A világ tetején (részlet)
Arnóti András |
Merthogy a papírnak is van gyötrelme. Különösen akkor, hogyha azokra rárakódnak létrehozójának, az embernek sorslenyomatai. A papírra vetett gondolatok, minden időben nyomatékul szolgálnak egy helyzet, egy érzés, egy állapot kifejeződéséhez. Legyen az szerelmet valló vagy azt éppen „elbocsátó szép üzenet”, egy fontos vagy valamikor fontossá váló dokumentum az emberiség kollektív emlékezetéből, amelyet itt és most nevezzünk történelemnek.
Kovács Johanna 1976-ban Bukarestben, a Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Egyetemen végezte tanulmányait. 1977-ben megházasodott és Magyarországra költözött. 1979-ben az Iparművészeti Főiskolán szerzett könyvtervező művész-diplomát. Sűrű három esztendő, de – a könyvtervezéssel összefüggésben – egész későbbi, festői pályáját meghatározó módon megjelenik a papír. Tereket alkotó/kijelölő és metaforikus értelemben is, hiszen a papír kultúrtörténeti jelentőségétől, dokumentatív erejétől nem lehet elvonatkoztatni.
Kovács Johanna munkái, rajzai, festményei, relief-képei, a papírtérbe forduló „gyötrelmei” befejezetlen mondatok, hiszen valamennyiünk mondatai is azok. Befejezetlenek, még ha mondattani értelemben rendben is vannak olykor, de vajon hol varrunk el egy eszmét, egy pillanatnyi véleményt, érzést? Hol van vége egy gondolatnak?
A múlt kísértése
A befejezetlen mondatok befejezetlen embereket tételeznek fel, ami azt jelenti, hogy az ember, dinamikus szerepvállalásai által – reményeink szerint – formálja is azt a világot (így talán önmagát is), amelyben él. Ez a befejezetlenség egyben alapfeltétele lehetséges szabadságunknak.
A festő felajánlja számunkra, hogy falra tett üzenetei mellé tegyük a magunk pillanatnyi állapotát, gondolatait, érzelmeit – és ezzel teljesítsük ki művészetét. Bevonz a maga világába, melynek csapdái esztétikai jellegűek. Olyan munkák ezek, amelyek mellett nem lehet elmenni megtorpanás nélkül. Így aztán hosszasabban időzünk el, míg értelmezzük őket. Vagyis lépésről lépésre alakítjuk ki különvéleményünket.
Hogyha a mondanivaló alapeleme a szó, amely még nem állt össze mondatokká, úgy a festészetben a gesztus egy-egy nyom, jel, amely valahogyan odakerül a vászonra, a papírra betagozódik a szín és valamilyen anyag. Amikor egy vonal elindul, senki nem tudja hol áll meg. Kovács Johanna sok grafikát is készít, s epikus karakterénél fogva a rajz dialógust teremt. Az alkotó valahol elkezdi, aztán többször saját szavaiba vág. Mesél. Kanyarognak a vonalak, vissza-visszatérnek önmagukba, és minduntalan bizonyítják az ember jelen idejű állapotának befejezhetetlenségét. Ez ettől hiteles és így őszinte Kovács Johanna egész művészetében.
Rajzok kedvtelésből Hemike
Minden művészeti ágban, produkcióban jelen van a ritmus, a harmónia esetleg azok szándékolt, megkomponált hiánya. Ám ez is bizonyítja azok létét. Ahogyan a zenében a csend keretezi a hangzást (vagy éppen fordítva), a festészetben a tárgyi tobzódás, vagy a színek erős, hangsúlyos jelenléte feloldódik az üresség mellérendelése révén. És Kovács Johanna ezt nagyon leleményesen alkalmazza.
Minden festmény, grafika, vásznon, falon, papíron vagy bármely anyagon, vagyis mindaz, ami két dimenzióban készült: absztrakciónak tekintendő. Hiszen az ember természeti és épített környezete, az élővilág s benne maga az ember is – a festészetben csupán átiratban jelenik meg. Egyfajta elvonatkoztatás ez, hiszen a bennünket körülvevő világ s annak minden részlete: háromdimenziós. A festészet, a grafika azonban ezt két dimenzióra írja át és jeleníti meg. Elvesz tehát belőle, de ugyanakkor hozzá is ad az értelmezés – kiemelések, hangsúlyok, arányok, színek stb. — által. Az absztrakció jelen van tehát Altamirában, a reneszánszban és a kortárs művészetben egyaránt.
Lehetőségek
Örök kérdése a képzőművészetnek, hogy ez bontás-e vagy építkezés? Az emlékező és annak terhét viselő ember kitisztítja-e emlékezetének halmazából az itt és most előbukkanó, nem kívánt tartalmakat – és ezzel kísérletet tesz azok elengedésére – vagy felépíteni szándékozik egy vágyott világot. Talán mindkettőt egyszerre.
Kovács Johanna valamennyi munkáján látható ennek esztétikai és etikai kifejeződése. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy építkezni csakis meglévő anyagokból lehet, tehát valójában semmit nem tudunk elengedni. Szinte valamennyi művén hangsúlyos – nem a képzőművészeti hagyományokat követő – szerepet kap az anyag, a matéria. Tobzódó jelenlétüket a művész kezei közt megérinti a kitörés vágya. És valóban ki is terjeszkednek, a harmadik dimenzióba átemelődnek, tépetten, gyötrelmek árán, de visszavonhatatlanul. Az átirat ezáltal új értéket hoz létre.
A Budapesti Román Kulturális Intézet otthona Zuglóban, az Izsó utcában található. Ez az egykori Malonyai-villa, Lajta Béla építész az erdélyi paraszti építészet és az akkor erősen pulzáló szecesszió formai keretei közt valósította meg az író Malonyai Dezső álmát.
A megnyitón a román és magyar nyelv zsibongva olvadt egybe. Kovács Johanna kiállított munkái kiléptek a történelem szorításából és humanista árnyaltsággal teljesítette ki az itt és most maradéktalan élményét.
A papír gyötrelme
Kovács Johanna kiállítása
Budapesti Román Kulturális Intézet
1146 Budapest, Izsó utca 5.
Olvass bele 
tompa61tompa61
2023.07.13.
A papír gyötrelmeivel naponta találkozom mindenféle helyzetben, mindenféle fórumokon és – újabban – kormányrendeletekben, szakágazati tevékenységekben, így legfrissebb változata, a kiállítás, érdekes, informatív, újszerű számomra. A bemutatása és a meghívásrá méltóan olyan ember hívó “tollából” jön, akinek – Arnóti Andrást először olvasom ezen az oldalon –, érzékenységétől, tisztánlátásától, emberségességétől nagyon régen el vagyok ragadtatva. Köszönöm.
KedvelésKedvelés