak sikerült elérnie, amit kevés kollégájának – elnyerte a konfliktus mindkét oldalán álló és élő emberek bizalmát, civilekét és nem civilekét egyaránt.
Beengedték a lakásukba, az életükbe, a lövészárkokba és a bunkerekbe, megosztották vele a történeteiket, személyes, gyakran szó szerint húsba vágó tapasztalataikat. Forró emellett megpróbál utánajárni, hogyan, miből fakadt ez a konfliktus, miből fakad minden ehhez hasonló konfliktus, feltérképezi a mozgatórugókat, megvilágítja a bonyolult politikai sakkjátszmák hátterét, az álhírgyárak hatásmechanizmusát, felvillantja a propaganda erejét.

„Tomáš Forró olyan részletességgel írta meg a kelet-ukrajnai poklot, mint előtte még senki. Lebilincselő könyv, a történetből áradó sötét reménytelenség ellenére is – vagy talán éppen azért.” Rácz András, Oroszország-szakértő
„Sokat beszélünk ma Ukrajnáról, de sokszor minden mélység és megértés nélkül. Ez a könyv egy olyan közelkép a Donbaszról, amihez hasonlót magyarul nem olvashattunk. Harcosok, ügynökök, egyszerű emberek történeteinek gyűjteménye, véres csatáké, árulásoké, megmeneküléseké. Elfogulatlan? Nem. Hiteles? Igen.” Demkó Attila, biztonságpolitikai szakértő

Tomáš Forró (1979) független szlovák krízistudósító, aki Kelet-Európa mellett elsősorban Délkelet-Ázsiára és Latin-Amerikára összpontosít. Az elmúlt néhány év során Kelet-Ukrajna háborús zónáiban készített számos riportot a frontvonal mindkét oldalán. Sokáig Forró volt az egyetlen olyan nyugati újságíró, akinek a szeparatisták ellenőrizte területeken készült tudósításai nem az orosz propagandagépezetet szolgálták. Eddigi munkásságát három szlovákiai újságírói díjjal ismerték el.