Kiss Judit Ágnes: Egy nőalak szürke kontúrja (részlet)

~~ 1 ~~

Egy nőalak szürke kontúrja a kora hajnali kék derengésben. Ahogy az ég egyre világosabbá válik, az alak az ellenfényben egyre feketébb. Visszatérő álmai közül Gina ezt idézte fel a legszívesebben. A kép éles volt, szinte a még a levegő illatát is érezte. De bármennyire szerette volna, nem ismerte fel, kit lát.

*

Tavasz volt már, anya megint éjszakás, mikor iszonyú vihar tört ki. Gina arra ébredt, hogy a nappaliból beszűrődő lámpafényben ott áll a Gyuszi egy szál alsónadrágban, ahogy aludni szokott.

– Félsz a vihartól, Gigi? – kérdezte.
– Nem félek – mondta Gina csodálkozva.
– Akkor miért kiabáltál?
– Nem kiabáltam.
– Nem kell letagadnod. Attól még, hogy nagylány vagy, félhetsz a vihartól. A felnőttek is sokan félnek. De itt maradok melletted, amíg elalszol. – És a Gyuszi odafeküdt mellé, pont úgy, mint anya, amikor ő még egész kicsi volt. Még simogatta is.

– Aludj nyugodtan – mondta, lassan felgyűrte a hálóingét, és a hasát kezdte cirógatni. Anya is simogatta így, mikor kicsi volt, és csikart a hasa. Furcsa volt ez a közelség, de Gina arra gondolt, talán ilyen, ha valakinek apukája van, és hogy egy apuka simogathatja a kislánya hasát, ha az nem tud aludni.

A Gyuszi keze fel-alá csúszkál a bőrén, és akkor megérezte magán azt, amit jól ismert a tesiórákról, mikor fel kell mászni a kötélen: a nedvességet és feszülést a lába között. Napközis volt, tudta, miről van szó, a fiúk folyton arról beszéltek, meg tévét is nézett, ha anya nem volt otthon, egész sokáig. Iszonyú jól esett, olyan jól, hogy legszívesebben közelebb csúszott volna a Gyuszihoz, hogy ott is simogassa, ahonnan ez az érzés jött, de tudta, ez az érzés a szex, és neki az tilos. Ő gyerek, a Gyuszi felnőtt, és anya is. A bűntudat a gyomrától egész a torkáig kúszott, hányni szeretett volna magától, hogy mennyire rossz. A Gyuszi kedves hozzá, azt akarja, hogy el tudjon aludni, ő meg egyre éberebb, és szexet érez.

Úgy tett, mint aki alszik, direkt hangosan szuszogott, és hátat fordított, mintha álmában tenné. A Gyuszi tovább simogatta, most a fenekét, nem is csak a dombot, hanem beljebb, egész a vágatban, és ő is egyre hangosabban szuszogott, de nem úgy, mint aki alszik. Gina a mozdulatokat is érezte maga mögött, tudta, mit jelentenek, és rettenetesen szégyellte magát, hogy szexet csinált a Gyuszinak.

Végül a Gyuszi kiment, becsukta maga mögött az ajtót, Gina akkor kezdett remegni, mintha a hideg rázná, és még órákig nem tudott elaludni.

Ismeretlen fénnyel álmodott azon az éjszakán. Fehér volt, mégsem vakító, és nem volt forrása, csak áradt szét a szobában, mintha a falakból jönne. Zúgás is hallatszott, mint mikor sirályok szállnak csapatostul a tenger fölött, vagy mint maga tenger. De lehet, hogy csak a vihar távolodott.

Másnap a Gyuszi úgy tett, mintha nem is történt volna semmi, kenyeret kent a reggelihez, meg tízóraira, és nagyon kedves volt hozzá. De néhány nap múlva újra jött, és aztán valahányszor anya éjszakás volt. Akkor már nem volt kérdés, hogy miért, ürügyet sem keresett, csak befeküdt mellé az ágyba, és simogatta, és aztán neki is simogatnia kellett, egyszerűen a kezébe nyomta, neki szorítania kellett, a Gyuszi meg föl-alá csúszkált a lepedőn, míg el nem kezdtek belőle jönni azok az undorító hangok, meg az undorító folyadék.

Gina nem mert anyának elmondani semmit, de senki másnak, még Lettinek, a barátnőjének sem, akivel azelőtt mindent megosztott. Úgy érezte, amíg hallgat róla, addig igazából meg se történt, olyan, mint valami rossz álom, reggelre épp úgy elmúlik. Ha elmondja bárkinek is, akkor valósággá lesz, ijesztő valósággá a Gyuszi összes éjszakai hörgése, amitől a legjobban irtózott. Az izgalom még mindig felcsapott benne, ahogy a Gyuszi simogatni kezdte, de a bűntudat a következő percben elmosta, akkor már csak undort érzett, és ez az undor lassan elterpeszkedett minden más érzésen. Már nem volt szerelmes az osztálytársába, Kamarás Gáborba sem.

Anyával ritkán tudott kettesben lenni, általában hétvégén, amikor elkísérte vásárolni. Egyszer próbálta arra kérni, hogy ne vállaljon több éjszakai műszakot, de anya letorkolta, hogy mennyire önző, arra nem gondol, hogy meg kell élniük, az ő, Gina taníttatása is milyen sokba kerül, a külön angol, mert az iskolai nyelvoktatás szart se ér, meg a ruhái, főleg amióta olyan kis divatmajom lett, mint a többiek. Gina elszégyellte magát, és nem beszélt többet erről, csak rettegve várta az éjszakákat, ha anya nem volt otthon. Amikor a Gyuszi bejött hozzá, megpróbált úgy tenni, mint aki mélyen alszik, még horkolt is, és eleinte ez néha meg is mentette, aztán a Gyuszi egyre követelődzőbb lett, és ha tényleg aludt, egyszerűen felrázta, aztán már nyomakodott is a lába közé.

Amikor vége lett a tanévnek, Gina minden táborba el akart menni, amit csak hirdettek. Persze nem lehetett, mert nem volt annyi pénzük, anya hiába éjszakázott, és megint leszidta, hogy csak magára gondol, és azt hiszi, két felnőtt kizárólag azért gürizik, hogy ő, Gina, kedvére üdülhessen. A tanulmányi tábor rendben van, de mit akar a cserkészektől, mikor soha nem volt cserkész, meg nem is lesz. Majd elmennek együtt Horvátországba a tengerhez egy hétre, az legyen elég, más gyerek ennyit se nyaralhat, kérdezze csak meg az osztálytársait. Gina akkor nyögte ki, hogy ő nem szeretne a tengerhez menni. Anya felháborodott.

– A Gyuszi miatt – morogta Gina, és a földet nézte.
– Mi a franc bajod van vele?
– Hogy éjszaka bejön. És fogdos.
Anya pofon ütötte.
– Szégyelld magad. Ilyet kitalálni a nevelőapádról, csak azért, mert nem szereted. Meg ne halljam még egyszer, hogy ilyesmivel vádolod, ez undorító! Nem tudom, hol szedted össze. Az osztálytársaidtól? Eljössz velünk Horvátországba, és más sehova nem mehetsz, világos?

Gina hallgatott. Anya úgy tett, mint aki egy szavát sem hiszi, de nagyon figyelte onnantól kezdve a Gyuszit. És nyáron ritkán éjszakázott, Ginát meg olyankor elengedte Lettiékhez aludni.

~~ 2 ~~

Gina tíz hónapos kora óta volt kancsal, nemcsak hogy szépnek nem tartotta hát magát, de megszokta azt is, hogy csúfolják. Ha új társaságba ment, szinte várta, hogy valaki szóvá tegye – mindig akadt ilyen – hogy keresztbe áll a szeme, és azt is megtanulta, hogy mindig van, aki a védelmébe veszi, és előbb-utóbb keresi a társaságát. „Ide nem jöhetsz föl, mert bandzsa vagy” – mondták a gyerekek a játszótéren, mikor a mászókára próbált felkapaszkodni. Szívós volt, tudta, lelökni úgyse merik, hát mászott tovább szó nélkül, pedig egyébként nem is érdekelte volna a mászóka, a kancsalsága miatt tériszonyos volt.

Megtűrték, aztán be is vették a játékba, lassan elfogadták, elfogadták mindenhol a vastagkeretes ronda szemüvegével meg azzal együtt, hogy hol az egyik, hol a másik szeme csúszik folyton a belső szemzugába. Ugyanilyen szívós volt a tanulásban, hatodikig kitűnő, persze ebben már anya keze is benne volt, anya sosem dicsérte meg a bizonyítványáért, de ha négyest hozott, máris megkapta, hogy miért nem ötös. Rosszabb jeggyel meg haza se mert állítani. Egyébként is mindent megtett, hogy anya kedvében járjon, de anyát nehezen lehetett felvidítani, biztos, mert ő, Gina nem volt elég jó.

Pedig tényleg megtett mindent, mire anya hazaért, elmosogatott, tízéves kora óta főzni is tudott, de anya csak ritkán mosolygott rá valamiért, keveset is szólt hozzá, mintha mindig a terhére lenne. De neki nem volt más, csak anya. Az apjáról nem maradtak emlékei, még nem volt egyéves, mikor elment tőlük, és anya gyűlölettel emlegette, ha valami rosszat csinált, a fejéhez vágta: „ezt is az apádtól örökölted”, sőt nemegyszer azzal fenyegette, hogy „ha rossz leszel, odaadlak apádnak.”. Hogy az apja elmebeteg, és a zárt osztályon van, azt a nagymama mondta meg neki, mikor még élt, és ő sose mert sírni, mert akkor nagymama azt mondta: „ne hisztizz itt nekem, mert mehetsz a bolondokházába apádhoz!”

Apát nagyon szeretett volna, de nem a saját apját, tőle jobban félt, mint a nagykalapos bácsitól a falon, aki állítólag a nagyapja, de olajzöld volt, és szét volt folyva az arca, anya azt mondta, egy nagy festő csinálta róla, és ez a művészet. Inkább olyan apát képzelt magának, mint a Soós Borié az óvodában, szakállas, kövér és harsányan nevet, vagy mint a cukrász bácsi, aki mindig behívta egy sütire, vagy még egy gombóc fagyit csempészett a tölcsérjébe, főleg ha anya nem látta, és úgy hívta: „arany kis cica”. Cicát is nagyon szeretett volna, de anya nem engedte, azt mondta, nem lesz macskaszarszag az ő lakásában. Akkor eldöntötte, hogy ha felnő, lesz apja, később, mikor már rájött, hogy ez nem lehetséges, csak azt, hogy akkor lesz cicája. Legalább kettő.

Anyához jártak néha férfiak, de Gina nem szerette őket, mert akkor anya még kevesebbet törődött vele, és örült, ha nem jöttek többet, még akkor is, ha anya olyankor nagyon sírt, néha még ivott is, konyakot, és mindent eltört, amit a kezébe vett. Vele viszont kedvesebb volt, mint szokott, elmentek kettesben sétálni, sokszor megölelte, és azt mondogatta: „te vagy az én egyetlenem.”

Ötödikes volt, mikor megjelent a Gyuszi. Jobban utálta mindenkinél, mert gyakran jött, olyankor anya kifestette magát, hamis hangon nevetett, és bezárkózott vele a szobájába. Aztán a Gyuszi egyre többször maradt éjszakára is, végül odaköltözött hozzájuk. Anya a társkeresőn ismerkedett meg vele.

A Gyusziban volt valami apás, legalábbis szakállas volt, mint annak idején az oviban a Soós Bori apja, de nem kövér, inkább csontos, mint Karesz bá, a tesitanár, akit Gina ki nem állhatott, mert a tériszonya ellenére mindig felzavarta a kötélre vagy a gyűrűre, és kinevette, ha nem tudta elkapni a felé dobott labdát, mikor kidobósoztak. Sosem tudta elkapni.

A Gyuszi eleinte mogorván viselkedett vele, és amikor odaköltözött, folyton belekötött, mintha ő, Gina volna a betolakodó, piszkálta, hogy nem kapcsolja le a villanyt maga után, és hogy válogatós, úgy turkál az ételben, hogy másnak is elmegy az étvágya. Mégis a Gyuszi védte meg, mikor elkezdett rosszabb jegyeket hozni, anya bezavarta a szobába, ő csak nagyon halkan mert sírni, mert ő nem elmebeteg, és hallotta, hogy anya mérgelődik, a Gyuszi meg békíti, hogy „hagyjad már azt a gyereket, Edit, nem gép. Majd kijavítja.”

Akkor még tényleg kijavította, de hatodiktól nem volt többet kitűnő. Ősszel leköltöztek Kátára, november volt, mikor először ment ott iskolába, új gyerek, és tudta, hogy csúfolni fogják a kancsalsága miatt. Csúfolták még hónapok múlva is, főleg a fiúk, de persze rögtön lett egy barátnője, Letti, aki megvédte mindjárt az első napon, ahogy előre gondolta.

Még nem jött meg a menstruációja, kezdte magát emiatt is szégyellni, mert a lányok a tesiórák előtt az öltözőben folyton erről beszéltek, de legalább végre nőni kezdett a melle, addig teljesen fiús volt, így nemcsak a kancsalsága miatt cikizték a fiúk, hanem azért is, hogy elöl deszka, hátul léc. Most már békén hagyták, mintha a kancsalsága se lett volna olyan feltűnő, csak ha nagyon figyelt, szaladt bele hol egyik, hol másik szeme a sarkába, az orvosnál is mondtak valami ilyesmit, hogy semmi értelme megoperálni, lehet, hogy kinövi. Ennek nagyon örült, félt a kórháztól, a műtéttől pláne, és reménykedett benne, hogy majd kinövi a kancsalságot, a vérzése is meg fog jönni, és mondhatja ő is sajnálkozó arccal, de közben büszkén, hogy ma nem tesizhet, mert megjött a nagybácsi a piros Mercédesszel. Melle is lesz, olyan lesz, mint a többi lány, nem pedig csúnya, és rá is bukni fognak a fiúk. Főleg Kamarás Gábor, az volna a legjobb, tornász, és simán megugorja a hátra szaltót a betonudvaron, de emellett jól is tanul, nem olyan buta, mint a többi fiú, és sose csúfolta őt, még az elején se. Kamarás Gáborért még a T-Rexet is meghallgatja, pedig egyébként utálja a hevimetált.

Anya végre állást kapott, három műszakban dolgozott, ami rossz volt, mert sokszor nem töltötte otthon az éjszakát, de azt mondta, muszáj a pénz miatt, és örült, mert még sosem keresett ennyit. A Gyuszi valamit maszekolt, hajnalban kelt, egész nap nem volt otthon, de estére mindig hazajött, és ha anya délutános vagy éjszakás volt, kettesben vacsoráztak. Sokkal kedvesebb volt hozzá, mint korábban, ajándékokat is vett neki, igazi nagylányos ajándékokat, hajdíszt meg szemfestéket, biztatta, hogy használja, és az iskoláról kérdezősködött. De nem az érdekelte, ami az órákon történik, hanem ami szünetekben meg az osztálykiránduláson. Gina szívesen mesélt neki, és arra gondolt, hogy ilyen lehet egy apuka, és amikor a Gyuszi rászólt, hogy ne zárja be a fürdőszoba ajtaját, mert ha rosszul lesz, nem tudják megmenteni, egy kicsit meghatódott, hogy a Gyuszi mennyire félti.

Már az evés miatt se piszkálta annyit, inkább csak viccesen, hogy „ha nem eszel rendesen, Gigi, mitől lesz szép nagy popód meg cicid?” – közben végigsimította az említett helyeket, és kuncogva nevetett. Gina vele nevetett, és szedett még a tányérjára, mert élvezte, hogy egyre nagylányosabb, a haja is megnőtt, anya korábban mindig bilifrizurát vágatott neki, mert azzal nincs gond, és hogy a Gyuszi kedves hozzá.

Kiss Judit Ágnes: Egy nőalak szürke kontúrja
Kalligram Kiadó, Budapest, 2023
280 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft